Elfelejtettem szólni, hogy becsengettek ezért a szerkesztőség most egy bő hét szünetet tart.

 

 

 

 

Az előbb rajtam keresték a Juszt Lacit pedig én csak pisilni mentem.

Fáj a szemem a szívem túl nagy... (elővettem a régi szemüvegemet ami másfélszer erősebb mint a mostani, mert könnyezek, homályosan látok...stb)

 

Logikailag nem kapcsolható ide, de a hétvégén édesapától kaptam egy doboz zöld teát, ami a gunpowder fantázianevet kapta a keresztségben. Ez egy összesöndörgetett levelű zöld tea. A puskapor tea festői neve onnan ered, hogy a szürkés-zöld színű leveleket szorosan golyókká sodorják össze, amelyek azonban szétdurrannak, amikor forró vízbe mártják a golyókat és a levelek eredeti hosszú, lapos formájukat felvéve terülnek szét.

 

Kaptam vodkát is, amit ma reggel útban a munkába realizáltam (hogyan lehet vodkát realizálni?), nem értettem mi gurigázik fel-le a hátsó ülés előtt!

 

Kieg.: a főnököm aki nem rég egy hónapig csövezett Kínában felvilágosított, hogy ebből a teából nem szabad meginni az első főzetet, azt ki kell önteni az isteneknek ajánlani, majd a második főzet a fogyasztható.

A James Bond filmben azt nem értettem, hogy mi az a retek a Bond lány hátán. 1 perces imdb-és keresés után kiderült, hogy a mulatt pöcs anno ugye rágyujtotta a házat a kiscsajra és ennek az tüzes incidensnek a nyomait viseli.

Egyik kedvenc jelenetem, amikor öntöm a vizet teafőzési szándékkal bele a kancsóba, aminek az alja lerobban a forró víz pedig szerte szalad a padlón, mint megbomlott nyakláncról az apró gyöngyök.

Tegnap az apukám meglátogatott. Volt itt a székesfővárosban, ugyanis megvette az ominózus C6-ost. Olyan aranyos volt, mint egy kis gyerek annyira örült. Nem tudom ki mennyire vette észre de az emberek gyakran a leghaszontalanabb dolgoknak tudnak örülni a legjobban. Mármint van valami szinte értelmetlen dolog, és akkor attól rettentő boldogok lesznek. Ez olyan mint nálam az új tévén van ilyen ambient ligh, aminek semmilyen jellegű gyakorlati haszna nincsen ámde nekem annyira tetszik, hogy a tv funkciót egész el is felejtem mellette.

 

Amúgy most készülök vásárolni szatelit hangfal tartó állványt, meg komódot. Meg kellenének képek a falra, de azt még nem tudom, hogyan fogom és mint.

Újra gyártják a várak csokoládé sorozatot. Lálöbáj meg akart veszni érte. Anno ezt a Szerencsi Csokoládégyár állította elő. A csokigyárat a Nestlé vette meg. Írtam a Nestlének, hogy ők gyártják-e tájékoztattak, hogy a Szerencsi Bonbon Kft. az aki leporolta a régi cimkét.

 

Na felhívtam a Szerencsi Bonbon Kft-t akik eladják bárkinek de "leszerződött" viszonteladóik azok a maxi coop üzletek. Voltam tegnap kettőben is de konkrét váras nem volt viszont volt ugyanolyan formátumú szerencsi tejcsoki, meg szerencsi étcsoki (70%-os). Fél siker, de nem adom fel!

Mostanában reggel ha beérek, nem kávét iszom, hanem van egy Chun Mee nevű zöld teám egy nagy dobozzal és azt fogyasztom. A teát az apukámtól kaptam. Ez olyan amúgy, hogy mondják a tea teli van antioxidánsokkal amik megkötik a szabad gyököket. De ha bárkit megkérdezek, hogy mi az a szabad gyök maximum annyit tud, hogy valami rossz amolyan malware. Ámde remek dolog a wiki és megmondja nekünk, hogy mi ez az egész antioxidáns mizéria. És ilyenkor derül ki mennyire kár, hogy a c-vitaminnak, vagy a bétakarotinban dúskáló sárgarépának nincsenek marketingesei.

Csináltam playlistet, mert volt egy lemez amit nagyon szerettem az volt a címe, hogy famous western film melodies.
 

 Ide kattintsatok ha egy kis vadnyugatot akartok szagolni.

 

Egyébiránt a lemezt a méltán ismeretlen Bob Andrecek válogatta össze.

Voltunk a hétvégén otthon. Kapott a korolla téli gumit. Voltunk kávézni a hódmezői fekete sasban, utána pedig megnéztük az Emlékpont című múzeumot, amit ajánlok mindenki figyelmébe! Nagyon össze van rakva.

 

 

Délután zugügyvédkedtem.

A vasárnap nem érdekes úgy igazándiból mert ettünk, hazajöttünk. Felhoztam a lakásba az "összes minden" könyvemet, dobozomat. Este pedig befejeztük a kill bill 2-őt. Azt hiszem a doboz pakolás közben kimelegedtem és megfázhattam, mert egész nap tüsszögtem.

A bejegyzés elolvasásához kötelező ezen aláfestő zenének a linkre kattintva történő elindítása.

 

Helyzet van otthon, szupportálni kell a tágan értelmezett család ingatlanszerzéseit. Erre mondtam Lálöbájnak, hogy a jó úttörő ott segít ahol tud. Ami valójában úgy hangzik, hogy "Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget."

 

Igazándiból én sosem voltam úttörő és nagyon szomorú voltam, hogy jött az "ostoba" rendszerváltás és ennek folyományaként nem válhattam a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjává. Én annyira vártam, hogy lehessek majd örs vezető és az építőtáborba mi szedjük le a legtöbb almát a fákról...vagy valami ilyesmi. De jött ez a szájbaszexuált harmadik köztársaság, meg a tisztességes piaci versenyre és a mindenkinek járó, államilag garantált minimális gazdasági biztonságra épülő szociális piacgazdaság és szertefoszlott minden, ez irányú álmom.

Az elvi lehetőség ma is adott, hogy úttörő lehessek. Bár szerintem ez már csak egy haldokló utánérzés!

Tegnap munka közben csörög a telefonom, a főnököm az, gyanútlanul felveszem még valami szerencsétlen poént is elsütök. Erre ő hideg és kimért hangon utasít engem, hogy menjek le azonnal az iroda elé. Kérdeztem, hogy miért de mondja, hogy ne kérdezz hanem gyere. Lemegyek, lehúzza az ablakot és ugyanazzal a kimértséggel azt mondja üljek be hátra. Na akkor lepörgött előttem az elmúlt pár hónap, hogy milyen hülyeséget követhettem el ami miatt most engem elásnak. Szinte vártam a lefóliázott hátsó ülést, hogy ne vérezzek össze mindent. Na fólia az nem volt ellenben nagy hallgatás. Én már szólni sem mertem, elindultunk. Pár perc után megkérdeztem, hogy hová megyünk. Mondja a főnök, hogy maradjak csendben, na de miért. Erre ő, te is hallod ezt a fura zajt a hátsó ablak felől. Mondom tessék? Hallom-e a zajt a hátsó ablak felől, mert rohadtul idegesíti és nem tudja mi az, meg egyáltalán van-e zaj vagy csak ő őrült meg. Bazeg, mondom azért nem kellett volna valami szar kis kontakt hiba miatt ennyire rám ijeszteni.

...hogy két hete szombaton megnéztem az M1-en az Álmodozók című filmet. Konklúzió, szeretem a sok mezítelenséget tartalmazó és szexuális devianciával foglalkozó filmeket.

És azt sem meséltem, hogy vasárnap voltunk Zsombival meg Petivel dizájnvásáron a Tagló utcában ami a XI. kerület legszélén volt. Nekem csalódás volt, mert azt hittem, hogy majd dizájnerek jönnek a kis batyujukkal kiterítik és lehet mazsolázni. Hát itt egy gyűjtő fiúcska kacatjaira lehetett licitálni. Voltak érdekességek de nem estem hasra. Amúgy a fiúcskának a szempillája ki volt húzva spirállal.

Azt elfelejtettem mesélni, hogy szombaton este amikor takarítottam hallgattam az info rádiót, és az Arénában Lányi Andrással beszélgettek. Ami teljesen letaglózott, hogy ilyen szinten lényeglátó emberek is járkálnak itt közöttünk. A problémát teljes komplexitásában értékelő és megoldást is kínáló pasas.

 

A rádió adás meghallgatásáért ide kattintsatok.

 

A Heni azt mesélte, hogy neki ovis társa volt sok olyan gyerek akik ezekhez az emberekhez "tartoztak", akkor erről a bandáról ő azt hitte, hogy valami szexkommúnában élnek. Bár felsejlik a kérdés, hogy a kis Heni már ovis korában ilyen mérvű felvilágosultsággal rendelkezet, hogy tudta mi az a szexkommúna? Na jó nyilván ezt most rakta össze, akkoriban csak nem érthette.

Péntek este megnéztük Harcsa Veráékat a Take5-ban. Remek volt ismét. A Gyémánt Bálintnak szerintem ilyen védjegye a narancssárga felső. Az este folyamán valahogy szép csöndben úgy berúgtam a Dúzsi rozétól, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, nem kellene-e kiadni magamból legféltetteb titkaimat. Rég volt ilyen, hogy ennyire becsettintsek.

 

Szombaton monstre takarítást csaptam, valamint installáltam a televízióm mellé csatasorba állított házimozi "hangfal hadsereget". Avatásképpen megéztük Petivel az Alkonyattól pirkadatigot.

 

Vasárnap délelőtt Ikea. Vettem gardrób szekrényt és írtam a vásárlók könyvébe. Én szeretem az Ikeát, de most egy pénztáros mammer megtalált. Cinikus volt velem és beszólt vagy háromszor is, holott nem adtunk neki okot rá. Sőt visszakérdezett egyszer, hogy mi na neki is megmondtam, hogy nem mi hanem tessék. Ha odahordom a fizetésemet nekik akkor a fenébe is, legyen már jobb a háeres aki kiszűri az ilyen életúnt, tahó embereket. Értem én, hogy nem egy leány álom vasárnap dolgozni, de szerintem senkinek nem írt az Ikea tértivevényes levelet, hogy légy nálunk pénztáros. A szekrényt Lálöbájjal szereltük össze, akinélkül a műsor nem jött volna létre. Nem túl jó dolog ám tükrös ajtót felszerelni, mert folyamatosan attól rettegtem, hogy eltöröm. De végül siker koronázta fáradozásainkat.

Tegnap ebéd után, amikor jöttünk fel a az irodai lépcsőfordulóban konkrétan találkoztunk egy bulldoggal. Jött utána a gazdi is kisvártatva. De azért okozott némi meglepetést. A Juszt fia csinál valami új főzős műsort és annak a vágásában segít a gazdi csaj ideiglenesen, és ő kutyástól jár dolgozni. Nah hát van ilyen, Istenem!

Egész jól megértjük egymást a főnökömmel, ha nem szólunk egymáshoz.

Tegnap este voltunk a Kikában. Én még sosem jártam a Kikában. A Kika egy nagy piros szar. Egy Domus kicsit kibővített termék palettával. Az egészet a drága bóvli szaga lengi be. A formatervezés és dizájn koldusai.

Azért egy dolog nyugtat - aminek nálunk családi a vonatkozása - így válság ügyben, hogy elméletileg és talán gyakorlatilag is amennyire anyun keresztül bele látok "a gyógyszeripart nem dönti le a recesszió".

Annyire dühítő, hogy ha hibáznak a titkárcsajok jelzem nekik, hogy baj van - de tényleg normálisan - és megsértődnek rám. De tényleg most én érzem kellemetlenül magam, meg mehetek smúzolni, hogy kiengeszteljem őket. Ez az eredménye a megváltozok kedves leszek mindenkivel fogadalmamnak!

(Ha egyszer lesz irodám csak férfiak fognak dolgozni nekem.)

Vasárnap vásároltam késeket. Egy séfkést, ami hetvenszer hajtogatott acélból van huszonnégy centis és olasz. Egy fiskars kenyérvágót, és egy három darabos fackelmann ázsiai készletet. Tegnap kipróbáltam őket, teljes a megelégedésem.

Szombat este haza értünk és ellátogattunk a James Blunt koncertre. A küzdőtéren betámasztottuk magunkat a hangosítópult elé és onnan vártuk a vad elérzékenyülést. Az elején felvonult az rtlklub Hollósi Szandikával az élen. Köszöntem neki puszi-puszi, hello hát te itt. Majd a kamerás gyerek a pofámba villantotta a kamera lámpáját és Szandika bekérdezett, hogy miért szeretem az énekest, mondtam neki, hogy ne égessen már, de nem szállt le rólam, mondta, hogy csak pár kérdés. Na fasza.

 

 

 

Amúgy a hangosítópultnál való elhelyezkedésünk utóbb előnyünkre vállt, ugyanis a koncert közepén ez a jóember lefutott és bejött oda a kis körbekerített "kalitkába", felemelkedett egy mini szimpad egy zongorával és tőlünk egy méterre elkezdte folytatni a koncertet. Egy szó mint száz James Blunt szinte nekünk énekelt, nagyon komoly volt. Teljesen jól volt felépítve az egész performansz, nem volt depresszív sőt nagyon jó kis dinamikával rendelkezett. Mondhatni nem hasonlított a saját lemezein nyújtott produkciókra.

Képekért ide kattintsatok.

 

 

A négynaposban voltunk Dunaszentmiklóson, ahol a hollandok által a hegyoldalba odaköpött villaparkban laktunk, nagyon szuper kis hely. Csütörtök este meglátogattuk a Hilltop borászatot. Furcsa, mert ki van találva nagyon. Van borhotel, szétdizájnolt étterem, de a borok amire ténylegesen létrejött ez az egész, hát azok azért közel nem olyanok.

Képekért ide kattintsatok.

 

Bár mondták, hogy ne magamból induljak ki, mert akinek ez az első kóstolója azt még könnyen elvakítják ezekkel. Na de a non plusz ultra, hogy centrifugálják a bort, úgy tisztítják, hogy a seprőt kicentrizik belőle, kész. Nagyon durván gépesített, zárt rendszerű feldolgozás, igazi ipari borászat. A boraik 90%-át exportálják a briteknek.

Jó nyilván rég visszatértem, de várattam kicsit magamra. Nagyon jó volt a konferencia, amolyan munkacsoportos megmozdulást képzeljetek el. A hétvége is szuper volt de nincs sok kedvem leírni. Voltunk a fiukkal mindenfelé dévajkodni a szegedi éjszakában.

 

Most dolgozok lelkesen itt ebben a rövid hétben, hogy utána holnap mehessünk Neszmélybe borkóstolózni.

Most elutazom haza, mert holnap meg holnap után, társasági jogi konferencián fogom tágíttatni a fejemet.

Édesapa nagyon szereti a francia autókat (csak így marginálisan: legyen ez az ő baja). A dacia után anno még tizenhét éve az első "nyugati kocsija" egy Citroen CX volt, azóta megmagyarázhatatlan módon tart a márkahűsége. Tényleg nem értem miért, de ez van. Olyan ez mint valami fogyatékosság, elfogadjuk és nem törődünk vele. Szerinte a japán az rizsrakéta, a német az ráz. Oké de akkor mi legyen. Olasz de alfát nem vesz, mert nem hobbija a szervízbe járás, maserati 3200-at nem kapni itthon mire behozod meg másfélszer annyi lesz az ára. Valamiért a Jaguárt is elutasítja pedig arra próbálnám terelni, hogy az csak autó...de mind hiába. Kívánságának megfelelően, mintegy meghosszabított keze, szeme s füle, tegnap elmentem egy kereskedésbe és megberregtettem egy Citroen C6-ost.

 

 

Külalakját tekintve nekem nem tetszik, szerintem rettentő ez a bumfordi orr. Belső kialakítása és kényelme viszont hibátlan. Teli van mindennel, de tényleg ír, olvas, beszél. A 2.7-es biturbós hdi motor sem rossz. A felfüggesztése az valami állati. De könyörgöm ennyi pénzből már autót is lehet venni! Istenem, mennyivel szebb lenne egy GS300. Na mindegy úgyis ez lesz csinálhatok én bármit, meg ha neki ez tetszik akkor ám legyen!

Szombaton három lánnyal voltam (ez amolyan "felvágás", hogy milyen jó nekem) a Budapest Jazz Club-ban (ami régen Kossuth Klub volt) Harcsa Vera koncerten, szerintem rám akkora hatással volt mint rájuk együtt véve. Azt szerettem, volna az előző félresikerült mondattal kifejezni, hogy engem nyűgözött le a legeslegeslegjobban, na persze mert én halálosan szerelmes vagyok Veronikába. Aki szerintem, olyan mint egy tündér kisasszony és nem tudom, hogy ebbe a törékeny kis hölgybe hogyan szorult ennyi rengeteg sok hang, de nagyon örülök neki, hogy belészorult. Gyémánt Bálint jazz gitárossal kettecskén csinálták meg az estét úgy, hogy more than words can say. De tényleg, volt Too early magyar szöveggel, meg hát ami csúcs és majdnem felugrottam a székről, a Change the world (Clapton-Babyface) az ő értelmezésükben. Amúgy azon gondolkodtam utána, hogy azért nehéz lenne a férjének lenni, mert biztosan sokat utazik meg éjszaka dolgozik, nappal pihen, meg biztos mindenki szerelmes belé a környezetében. De azért nem adom fel!

Egyébként ez az egész hajcihő a reálgazdaságot fogja megbaszni, mert a hitelfüggő gazdasági szereplőket kurvára nem fogja senki sem konszolidálni, ha meg nincs pénz alapanyagra akkor hogyan termeljen. Szigorodó szkóring, egyre kevesebb hitel, lassuló termelés, gazdasági recesszió. És akkor az ex-im kérdést nem is néztük. Szóval készüljön mindenki, mert a tövigszopatással teli zsákot mi fogjuk a hátunkon elvinni.

Tegnap este voltunk Lálöbájjal megint a Hyppolitban enni. Valami elbaszott jó volt. Ettem libatálat, ő meg menün kívül margarita csirkét amin volt valami olyan szósz, hogy csuhajj! Kurva jó az a hely, annyira emberi. És az összes ilyen szar mint a löroj meg társai rakja ki az elnézést kérünk lélektelenek vagyunk elszégyeltük magunkat és bezártunk táblát. Mert tényleg, ha van egy szép kis hely, ahol van egy igazi pincér, egy jó séffel...nem kell több én mondom!

A titkárnő csajszi ragasztgat ilyen cetliket mappákra, ami hozzá megy. Azt írja rá, hogy ügyintéző: B.Sz. (ez az ő saját neve a B.Sz.). És írja, írja rendíthetetlenül de egy idő után elkezdte azt írni, hogy ügyvezető: B.Sz., tudatalatt erről álmodik akkor, hogy a cégnél ügyvezető legyen. Nem tudom de én nagyon röhögtem rajta.