http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

Hát ez nagyon aranyos! Szeretem őket.

Jól vagyok. Nem nagyon volt ilyen az utóbbi négy hónapban.

Nincs semmi különös, semmi fergeteges boldogságra okot adó történés. Nyugalom van bennem, nem jár az agyamban gyötrő gondolat, sem örömteli.

Én régebben azt hittem az ember képes beérkezni. De hova a bánatba érkezne meg, amikor itt van???! És amit csinál, ahogy él, az úgy van, úgy kell lennie, csinál valamit, befejezi, aztán csinál mást, vagy kezdi előlről, a rosseb tudja, ki mikor mit miért csinál? De szarul akkor érzi magát, amikor mást tesz, mint amit szeretne, mert nem hallja, hogy mit szeretne, bizonytalan, és ezért képtelen teljes szívéből igent mondani. És ha nem szeretne, akkor meg nem mer nemet mondani. És nem tud alkalmazkodni. Bár, előbb-utóbb megtörik. :)