Eszembe jutott egy dolog.

Még régebbről. Egy barátnőm mesélte, hogy volt egy hét éves kapcsolata, amiből öt év gyönyörű volt, kettő pedig maga a rémálom. De mégsem tudott kilépni a kapcsolatból, a játszmák úgy fogvatartották, s elvették minden erejét. A végén senkije sem maradt, mert mindenki eltűnt mellőle.

Velem is hasonló történt. 15 év után kezdtünk válni. néhány év volt, ami szabadulni akarással de képtelenséggel telt. Szinte ugyanez. Minden erőm elvette ez a kapcsolat. A barátaimat elmarta mellőlem, mert vagy hülyék voltak, vagy meg akartak dugni. Szerinte. Megfojtott a féltékenységi jeleneteivel. Volt olyan, hogy szinte fuldokoltam, arról nem beszélve, hogy két éve küzdök krónikus arcüreggyulladással. Vagy régebbóta már nem is emlékszem.... S végül a barátok... Senki nem maradt belőlük. Csak a közös barátok. Akiket ő "hozott". És most, hogy válunk, nagy társasági életet kezdett. Természetesen a közös barátokkal. Rám így már senki nem kíváncsi.

És nincsenek barátaim. Egykét ismerős, az oviból, de mind családosok, most már velük sem tudok együtt kirándulni, vagy egy jót beszélgetni. Így egyedül senki nem kíváncsi rám.

Egyedül maradtam.

Ez nagyon fáj.

Magányosnak érzem magam.

Régen annyit utaztam, társaságba jártam. Egyedül mit lehet csinálni?

Itthon ülök, sokszor a gép előtt, és zenéket töltök, zenét hallgatok, meg írogatok.

Egy lakásban lakunk még. Hamarosan költözöm. El.

Nincs egy hete, hogy bepróbálkozott. Egyszerűen hogy jut eszébe, hogy lefekszem vele, miközben másik csajt is ... Hát nem, megmondtam, nem vagyok rá képes. És csak nyomult, azt mondta, nem hiszi el. Nem hitte el, hogy nem akarok vele lefeküdni. Majdnem hánytam. Aztán sírni kezdtem, nem bírtam, hogy így nem vesz semmibe, hogy erre képes. Annyira nyomult, hogy attól kezdtem félni, hogy megerőszakol. Sírtam, erre megsértődött. Mi a francot akar ez még tőlem? S aztán két napra rá, meg a gyerekünkkel csinált közös hétvégi programot. Természetesen az új barátnője társaságában.