hír-(h)edet...
"Agyonverte barátnőjét Pécsett tavaly nyáron"
azt' így folytatódik:
"A verést látva a környéken lakók rendőrt hívtak, de mivel a kiérkező járőr tettlegességet már nem tapasztalt [pl: Hát mi folyik itt, kérem? - Á, csak beszélgetünk. -Ja. Mmm. Akkor halkabban. Jó éjt.], nem intézkedett. A verés azonban ezt követően is folytatódott [Ümm, hol is hagytam abba? Ja, megvan.], H. Attila összesen mintegy tizenöt percig bántalmazta a lányt [... aki később] hörögve lélegzett. H. Attila ezért felhívta a megyei kórházban dolgozó szakápoló barátját, [... Te, figyi, a Viki nincs vmi jó bőrben, megnéznéd? Csak ugorj ki, az intenziveseid n szaladnak el!] Közölte H. Attilával, hogy életveszélyben van [marmint a lany; felteszem...], és azt javasolta neki, hívjon mentőt [Figyu, tudod a számukat? Nem. Akkor hagyjuk]. Erre a barátja nem volt hajlandó, csak órákkal később [Eszébe jutott a Szaknévsor.], amikor a szakápoló már elment [...Hm, n nagy segítség ez a viktorgyerek.]. Viktória három nappal később [húsvéthasadtával], a kórházban belehalt sérüléseibe."
Hiaba, nem sikerült embert faragnia belőle...
Pedig a legjobb tudasat adta bele.
A nokkel mindig csak a baj van.

