üzenőfüzet

"A belső cenzor figyelmeztet rá, hogy túl sok forog kockán: jó hírünk, családunk, karrierünk, munkahelyünk, a cégünk ellen indított per. Mosolyogva tesz lakatot a szánkra, remegni kezdünk, és kétszer is meggondoljuk. Megerősíti az uralkodó véleményt, és bátorítja a >>gramofon elmét<< (Orwell).

Keze megérinti még a gyermekeinket és barátainkat is, s annak a művészetére oktatja őket, hogyan ne mondják ki azt, amit gondolnak. A cenzúra ott lakik testünk gesztusainak lomhaságában, óvatos és tisztelete méltó öltözködésünkben és mindenekfelett a gyávaságban, a szellemtelen humorban, a gyenge képzelőerőben és a lapos szavakba öltöztetett színlelt véleményekben."

 

John Keane

 

 

Muszáj volt ide beírnom. Egyrészt elgondolkodtatott, másrészt tökéletesen leírta amit a legjobban utálok az emberekben és így magamban is.

 

 

 

 

 

Évről évre kevesebb velem egykorút látok kimenni a temetőbe ilyentájban.

Vajon mi lesz 30-40 év múlva, ez is teljesen elavult ünnepnek fog számítani..?

Anyu erre azt mondta hogy őt nehogy bezsúfoljam valahova, nem hiányzik neki ez a felhajtás úgymond, ő szét akarja szóratni magát.

Most akkor én számítok konzervatívnak?

Miből veszed észre, hogy elkényeztett az öcséd? Palacsinta van vacsorára, de ő mézes kenyeret akar enni.És mostohaanyám azok után, hogy megsütött 45 darabbal, nekiáll, és csinál a gyereknek mézes kenyeret. bezzegazénidőmben:)

És hogy jössz rá, hogy valami nem stimmol? Egy hete az új telefonod az ölebed, és teljes apátiába esel, amikor kiderül, hogy nincs net aznap este, mert a feljebb említett anyuka elfelejtette befizetni a számlát.
Viszont annyiban jó volt ez a teljesen elszigetelődős este, hogy legalább kicsit magamba szállhattam, és végre kialudtam magam:)