Az esküvői szalonokról is megvan mostanra a véleményem.
A lényeg, hogy marketingből mindenkinek kötelező egy 30 oldalas
házidolgozat, a témát ők mondják meg, én az esküvői ruhakölcsönzést
kaptam.
Mélyinterjút kell készíteni 3 szalonnal is, mennyiért, miket,
hogyan csinálnak stb.
Felhívtam 3 szalont, az egyik azt mondta, persze nyugodtan,
örömmel áll rendelkezésünkre e-mailen, a másik szintén, a harmadik
pedig személyesen is fogad, a tulaj is bent van szerdáig.
Az első két szalonnak elküldtem egy szerintem teljesen normális
interjúvázlatot.
Az egyik vissza is írt, hogy álatlában nem zárkózik el a
segítségnyújtástól, de el van törve a lába és richtig nem fog pár
hétig dolgozni,nagyon sajnálja.
OK, jobbulást, meg minden.
De nem hiszem el, hogy ha egyszer ő a tulaj és mindent tud a
cégről, és lábtörötten képes volt 2 sort írni, akkor ne tudott
volna még 10 sort leírni. Na mindegy. A másik szalon nem is
válaszolt még, izgatottan várjuk, csütörtökig kell leadni a
cuccot.
És ott van még a harmadik is. Felhívtam, hát hogy a főnök csak
hétfőn volt benn, és ők egyébként is bármilyen adatszolgáltatást
teljes mértékben megtagadnak, attól elzárkóznak. Fasza. Mindezt
olyan hangnemben, hogy a kedvem elment az egésztől.
Egyébként most hogy alkalmam volt végignézegetni a neten lévő
szalonok szövegeit, és utána beszélni is velük, hát, hogy őszinte
legyek, itt tényleg igaz hogy semmit se jelent a mézesmázos
bevezető, sőt csak rosszat:) Nézzetek meg párat, nagyon vicces,
ahogy a rózsaszín ködben úszó házasodni készülő párocskákat
megpróbálják magukhoz édesgetni. Hányinger.