H2905121926
K3006132027
Sz3107142128
Cs0108152229
P0209162330
Sz0310172431
V0411182501

üzenőfüzet

most olvastam - és mennyire igaz..

"Biztos vagyok benne, hogy a kereskedelmi szakközépiskolák pénztáros osztályaiban tanítják, ha nagy címletű pénzből kell visszaadniuk akkor először is kerekedjen el a szemük, mintha egy namibiai fekete férfi állna előttük meztelenül, sápadjanak el, mint az Apeh levél bontásakor, vonakodjanak elfogadni a pénzt, mintha drachmát látnának, mindeközben veszettül csapkodják a pénztárgépet mérgükben és minimum a tekintetükkel dorgálják meg a vevőt, majd szóljanak át a hat munkaállomással arrébb lévő kolleganőjüknek, hogy tudna-e váltani, de ne feledkezzenek meg belenézni a vevő pénztárcájába, hogy biztos nincs-e nála kisebb címlet, az utolsó előtti fázis lenyen a beletörődés a megváltoztathatatlanba, ezt félig leeresztett vállal, már-már a padló felé csúszva, mint amikor az örvény húzza le testüket lehet a legteljesebb módon imitálni. Feloldásként nézzenek bele a pénztárgépbe és elnagyolt meglepetéssel vegyék észre, hogy mégis van ott visszajáró pénz. A vevő garantáltan meg lesz alázva és ez jó!"

 

(nyitvavagyunk.blogspot.com)

1 hozzászolás

#1521806, 2008-12-01 16:08:00, gizike
0

ahamm.

ez annyira nem vicces, én álltam a már másik oldalon. ez a viselkedés nem a vevőnek szól, hanem az egész helyzetnek. tudniillik a legtöbb helyen letojják, van-e elég váltópénz a kasszában,  a pénztáros boldoguljon, ahogy tud.

és akkor jönnek a hó elején azok, akik feltétlenül ott akarják felváltani a húszezresüket. Nyilván nem mindenki, de nagyon sokan.

Nagyon frusztráló.

Mondj már valamit, Anonim!

Neved:
  Web:

mackosajt



©2006 Sarok.org