most olvastam - és mennyire igaz..
"Biztos vagyok benne, hogy a kereskedelmi szakközépiskolák pénztáros osztályaiban tanítják, ha nagy címletű pénzből kell visszaadniuk akkor először is kerekedjen el a szemük, mintha egy namibiai fekete férfi állna előttük meztelenül, sápadjanak el, mint az Apeh levél bontásakor, vonakodjanak elfogadni a pénzt, mintha drachmát látnának, mindeközben veszettül csapkodják a pénztárgépet mérgükben és minimum a tekintetükkel dorgálják meg a vevőt, majd szóljanak át a hat munkaállomással arrébb lévő kolleganőjüknek, hogy tudna-e váltani, de ne feledkezzenek meg belenézni a vevő pénztárcájába, hogy biztos nincs-e nála kisebb címlet, az utolsó előtti fázis lenyen a beletörődés a megváltoztathatatlanba, ezt félig leeresztett vállal, már-már a padló felé csúszva, mint amikor az örvény húzza le testüket lehet a legteljesebb módon imitálni. Feloldásként nézzenek bele a pénztárgépbe és elnagyolt meglepetéssel vegyék észre, hogy mégis van ott visszajáró pénz. A vevő garantáltan meg lesz alázva és ez jó!"
(nyitvavagyunk.blogspot.com)

