Török megszállás..
Tegnap este az Alexandriában bóklásztam és Prága
útikönyvet kerestem, amikor az eladó megkérdezte, hogy tudok e
angolul. Hát az túlzás, mondtam, de el gagyogok, miért? Hát
itt ez a fiú, szállást keres és ő nem tudja neki
elmagyarázni.
Beszélek a fiúval. Iránból jött, Debrecenben tanul a
"kuzinjával", Bécsben kirándultak és mire visszaértek kitört a
sztrájk. Már Bécsből is 6óra kínlódás után kerültek haza, de most
már nincs mit csinálni, itt kell maradniuk a városban.
Az állítólagos hostel nem volt sehol. Fél óra ténfergés
után lemondtak róla.
Nem tudok e egy kávéházat, ahol reggelig üldögélhetnek. Hát nem tudtam, de igazán megsajnáltam őket, ahogy a bazinagy bőröndjükkel pislogtak jobbra balra. Piszok dolog ez a sztrájk, na! Haza mentünk, lepakoltak, aztán elvittem őket kajálni. Éjjel halálra rémültek a macskától, tiszta zavarban voltak, aztán megadták a számukat, hogy ha Debrecenbe megyek feltétlenül náluk szálljak meg. Vacsora közben azt mondták, hogy bizonyos okok miatt el kellett jönni otthonról, és angolul beszélő egyetemet kerestek, ezért jöttek ide. Biztos vagyok benne, hogy nem a kuzinja volt. Ki tagadták őket, mert nem egymáshoz voltak szánva családilag, ezért leléptek az országból. Micsoda egzotikus történet! Ott van a szomszédban üvöltöző Szír herceg, most meg Bana és Behnam. Kifejezetten sajnáltak engem, hogy egy ilyen koszos, veszélyes országban kell élnem, és sehogy sem akarták elhinni, hogy én szeretek itt lakni. Az erkélyről nézelődtünk, magyaráztam mi hol van: és az ott a szabadság szobor. Mi csoda? Hát nekünk is van szobrunk a szabadsághoz.. Tudjátok, szabadság, az a fogalom, ami.. Nem értették. Szobor. Mondtam végül lemondóan és ők lelkesen bólogattak. Így már nem volt benne tabuszó.
Nem tudok e egy kávéházat, ahol reggelig üldögélhetnek. Hát nem tudtam, de igazán megsajnáltam őket, ahogy a bazinagy bőröndjükkel pislogtak jobbra balra. Piszok dolog ez a sztrájk, na! Haza mentünk, lepakoltak, aztán elvittem őket kajálni. Éjjel halálra rémültek a macskától, tiszta zavarban voltak, aztán megadták a számukat, hogy ha Debrecenbe megyek feltétlenül náluk szálljak meg. Vacsora közben azt mondták, hogy bizonyos okok miatt el kellett jönni otthonról, és angolul beszélő egyetemet kerestek, ezért jöttek ide. Biztos vagyok benne, hogy nem a kuzinja volt. Ki tagadták őket, mert nem egymáshoz voltak szánva családilag, ezért leléptek az országból. Micsoda egzotikus történet! Ott van a szomszédban üvöltöző Szír herceg, most meg Bana és Behnam. Kifejezetten sajnáltak engem, hogy egy ilyen koszos, veszélyes országban kell élnem, és sehogy sem akarták elhinni, hogy én szeretek itt lakni. Az erkélyről nézelődtünk, magyaráztam mi hol van: és az ott a szabadság szobor. Mi csoda? Hát nekünk is van szobrunk a szabadsághoz.. Tudjátok, szabadság, az a fogalom, ami.. Nem értették. Szobor. Mondtam végül lemondóan és ők lelkesen bólogattak. Így már nem volt benne tabuszó.
le a tetejére
