újra töltve
2 hozzaszolas
[Glitterfy.com - *Glitter Words*]
2008/03/05
2008/02/26
Kérdezhetek?
Mért tudom maximum három mondat után (az esetek 90%-ában
elég egy is) megmondani, hogy milyen a fiú akivel beszélek, és mért
nem tettszik egyik sem?
..más
Ma bementem egy virágboltba, ahol két hatalmas kalitkában
számtalan madár röpködött, de mielőtt felocsúdhattam volna első
ámulatomból rámkiáltott a virágárus lány, hogy Gyorsan az ajtót!
Mert majdnem kiszökött rajta Füles. Ott glasszált fel-alá a
cserepekkel, dézsákkal és egyéb titokzatos virágbolt-tartozékokkal
zsúfolt helységben a törpenyúl.
..más
Haza felé menet szépnap utáni félmosollyal a szám
szegletében szembe jött velem a Citrom Ember. Fancsali fejet
vágott, mint aki húzóra bedöntött egy kis üveg kevertet. Az immár
üres üveget gyakorlott mozdulattal lehelyezte az asztalosműhely
párkányára. Beleigazította kissé lelógó sarkát a jobb időket látott
barna mamuszba, összehúzta magán a tengerkék fürdőköpenyt (kitudja
volt e alatta más ruhanemű) és -továbbra is világundorral az arcán-
tovább állt.
..más
ÓDE-Car.. ez egy cégnév.. Milyen optimista..
..más
A csincsilla és a nyúl ma szövetkeztek és kétoldalról
alattomosan bekerítették Asszem cicát. Türelmesen várták a
megfelelő alkalmat -vibrált a levegő a várakozás feszültségétől-
majd gyilkos indulattal a szemükben megkergették a macskát. Olyan
volt mint egy fordított természetfilm.
Hát ezek vannak.
2008/02/18
beteg voltam ma
ezen közben nekimentem egy teljesen egyhelyben álló
pasas szintetizátorállványának és feldagadt a csuklóm. Rengeteget
ettem unalmamban, filmeket néztem és nagyon fölöslegesnek éreztem
magam. Fogadtam a beteglátogatókat (kettő darabot) akik hoztak még
filmet és kaját. Próbáltam lebeszélni a kétségbeesetten beállító
szüleimet, hogy van elég kajám és nem kell elmosogatniuk. (kihinné,
nem sikerült) Valamint megtudtam, hogy a napraforgó latin neve
Heliantus annuus, ami abból ered, hogy Clytia szerelmes lett
Heliosba (ő a napisten, már ezt is tudom) és viszonzatlan
szerelmében annyira sóvárgott, hogy végül virággá vált, ami örökké
a nap felé fordul.
Hja! Tudtátok, hogy Terpszikhoré a tánc
múzsája?
2008/02/12
Perzsa invázió (avagy Török megszállás II.)
1.:Hi luca. I'm now in debrecen. Thank
you for all you did. I wrote you sentences on a paper, it's under
the pink dog doll on your bookshelf. This is simply my feeling.
Check it.
1/b:I forget to tell you, I'm
Behnam.
(Most ezzel mit kezdjek?)
2.: Goodnoon. I also do not know what I
have to do... But since I've looked into your eyes, I fallen in
love...I've lost my focus, always thinkin about you...
3.: Hi luca. How's it gong?I've not heard
about you today. What's your idea about me? I really love
you..
4.:Can you replay me Luca? Your sms make
me so happy...
(nem tudom kezelni az ilyen konfliktusokat..:S)
5.: But why conflict?! You can get to
know me...You can help me...
6.:Goodmorning LUCA.Why is it a conflict
for you? We can get to know eachother. But do you mean that you
wanna refuse me?
7.: Luca I know I really takin your time,
but I really need your answer... I would like you to be my
girlfriend...Can you tell me your idea? It's important for
me...
(oké, talán nem voltam egyértelmű.. NEM!!!)
8.:I just needed your love, that was all
I needed... You broke my heart suddenly...
9.:I'm in one city you in another city...
I just have feelin, as I love your appearance, your looks... Can I
harm you when I'm away from you?! I just asked you to accept my
love... Uhad time to know me... (úgy érti, hogy az a három óra,
amíg elkísértem őket a Burgerba, aztán hozzám -ekkor aludtunk, (én
egy emelettel följebb)- majd hajnalban elmentek a buszhoz) I'm from
east with great emotional feeling...I hope I can forget you, I
hope... But still love you...
(na tessék, jótett helyébe..)
2008/02/07
részletek
...és reggel hétkor kiengedtem a két Perzsát a
lakásból...
...lefoglaltuk a szállást Prágába, a Ráday utcai Bárka
jegyirodában...
...ezt a bohócsapkát neked csináltam, azért lóg ki az a
kis papír, hogy a fejedre tudd tenni...
...heni néni üzeni, hogy gyere át a gyerekekkel kezelni a
cd-t...
...elmegyünk holnap a csincsilla ketrecért?...
...a bátyád szerelmes, utoljára nyolcadikos korában volt
ilyen. Minden második mondata Gabi Gabi Gabi!...
...na miújság kisGizi?...
...azért ne éhezzél! És holnap kori! Szia
Cibere!...
...a volt barátnőm csak táncolt a meséjében. Persze nem
tudom így mire viszi...
...azért vagyok 33 évesen egyedül, mert keresem a
gyerekeimnek a tökéletes anyát...
...van kifli, akkor megadod a számod?...
...ha megvan a számod eljössz velem moziba? -Az attól
függ. -Mitől? -Hogy mit nézünk meg! -Mit nézzünk?...
...és a méz tartó törött fedeléhez végre vettem ragasztót!
és most eltűnt az egyik darab...
Török megszállás..
Tegnap este az Alexandriában bóklásztam és Prága
útikönyvet kerestem, amikor az eladó megkérdezte, hogy tudok e
angolul. Hát az túlzás, mondtam, de el gagyogok, miért? Hát
itt ez a fiú, szállást keres és ő nem tudja neki
elmagyarázni.
Beszélek a fiúval. Iránból jött, Debrecenben tanul a
"kuzinjával", Bécsben kirándultak és mire visszaértek kitört a
sztrájk. Már Bécsből is 6óra kínlódás után kerültek haza, de most
már nincs mit csinálni, itt kell maradniuk a városban.
Az állítólagos hostel nem volt sehol. Fél óra ténfergés
után lemondtak róla.
Nem tudok e egy kávéházat, ahol reggelig üldögélhetnek. Hát nem tudtam, de igazán megsajnáltam őket, ahogy a bazinagy bőröndjükkel pislogtak jobbra balra. Piszok dolog ez a sztrájk, na! Haza mentünk, lepakoltak, aztán elvittem őket kajálni. Éjjel halálra rémültek a macskától, tiszta zavarban voltak, aztán megadták a számukat, hogy ha Debrecenbe megyek feltétlenül náluk szálljak meg. Vacsora közben azt mondták, hogy bizonyos okok miatt el kellett jönni otthonról, és angolul beszélő egyetemet kerestek, ezért jöttek ide. Biztos vagyok benne, hogy nem a kuzinja volt. Ki tagadták őket, mert nem egymáshoz voltak szánva családilag, ezért leléptek az országból. Micsoda egzotikus történet! Ott van a szomszédban üvöltöző Szír herceg, most meg Bana és Behnam. Kifejezetten sajnáltak engem, hogy egy ilyen koszos, veszélyes országban kell élnem, és sehogy sem akarták elhinni, hogy én szeretek itt lakni. Az erkélyről nézelődtünk, magyaráztam mi hol van: és az ott a szabadság szobor. Mi csoda? Hát nekünk is van szobrunk a szabadsághoz.. Tudjátok, szabadság, az a fogalom, ami.. Nem értették. Szobor. Mondtam végül lemondóan és ők lelkesen bólogattak. Így már nem volt benne tabuszó.
Nem tudok e egy kávéházat, ahol reggelig üldögélhetnek. Hát nem tudtam, de igazán megsajnáltam őket, ahogy a bazinagy bőröndjükkel pislogtak jobbra balra. Piszok dolog ez a sztrájk, na! Haza mentünk, lepakoltak, aztán elvittem őket kajálni. Éjjel halálra rémültek a macskától, tiszta zavarban voltak, aztán megadták a számukat, hogy ha Debrecenbe megyek feltétlenül náluk szálljak meg. Vacsora közben azt mondták, hogy bizonyos okok miatt el kellett jönni otthonról, és angolul beszélő egyetemet kerestek, ezért jöttek ide. Biztos vagyok benne, hogy nem a kuzinja volt. Ki tagadták őket, mert nem egymáshoz voltak szánva családilag, ezért leléptek az országból. Micsoda egzotikus történet! Ott van a szomszédban üvöltöző Szír herceg, most meg Bana és Behnam. Kifejezetten sajnáltak engem, hogy egy ilyen koszos, veszélyes országban kell élnem, és sehogy sem akarták elhinni, hogy én szeretek itt lakni. Az erkélyről nézelődtünk, magyaráztam mi hol van: és az ott a szabadság szobor. Mi csoda? Hát nekünk is van szobrunk a szabadsághoz.. Tudjátok, szabadság, az a fogalom, ami.. Nem értették. Szobor. Mondtam végül lemondóan és ők lelkesen bólogattak. Így már nem volt benne tabuszó.
2008/01/23
szalagavatója
Előzményei a napnak: Reggel
korcsolyáztunk. Én és a kölykök. Sokan voltak, nyüzsögtek,
estek-keltek, ügyesedtek.
Később felforrt bennem valami, rárobbantam
az első szembejövő futópadra és rohantam, tapostam egy órán
keresztül. Senki más nem volt a teremben és meglepő módon se zene,
se TV nem dübörgött. Űzött a csend a futópadon. Egy óra alatt
kifutottam a dühömet.
Megnyugodva mentem táncolni. Ott is sok
lurkó volt, ők is nyüzsögtek, mert bukfenceztünk. Az jutalom,
örültek és fecserésztek.
Sietnem kellet, hogy oda érjek a szalagavató
főpróbájára.
A srácok izgultak, milyen ügyesek a többiek, mennyivel
hosszabbak a táncok, mi lesz velük. Hát mi lenne?! Megnyugtattam
őket -ez nem egy táncverseny és nekem meg a rokonoknak biztos
tettszeni fogtok. Ebben meg is nyugodtak.
A hangosító-világosító az a fajta ember volt, aki lassú,
teszefosza, de cserébe buta is és ezen tulajdonságait a legkisebb
stresszhelyzet is hatványozottan felerősíti. A keringőt tanító
tánctanárnéni (nekem is ő tanította, igazi kiabálós dilettáns
liba..:S) fontoskodva instruálta az imént említett technikust és
közben még arra is volt energiája, hogy néha be-beszóljon a
közvetlen környezetének.
Nekem is.. Reá emeltem a pillámat, felöltöttem az
ideggyógyász gyengéd mosolyát és megnyugtattam: nincsen semmi
baj.
Az osztály végtelenül ügyes és jókedvű volt, a táncot
dícsérték a kívülállók, hát nem aggódom.
És remélem, dilettáns tánctanárnéni is moderálja magát a
későbbiekben.
Igazán izgalmas volt ez az egész. De
tényleg!
2008/01/22
Kedves D!
A legfontosabb: megkaptam az üzenetedet, köszönöm. És
-természetesen- eleget teszek a meghívásnak. Hogy miért? (-Mért ne?
-hallom a fejedből az első gondolatot -Nem érsz rá?) Persze, hogy
ráérek! Neked mindig ráérek. De most mégis oka van. Vagy inkább
érzete van ennek a mostani "igennek" amit találkozásunkra
kimondtam.
És itt az ideje, hogy szóljak (Neked Kedves D, és
mindenkinek aki olvassa e sorokat) teljesen öncélúan ÍROK, nem
szórakoztatásból vagy a megosztás szándékával. Akit nem érdekel,
nem köt le, nyugodtan hagyja félbe. Nincs csattanó, slUssz poén.
Íme figyelmeztettem mindenkit (Téged is Kedves D), s most már
írhatok, amiről tettszik.
Szóval az OK. Ott tartottam.
Nos a mai napom az indoka, záloga ennek az "igennek". Mert
különleges nap volt ez a maga nemében. (Hívjuk még mának ezt a
jutalom pár órát és ne foglalkozzunk most az óra szigorú éjfél
szabályával.) Tehát a mai különleges napom tegnap kezdődött.
Hatással volt rá. Tegnap filmeket néztem. Jobbakat, rosszabbakat,
nem is ez a fontos. Inkább az, hogy hogyan. Mert nem tudtam
elmélyedni egy filmben sem. Egyre az járt az eszemben, amit TT
mondott a minap. Ő nem hiszi, hogy annak a réges régi konfliktusnak
vége van. Pedig én szentül hittem -és hiszem még mindig- hogy nem
csak a látszat vagy a másik fél színészkedése ez, hanem egy
lezárult időszak szép végeredménye. No de ha tévedek, ugyan milyen
bajokat zúdíthatok rá. Hisz egyedül van. (Én is, de ez mit számít
most, hiszen én nem vagyok szerelmes belé, a szónak abban a tipikus
értelmében.) Ha tényleg igaz, ha tényleg benne van még az a régi
vonzódás, milyen ártalmas akkor az én jelenlétem az ő életében.
Minden találkozás újabb szúrás a nyílt sebbe. De hisz ki vagyok én,
hogy ilyeneket feltételezzek. Hát ennyi idő (s ennyi nő meg kaland)
után mégis hogy van képem hozzá, hogy egyáltalán felmerül bennem a
gondolat, hogy még mindíg eszébe juthatok ilyen vonatkozásban is.
De megkérdezni sem lehet. Ez az egyetlen dolog, amit az ember még
az oly bizalmas barátoktól sem kérdez meg mint ő. Még ha egymás
mondatait is tudnók befejezni, még ha jobban ismerjük is egymást
mint bárkit e világon. Ezt a kérdést NEM lehet feltenni. (Mondd, te
még mindig.. szóval, hogy továbbra is vagy hogy Na! Eszedbe
jutott.. és így tovább, hogy a végén jobban megbántsam mint azon a
régi éjszakán, amikor -szilárdan meggyőződve, hogy nem kaphat
nemleges választ- közeledett felém és én mégis visszautasítottam.)
Hát ez az ami megtörhet egy barátságot. Nem harmadik személy,
háború vagy hosszú elvállás, elég csak egy gyerekszerelem csírája.
Milyen remekbeszabott és igazságtalan ez a világ..
Szóval ez foglalkoztatott a filmnézés helyett. Ezen való
rágódásomban eszembe sem jutott, hogy az órára pillantsak és az idő
meg a filmek csak rohantak. Hajnalban keveredtem haza és másnap,
meggyötörve a kialvatlanságtól és a töprengéstől mentem
dolgozni.
De az élet nem állt meg, még a hihetetlne fáradtság sem
tartóztatta abban, hogy tovább hömpölyögjön. Délután nem dolgoztam,
így ez volt az igazi olaj a tűzre. A késztetés, hogy kihasználjam a
ritkaság számba menő nagybetűsen SZABAD hétfő délutánt. A vulgáris
tevékyenségek, mint bevásárlás, takarítás, mosás, teregetés, után
végre megindult a forrongás is. Megcsörrentek a telefonok és
kikötöttünk a Könyvátrklubban.
És íme elérkeztünk végre a mához, az indokhoz, amire
vártál Kedves D. De kérlek légy türelemmel, mindent le kell írnom,
különben hajítófát sem érhet a péntekünk.
A banda hamar elszivárgott. Vizsgaidőszak, munka, sok-sok
teher, amit a fiatalokra, szabdulni vágyókra duplán ró az élet,
stabil háttér, önkép híján mégis újra-újra kezdeni a napot, a
tanulást, a munkát. Dolgokat amiben még biztosak sem lehetünk,
pusztán azért, mert túl keveset éltünk ahhoz, hogy összemérjük a
többi lehetőséggel a kényszerűnek érzett
mindennapjainkat.
Ketten maradtunk, a tanulmányozás alatt levő ismerős F, és
én. Sóvárgott egy fiú után.
Hát ittunk és szugeráltuk a delikvenst. Én elméletben, ő
gyakorlatban. Mi lehet a baj ezzel a fiúval, hogy az istenek nem
akar oda jönni, reagálni a felé küldött, mit küldött ágyúzott,
bombázott üzenetekre. Holott pedig biztos, hogy benne is dúlt a
felismerés, hogy F-el nem csak kacsintgatásokra hozta őket össze az
élet. Vegyünk csak egy ártatlan csocsó meccset. Ahol az alany -aki
különben remek játékos- sehogyan sem volt képes koncentrálni, ezzel
az őrületbe kergetve a játéktársát. Irult-pirult, öngólokat lőtt,
és közben igyekezett minden szögből tanulmányozni, magába szívni
F-et. Féltem, hogy mire végre újra leülhetünk -hisz nekem valahol
kínos volt a jelképes gyertyát tartani kettejük feje fölött- a nagy
vonzódásban annyira elhappolják egymás képét, hogy megsárgulnak,
megszakadozik a kontúrjuk, mint az agyon nézett, gyürkélt régi
fényképeknek. De egyben maradtak valamely csoda folytán és amikor
egy óvatlan pillanatban kettesben maradtak, végre megtörtént a nagy
áttörés. F (mert a fiúra talán hiába vártunk volna) megkezdte a
mondatot -Mi lenne ha... A befejezést persze ismerjük. Szombaton
találkoznak. És a fiú persze megcsókolja, aztán pedig rábízzák
magukat a csillagok, Isten, a sors, vagy tudja az ég micsodának az
ítéletére.
Utána a fiú haza ment az estére válsztott -és kitudja
milyen mértékben "kiaknázott"- játékostársával. (jó party?) Mi még
maradtunk. A jó öreg -Iszunk még valamit? -kérdés
hatására.
Én közben elmélyedtem a gyertyatartó szerepben. Nincs sok
dolog vele, de azt jól szét kell tudni válogatni. Mikor kell
marhaságokról hadoválni, hogy a másik elmélyülten tanulmányozhassa
az óvatlan célalany vonásait. Mikor kell félhülye élményekről
beszámolni, hogy lekössük lankadatlan szerelmes figyelmét. Mikor
kell hallgatni (mert az arany) és mikor kell a könyvbe mélyedni,
mintha világ életünkben mást se akarnánk csinálni.
Eszköz voltam, igen. Eszköz a megszerzéshez. És indok, a
maradás magyarázatául. Segítség, hogy F átvészelje a bizonytalan
pillanatokat és lehetséges támasz, ha mégse jött volna
be.
Úgy érzem helyt álltam és rájöttem, hogy ez sokkalta
jobban megy nekem, mint kiválasztani, megszerezni, megtartani egy
pasast.
Aztán végre valahára haza indultunk. Én akkor már egyedül
voltam. Egyedül a halvány irígységgel, a cinkosság látásztának
fenntartásával, egyedül a bizonytalanság maradékával, egyedül az
előre eltervezett virágcsokrok sorsával.
Haza felé csupa nosztalgikus helybe botlottam.
Az aznap este is sűrűn emlegetett -és F-ék első
randihelyszínéül szolgáló- Klauzál téri Sarkba. A dob utcán lefelé
látott hajléktalanokba. Szagokba, amilyeneket csak itt és csak a
nevezetes tovarepülő estéken éreztem.
Közben autók suhantak mindenfelé. Megálllítottak, újra
elengettek, villództak és sziporkáztak, dudáltak és
intettek.
Utamba került a fészek klubb jólismert háromnegyed köríve
is. Ahol évekkel azelőtt magánytól, sóvárgástól és vodkától
részegen megtaláltuk a két rock-zenész forma hapsit L-el. Nem
kellettek, mert az ő szaguk nem a mélabús, szépre vágyó
szeretkezések, sokkal inkább a lejtő aljának bizarr permet szagát
idézték.
Aztán szépen, meglepetés szerűen beértem az Almássyra
is.
A szakítások, gyötrelmek, a szépség és meglepetés terér.
Ahol, azon a régi estén egy hullahopp karikával gyilkoltunk meg
majdnem egy ártatlan szobanövényt. Végül csak a csípőm bánta, az is
elmúlt egy-kettőre.
Mentemben rámköszönt a boltos fiú. Igen, megkapta a
választ az üzenetére, amiben a mobil számom van rejtvényekbe
szedve, és már az első négy számot megfejtette. Ó a lerázhatatlan!
De hisz ez legyen a legnagyobb bajom!
És most otthon ülök megmámorosodva a közlésvágytól és
annak eredményétől.
És igen, Kedves D, elfogadom a meghívást, remek lesz
együtt ebédelni Pénteken! Ez után az este után, hogy eszközzé és
eszközként boldoggá váltam, hogy fárdtságban úszva kerültem haza,
az emlékek békjóit épp csak hevenyéből lerázogatva a
csuklómról.
Igen, kedves D, boldog örömmel szaladok el a térről, amibe
ma este olyan keservesen beleszerettem!
2008/01/20
ó azok a vég nélküli töprengések
Hisz sok volt ma a töprengeni való. Vizsgáztattunk. Ímhol
a gyerek aki link, nem járt órákra és elviselhetetlen, sőt füle
sincs és habár lába van neki (kettő is) táncra nem igen tudja
alkalmazni. És nicsak, a vizsgán megjelenik, végcsinálja, mitöbb
kiderül, hogy az édesanyja lebénult, így a sanyarú sorsú (továbbra
is lógós, lusta, botfülő, X lábú) gyermeket egy kegyelem 4-essel
tovább taszajtjuk. Első napirendi töprengés tehát egy orv
zsarolással félbe lett szakítva.
De bónusznak itt van a titokzatos vizsgabiztos, akit még
sose láttam az előtt -legalábbis ezt hittem-. Kiderül róla, hogy
tavaly felvételiztetett a főiskolára, mitöbb emlékezett rám,
továbbá arra is, hogy mennyire tettszettem a bizottságnak és hogy
sajnálták, hogy nem volt több megfelelő jelentkező és így a szak
-oh jajj- létszám híján nem indulhat. Hát ezen már volt
morfondírozni való.. Ha tényleg ez az oka -ahogy eddig is
sejtettük- hogy nem tudják elindítani az osztályt, vajha mifféle
tényező lesz az ami az eddig lámpaoszlopok mögött és kanapék alatt
sunyító-lapító balettosokat bevonza a főiskolai
felvételire..?
És ebből egyből következik a nap nagy töprengési
pontja:
Mi van ha nem indul a szak. Mondjuk a következő tíz évben. Mert mért is indulna, ha nincs jelentkező? Menjek el modernre, miközben ez volt életem fő -vagy inkább egyetlen- elve?! Tanuljak valamit évekig ami fikkkarcnyit sem érdekel? Valamit amire csak az undor, a kétely és a hányinger bizarr elegyével tudok gondolni? No de papír az megigen gyorsan kéne, hogy lobogtassam az állam, a szülők és jobbára az egész világ előtt. De megéri e egyálltalán elmenni a felvételire és hát ugye konkrét moderntánctudás híján lerombolni kissé a presztizsemet a főiskolán? És ha fel is vesznek, én ugyan be nem járok az órákra.. újjabb presztizs romlás. De mondjuk valamely hihetetlen drasztikus benyomás hatására mégiscsak bejárnék, hát hogy tudnék a magam és környezetem szemébe nézni. Én aki olyan büszke voltam rá, hogy igenis nem adom be máshova csak oda ahova én menni akarok. És én bizony nem lobogtatnám azt a diplomát amin egymással szoros nexusban szerepelne a nevem és a "modern táncos" kifejezés. Teljes patt helyzet. Nem akarom, de muszály volna, ellenben lehetetlen, hogy végig csináljam, de valahogy mégiscsak kéne, de képességem -még ha gyakorlati van is talán- érzelmileg nincsen ehhez. Na? Ötlet? Várom a lelkes ideákat erre a gordiuszi 22-es kitolásra..
Mi van ha nem indul a szak. Mondjuk a következő tíz évben. Mert mért is indulna, ha nincs jelentkező? Menjek el modernre, miközben ez volt életem fő -vagy inkább egyetlen- elve?! Tanuljak valamit évekig ami fikkkarcnyit sem érdekel? Valamit amire csak az undor, a kétely és a hányinger bizarr elegyével tudok gondolni? No de papír az megigen gyorsan kéne, hogy lobogtassam az állam, a szülők és jobbára az egész világ előtt. De megéri e egyálltalán elmenni a felvételire és hát ugye konkrét moderntánctudás híján lerombolni kissé a presztizsemet a főiskolán? És ha fel is vesznek, én ugyan be nem járok az órákra.. újjabb presztizs romlás. De mondjuk valamely hihetetlen drasztikus benyomás hatására mégiscsak bejárnék, hát hogy tudnék a magam és környezetem szemébe nézni. Én aki olyan büszke voltam rá, hogy igenis nem adom be máshova csak oda ahova én menni akarok. És én bizony nem lobogtatnám azt a diplomát amin egymással szoros nexusban szerepelne a nevem és a "modern táncos" kifejezés. Teljes patt helyzet. Nem akarom, de muszály volna, ellenben lehetetlen, hogy végig csináljam, de valahogy mégiscsak kéne, de képességem -még ha gyakorlati van is talán- érzelmileg nincsen ehhez. Na? Ötlet? Várom a lelkes ideákat erre a gordiuszi 22-es kitolásra..
2008/01/18
Ma este csináltam három pom-pont
csináltam három pom-pont, sárgát..
Ma este valaki megmenti a szomszédját egy fegyveres
támadásból, vagy kinyilatkoztatja a legfőbb igazságokat. Ma este
valaki hihetetlen élményben részesít egy több ezer fős közönséget
és megint valaki 8 gyereket lát el, még hozzá jól. Néhányan ma este
is a világ megváltásán morfondíroznak, s valaki bedobja az aduászt
a zöld posztóra. Ma este a Blaha aluljárójában a kedves asztmásan
hörögve alszik a földön, ócska plédek alatt összebújva. Egy fiú ma
este kér meg egy lányt és a hetven egynéhány éves fizika zseni ma
este fogja befejezni a könyvét, amiben benne van a bölcsek kövének
oly régóta áhított receptje. Ma este pár srác véletlenül megbotlik
valamiben, amiről kiderül, hogy a Kennedy gyilkosság titkának
megfejtése. Ma este egy pasi erőszakoskodik egy lánnyal és a lány
istenesen tökön rúgja. A lány sose tudja meg, hogy azzal, hogy
nemzőképtelenné tette a zaklatóját, a második Hitlertől és a III.
világháborútól óvta meg a bolygónkat. Egy zseniális biológus ma
este rádöbben, hogyan lehet az ózonlyukakat végtelenül egyszerűen
és hihetetlen gazdaságosan betömni. Ma este egy bengális tigris
megszökik a rezervátumból, hogy megmentse az ifjú Teljeopu herceg
életét, aki apja egyetlen utódja, s ha meghal, a szomszéd törzs
-ezen felbuzdulva- leigázná kicsiny falujukat. Ma este a
rizsföldeken többszázezer gondos munkás teszi a dolgát, földdel a
körme alatt, fáradtságot nem kímélve.
Ma este csináltam három pom-pont, sárgát.. És meg vagyok elégedve magammal.
Ma este csináltam három pom-pont, sárgát.. És meg vagyok elégedve magammal.
