Tankcsapda
Évek óta nem hallgattam, de most – hohó! – ráakadtam újra az egyik számra, és ha már ott jártam, feltoltam a maradékot is a szifonra. Ennek következtében Gödörbe menet és jövet sikerült végig Tankcsapdát hallgatnom. Hát nem egyszerű...
Talán a Tankológia volt a legborzasztóbb, még odafelé (később a sokkot valamelyest oldotta, sőt feledtette a helyszínen elhangzott Romano Drom és az Iva Nova). Nem mintha nem láttam volna párszor élőben is, de most így, "lemezről" visszahallgatva igencsak nehéz volt végigbírni azt a küzdést, amit Lukács levág egy-egy koncerten, olykor totálisan berekedve. És mindezt azért, hogy azokat a legjobb szándékkal is csak esetlennek nevezhető szövegeket kiénekelje. Persze vannak kevésbé ciki számok is, ahol egyszerű rockipari szakmunkásként teszi a dolgát, ahogy kell. De tényleg: ezért voltunk oda annyira annak idején?
Félelmetes, hogy ezeken a zenéken, ezeken a hörgéseken, a könnyfakasztó kínrímeken nőttünk fel. És mégis: ahogy mentem a sötét utcákon, fülemben a zenével újra csak végigfutott a hideg a hátamon a számok hallatán – pont ahogy mondjuk tíz éve is.
*
És most megyek, és lefekvés előtt hallgatok még egy kis Csapdát.
Mert ez jó.


