Pintér Béla, Mohácsi János és Kovács Márton in:

Leonce és Léna / Parasztopera

Stay tuned, mindjárt jön a Doodle...

Aszondja hogy:

TÁP Színház: Valami
^{december 8. hétfő 22:30 @ Trafó}

Majdcsak lesz Valami. A Valami az nem Semmi. Semmi nem lesz. A Semmi amúgy Sincs. Mert a Semmi az Semmi, arról nem is tudunk; mert az Nincs. Amiről tudunk, az már Valami. És mi pontosan ezt fogjuk csinálni: Valamit. Tehát Valami lesz. Hogy mi legyen az a Valami, arról még fogalmunk Sincs. Pontosabban van, illetve pontosan tudjuk, mi lesz: Valami (majd csak lesz)! De arra nem kell eljönni. Ezúton is fölhívjuk a kedves érdeklődők figyelmét, hogy erre az előadásra kidobott pénz jegyet venni. (Biztos drágán is fogjuk adni, mert azt gondoljuk, hogy ebből fogunk meg- és tovább élni! Az önök pénzéből: nevetséges!) Szóval jó alkalom lesz, hogy otthon maradjanak és törődjenek a családdal pl. vagy Semmivel! A TÁP Színház jóvoltából kapnak egy estét, amikor nem kell Semmit csinálniuk (vagy esetleg gyereket; mert az már Valami!)

A TÁP Színház 2005 novemberében indította el a TÁP VARIETÉ, Színház és Performance elnevezésű előadássorozatát Minden Rossz Varieté címmel a fővárosi Süss Fel Nap klubban. A „Rossz színház" -mely megvalósítására ezen előadások kísérletet tesznek- alapvető lényege, hogy szembeszáll az aktuális trendekkel és formabontó színházi megoldásokkal kísérletezik. Egyik legfontosabb törekvése a „jónak lenni" szorongásának feloldása, amit leginkább felszabadult, ihletett, improvizatív játékkal tud elérni, mely egyúttal mélyíti a színészek mesterségbeli tudását, gazdagítja művészi kifejező-eszközeiket.

A szereplők – színészek, táncosok, zenészek - mindig az adott produkcióhoz csatlakoznak, ugyanakkor sokan közülük rendszeres visszatérők.

„Nem másokon gúnyolódnak. Önmagukat teszik (virtuózan) nevetségessé. Vállalják komolykodásuk, előadói fontoskodásuk kínosságát. Megmutatják, mennyi alanyi nekifohászkodást igényel a rossz színház. Milyen mélyről fakad a tehetségtelenség és az alkalmatlanok szerepvállalása. Bölcseleti alapon hülyülnek. Elvből tiszteletlenek. Rendes, fölkészült anarchisták." - Molnár Gál Péter

Rendező: Vajdai Vilmos

Közreműködnek a TÁP Színház régi és új tagjai.

Szóval hogy erre-e..? TÁP-TÁP?

(Ide nyomjon, aki...)

Erre menjünk már:

November 17. hétfő 19.00 TÖBBMINT FILMKLUB

Marha jó kritikát kapott a pécsi Istenítélet a Mancsban. Konkrétan ilyen egyöntetűen pozitívat még nem olvastam a sokszor szidott Csáki Judittól. Nem azt mondom, hogy nem volt olyan, hogy még ennél is jobban lelkesedett egy darabért (bár ilyenből is kevés volt), de hogy egyetlen negatívum ne legyen az egészben, az mégiscsak példátlan.

Respekt. :)

Másnap valaminő borozást csinálunk villányban, mert az jó. Nem muszáj maradni, de hülyeség volna hazamenni. :)

Aki jön, az nyonjon ide, mostazonnal! Ez már az a pont, ahol biztosra kell tudni. Szállást megoldjuk/kitaláljuk.

Pintér Béláék lenyomják az összes eddigi darabjukat, nagyrészüket november folyamán.

Kéne menni.

Hát, szerintem ez geciszar volt, bocs.

Volt néhány ötlet, ami jó volt (pl. a Himusz bejött), de az egész egyben kidolgozatlan, nem áll össze, tele van rossz részekkel. Gyakorolni kéne még, vagy nem tudom, nem értek hozzá. Kicsit olyan volt, mintha a konkrét baszós jelenet lett volna meg eredetileg, aztán azt próbálták volna meg kikerekíteni egy egésszé, megfelelő mennyiségű anyag nélkül.

A kétharmadánál már úgy voltam, hogy mikor lesz vége; pedig nem hosszú a darab. Meg aztán én vagyok az utolsó, aki követ dobna valakire pusztán azért, mert a színpadon káromkodik, de ez, ami itt ma este volt, szerintem helytelenül történt: az ég világon semmi szükség nem volt ennyi durvaságra, negyedennyi erővel is megértettük volna, amit mondani akarnak. Így csak a részletek vesztek oda tőle (meg persze palástolódott valamelyest a hiányuk).

Diákszínjátszókörtől zseniális lenne egy ilyesmi, de magukat színészeknek mondó emberektől sokkal többet várnék.

Persze, Verának valóban fantasztikus lábai vannak, de ne ez vigyen már el a hátán egy darabot.

Az, a javából. Voltam tegnap Pécsen, és megnéztem az Istenítéletet, és be kell valljam: kurvajó. De tényleg, az utóbbi évek egyik legjobb színházi élménye volt.

A darabról nem mesélnék sokat, arra ott van a weboldal. Azonban van két különlegessége, amit megemlítenék. Az egyik, hogy kedvenc rendezőm, Mohácsi János keze munkáját dícséri a mű. Tőle láttuk egyébként nemrég azt a borzalmas orosz darabot. Ez a mostani talán hosszában hasonlít egyedül az Ördögökre (bár a maga három és fél órájával relatíve rövidkének számít Mohácsi többi rendezéséhez képest), meg a zene (by Kovács Márton) az, ami még hasonlítható (azaz szintén nagyon jó), minden másban fényévekkel jobb.

Bár a premieren voltam, azaz a darabnak még bőven van ideje kiforrni, összerázódni, egy-egy momentumtól eltekintve már most nagyon egyben van az egész, pörög minden, és úgy általában nagyszerű.

A darab másik – számomra – fontos paramétere, apropója, hogy ribizke alakítja Nyuszi feleségét. Bár a szerep maga nem nagy, szerintem nagyon jól megcsinálta, és nagyon büszke vagyok rá. \o/

Mindezek tudatában kihirdetem, hogy november 21-én, pénteken megyünk, és megnézzük.

ÉRTEM?!

Na, azért. Jelentkezni itt lehet.

Ja, igen, a dolog Pécsen van, szóval a szállás nem triviális, de korlátozott példányszámig megoldható, mivel Szabina felajánlotta, hogy páran náluk el lehet aludni. Ha többen jönnénk, mint ahányan beférünk, akkor majd megoldjuk valahogy.

Azt hiszem, megfejtettem, hogy miért tetszik nekem az ősz:

Tasnádi István: Kokainfutár, innen. És van még ott, ahonnét ez jött!

Mennyi szép emlék kötődik ehhez a darabhoz, és milyen régen volt! Jó, hogy megtaláltam. A színlap is megdöbbentő volt, így évek után, hogy hogy összefutnak a szálak:

Ősbemutató:

Kaposvári Csiky Gergely Színház, stúdió

1996. december 12.

Xantippe: Kovács Zsolt
Rozs: Szula László
Apa: Spindler Béla
Anya: Tóth Eleonóra
Norbi: Némedi Árpád
Fiú: Kelemen József
Lány: Német Mónika
Maria Kroll: Csapó Virág
Spangli bá: Tóth Béla
Sodó bá: Lugosi György
Valaki mint szerző: Csányi Sándor

Ezeket én itt mind szeretem, de konkrétan a "szerzőre", mint Csányi Sándorra nem emlékszem, pedig asszem hétszer láttam a darabot. Emlékszem viszont arra, hogy Znamenák, a rendező jött ki a darab elején egyik másik alkalommal. Arra viszont végképp nem emlékezhettem, hogy Dévényi Ádám szerezte a zenét a darabhoz.

Hát, így futnak össze szálak. :)