Mondd, hogy fogytam!

"Preference to turn on/off auto-correction in Keyboard Settings"

\ó/

Bazdmeg, egy kibaszott podcastra akarok feliratkozni, nem mocsok afgánként lehúzni a legújabb titkosítási módszereiteket. Faszok.

“What’s great about this country is that America started the tradition where the richest consumers buy essentially the same things as the poorest. You can be watching TV and see Coca-Cola, and you know that the President drinks Coke, Liz Taylor drinks Coke, and just think, you can drink Coke, too. A Coke is a Coke and no amount of money can get you a better Coke than the one the bum on the corner is drinking. All the Cokes are the same and all the Cokes are good. Liz Taylor knows it, the President knows it, the bum knows it, and you know it.”
— Andy Warhol

So too with the iPhone. A billionaire can buy homes, cars, clothes that the rest of us cannot afford. But he cannot buy a better phone, at any price, than the iPhone that you can have in your pocket today.

Innen.

Ebben végülis mi a jó? Egy ideig nem vettem ilyet, mert milyen rossz már, hogy van egy adag delay, mire a rádión átjut az információ, hogy én akkor elmozdítottam. Ez persze baromság, de valahogy ez alapján győztem meg magam, hogy nekem ilyen nem kell. Ill. ott volt még a lehetőség, hogy egy rádiós egeret könnyebb elhagyni. :)

Aztán persze idővel rájöttem, hogy ezek hülye érvek, és most vettem egy rádiós egeret, ami viszont hetente pinnyog, hogy akkor ő most le tetszik merülni, töltsek rá. Ne szóljon már be az egér, ha dolgozni akarok, baszki. És azon kívül, hogy ha akarnék, akár az ágyból is tudnék egerészni, nincs semmi észrevehető előnye. Jó, az eggyel kevesebb draut az klassz, de cserébe eggyel több töltő van az asztalon, szóval...

Azt hiszem, legközelebb megint madzagos egeret fogok venni...

Szóval, most már egy ideje használom az iPhone-t, úgyhogy gondoltam, összeszedem a vele kapcsolatos gondolataimat. Összegzésként így előre annyit tudnék mondani, hogy nem bántam meg, hogy megvettem az eszközt, mert egy csomó, számomra fontos szempontból jobb, mint amiket eddig próbáltam. Ennek ellenére vannak komoly hiányosságai, meg van jópár "rés a pajzson", amit nem értek, hogy hogy maradhatott benne. De vegyük sorjában.

Külsőleg

Maga a cucc szép. Ezen nem hiszem, hogy sokat van mit vitatkozni: a srácok az Apple-nél iszonyatosan sokat dolgoztak azon, hogy a lehető legletisztultabb eszközt adják ki a kezükből. Persze, ez az előző verzió alapján már várható is volt, nincs rajta mit meglepődni. A végtelen egyszerűség nagyon bejön, már-már a zent súrolja, de az biztos, hogy Saint-Exupéry kritériumát bőségesen kielégíti a design: ebből már nehéz lett volna bármit is elvenni.

Az eszközön van négy darab gomb és egy kapcsoló. Ezek közül kettő a hangerő állítására szolgál, van egy kvázi kikapcsológomb, meg egy "Home" gomb, ami a menüben navigál vissza az elejére; a kapcsolóval pedig le lehet némítani a készüléket. Kikapcsolt állapotban ezen alig látszik más: a csatlakozót keresni kell, a hangszóró egy apró rés, a képernyő pedig töksötét. Sehol egy csillogó, hologramos matrica, hogy "van ám bennem GPS", meg "eeennyire 3G-s vagyok ám!": nem hivalkodik semmivel, az iPhone feliratot kellő mennyiségű fénynél épp csak meg lehet találni a hátoldalon. Úgyis tudja mindenki, mi ez.

A mellé kapott egyéb kiegészítők is minőségiek, de még a csomagolás is különleges, letisztult. A töltő (amit eddig még nem kellett használnom, mivel USB-ről kiválóan lehet tölteni) magában megér egy misét, annyira egyszerű, apró és szép. Természetesen minden szürke-fehér, ami mondjuk a csontfekete ThinkPadnek nem áll annyira jól, mint egy Macnek állna – de hát ez megint csak egy emlékeztető Jobs bácsi részéről, hogy jobban járnék, ha mindent tőle vennék.

iPod

Számomra az egyik legkevésbé fontos része a vételnek az volt, hogy ugye maga az iPhone egyszersmind egy iPod is, azaz tud MP3-at lejátszani. Mégis: igen hasznos a ketyerének ezen tulajdonsága, a hangminősége pedig túlszárnyal bármit, amivel eddig ilyen téren találkoztam. Talán a régi discmanem jutott egy kicsit ennek a közelébe, az eredeti fülesével. Na, nem mintha egy igazi vájtfülű lennék: nekem igazából csak az tűnt fel, hogy hallgatás közben nem viszket folyton a kezem, hogy "csak még egy kicsit hangoljak a mélyen"...

Aztán vannak az apróságok, amikben az iPhone nagyon jó. Az egyik ilyen a füllhalgató kihúzása c. esemény kezelése. Magán az eszközön van külső hangszóró, tud rajta zenét lejátszani, így lehet gettoblasternek is használni. Minden hasonló eszköz úgy kezeli a fülhallgató kihúzását, hogy átrakja a hangot a külső hangszóróra, és általában elkezd bömbölni. Az iPhone-nál ebben az esetben pl. megáll a zene lejátszása, ami praktikus lehet akkor, ha pl. a buszon állva véletlenül húzódik ki a füles. Apróság, de néhány esetlen helyzetet nagyszerűen el lehet vele kerülni. Megintcsak egy dolog, amiből az látszik, hogy a tervezők nagyon odafigyeltek arra, hogy jó legyen használni a terméküket.

iTunes

Az iTunes, ami ugye egy megkerülhetetlen része az iPhone-os/iPod-os világnak, ill. annak PC-s verziója egy szar. Leginkább a lassúsága ingerlő, de nekem pl. a kinézete sem tetszik: nekem PC-m van, nem Macem, ne nézzen már ki maces alkalmazásnak -- főleg, ha ettől méginkább belassul.

Egy csomó funkcionalitás, amit elvárnék, és amit más telefonok szoftverei lehetővé tettek, az nem elérhető az iTunes-ból. Látszik, hogy egy médialejátszóból nőtte ki magát. Pl. nem lehet SMS-t küldeni belőle, nem lehet elérni a file-okat a telefonon stb. Azt nem tudtam eldönteni, hogy ezek csak hiányosságok az iTunesban, amivel nem foglalkoztak, vagy a korlátozások közé tartoznak, amiket szándékosan raktak a rendszerbe (ezekről később részletesen).

"Kezelőszervek"

Szóval, ez ugye egy telefon elvileg, tehát kell tudni vele telefonálni, meg SMS-t írni. Ráadásul okostelefonról (de szép szó!) lévén szó, az email küldés és a webböngészés is kötelező eleme a repertoárnak. Mindehhez rendelkezésre áll a fent említett négy gomb, meg az érintőképernyő. Ezek közül kizárólag az érintőképernyőt kell használni mindenre. Ami számomra a legmegdöbbentőbb így pár hét után, hogy ez nem okoz különösebb problémát.

Maga a felület félelmetesen letisztult, mindig csak a legszükségesebb dolgok vannak jelen rajta, és minden téren kihasználják a képernyő lehetőségeit. Fenomenális élmény (és tulajdonképpen ezért éri meg leginkább iPhone-t venni), amikor úgy navigál az ember a Google Maps-en, hogy a két ujjával szét- meg összehúzza a térképet, vagy amikor a naptárt, mint WC-papírt pörgeti fel-le. Van ebben valami természetes: előbb utóbb megszokod, hogy a dolgok úgy működnek, ahogy elvárnád tőlük – még akkor is, ha soha nem használtál korábban hasonló ketyerét. Ennek megfelelően sehol egy "Help" menü, vagy ilyesmi.

Az egész felület alapvetően gyors (ez volt a másik kritérium, ami alapján az iPhone-ra esett a választásom), értelmesen reagál, bár olykor előfordul, hogy pár másodpercre belassul, ami idegesítő tud lenni, különösen gépelés közben, de aztán elmúlik.

És szinte minden szép, esztétikus, és általában valami valóvilágbeli objektumra hasonlít. Egy esemény dátumát pl. egy kattogó tekerő bizbasszal kell beállítani, amit meg is lehet pörgetni (van némi lendülete), így könnyedén lehet kisebb és nagyobb ugrásokat is végezni az időben.

Azonban vannak itt is számomra furcsa "hibák": pl. egy listából egy elem törlése elég sokféleképp történhet, az egyes alkalmazásoktól függően. Van, hogy elég hosszan megnyomni, és feljön egy "Delete" gomb (Mail), meg van olyan is, hogy az "Edit" gombra kell kattintani, és akkor jön fel minden elem mellé egy "Delete". De előfordul olyan is, ahol még egy kis behajtani tilos gombot is le kell előbb nyomni az elem baloldalán, és csak utána lehet törölni. Ezek a "hibák" kevésbé zavaróak, inkább csak nem értem, hogy ha az Apple ennyire ráment az egységes felületre (maga a befektetett munkamennyiség minden pixelről tükröződik), akkor pl. ezt hogy nem sikerült egyformán megoldaniuk?

És persze ott van a billentyűzet, mint az egyik legfontosabb "szerv". Itt megint zseniálisat alkottak a kollégák. Hatalmas hendikepnek tűnik, hogy nincs visszajelzés egy gomb lenyomásáról, ill. hogy csak a teljes ujjbegyünkkel lehet lenyomni az egyes gombokat (a körömmel pötyögést el lehet felejteni, ugyanis azt nem érzékeli a képernyő). Mégis, nagyobb nehézségek nélkül kb. egy hét alatt megtanultam rajta tisztességes sebességgel gépelni.

Az egyetlen zavaró feature az automatikus javítás. Talán a T9 hiányát próbálták valahogy pótolni a srácok, de ez nem sikerült valami jól. Az történik ugyanis, hogy amikor begépelünk egy szót, az eszköz megkeresi a saját szótárában a hasonló szavakat, és ezek közül felajánl egyet, ha elég közelinek érzi. Ez elvileg hasznos is lehetne, mivel azért elég könnyű félregépelni az apró billentyűzeten. A baj az, hogy ha nem figyel az ember, akkor simán lecseréli az általa ismeretlen szavakat valami egyébre. Ez, ha magyarul gépelünk, még azzal is tetézve van, hogy nincs semmiféle alapszótár, corpus, amiből kiindulna, helyette a contact adatbázist tekinti alpanak. Így lesz a "már"-ból "MSE", a "yo"-ból "Go" stb. Idegesítő, és nem nagyon lehet kikapcsolni, tanulni pedig nem tanul. Talán majd, ha a következő verzióban lesz magyar corpus is, akkor jobb lesz, addig meg figyelni kell.

Alkalmazások

Van egy pár, amit adnak hozzá, tulajdonképpen a TODO lista kezelésen kívül minden alap szoftver rajta van induláskor. Lehet naptárt kezelni kulturáltan, van egy Notes elnevezésű alkalmazás stb. Ami még számottevő talán, az a Google Maps, ami ugye kihasználja a GPS-t. Ezen kívül az AppStore-ból lehet letölteni végtelen mennyiségű egyéb kacatot. Ezeknek a jórésze tényleg szemét, nem jó semmire, és még fizetni is kell értük. Aztán vannak egyéb szoftverek, amik azért hasznosak is bírnak lenni, de – talán az Apple igencsak korlátozó politikája miatt – igazi killer appok nem születtek még.

Van persze webböngésző is, amiben ugyanúgy lehet nagyítgatni, mint a Google Mapsben. A lehetőségekhez képest (vö.: 3,5"-es képernyőméret) szerintem kihozták belőle a maximumot. Leginkább hírolvasásra használható ebben a formában, de ha nagyon muszáj, bármilyen weboldalt meg lehet vele nézni, csak kicsit macerás. Szerencsére a népszerű szolgáltatások közül egyre többen készítenek iPhone-ra optimalizált verziókat a site-jukból, azokat majdnem a natív iPhone-os alkalmazásokkal megegyezően lehet használni. És legtöbbször itt is megmutatkozik az az igényesség, ami valahogy az egész apple-ös világot átlengi.

Ami viszont megintcsak egy érthetetlen dolog számomra, hogy a jelszavak lementésére nem kínál semmiféle lehetőséget a browser. Ez pl. a Sarok esetében azt jelenti, hogy minden alkalommal be kell gépelni a kis titkos szövegeimet. Sok site-on van persze "Remember me" funkció, de ahol nincs, ott szívás van.

És egy másik nagyon komoly gond, aminek még nem tudtam utánajárni, de megintcsak az érthetetlen kategóriába tartozik: a telefonnal nem lehet doksikat szerkeszteni a Google Docs-ban. Megnézni engedi őket, de módosítani már nem.

Szintén egy furcsa és általános dolog, hogy a legtöbb alkalmazásban nincs olyan gomb, hogy "Find". Van beépített PDF megjelenítő, ami simán elkezel egy 600 oldalas könyvet is, de nem lehet benne se keresni, se másképp pozíciónálni.

Korlátozások #1

És igen, az iPhone legnagyobb problémája: a rengeteg korlátozás. Ezek egyrésze abból fakad, hogy az Apple teljesen más oldalról áll neki a fejlesztésnek, mint ahogy azt a PC-s világban megszoktuk. Mi talán onnan indultunk, hogy magunk raktuk össze a tajvani PC-jeinket mindenféle no-name alapanyagokból, aztán raktunk rá Linuxot, meg mindent: valahogy mindig is természetesnek tűnt, hogy szinte mindent testre lehessen szabni akár hardver, akár szoftver szinten. És ez nem csak a Linuxra igaz, hanem – legalábbis maces szemmel – a Windowsra is. Ettől presze rengeteg hibalehetőség merült fel, mivel a különböző beállítások, eszközök nem biztos, hogy mindig kompatibilisek egymással, a szerteágazó variációk miatt pedig lehetetlenség mindent letesztelni. Meg kellett tehát szoknunk, hogy bizonyos dolgok néha nem, vagy nem úgy működnek, ahogy szeretnénk.

Az Apple ezzel szemben inkább a proszívógyáros hozzáállásával viszonyul a termékeihez. Nem hiszem, hogy túl sok emberben felmerült volna, hogy a porszívójában lecserélje a motort eggyel nagyobbra, vagy hogy különböző szívási ritmusokat "telepítsen" rá. A porszívóval az egyetlen testreszabás, amit végezni szoktunk az, hogy pár évente veszünk egy újat, aminek a dobozán több jópofa funkció van felsorolva. Hogy a többi Apple termék ilyen-e, azt nem tudom, de az iPhone mindenképp.

Ha az igényesség az egyik dolog, ami minden alkalmazáson tükröződik, akkor a "majd mi azt tudjuk" a másik. Majd mi azt tudjuk, hogy te hogy akarod kezelni a leveleidet: van a Mail nevű alkalmazás, és ebben ezt a tizenöt dolgot tudod megcsinálni. A tizenöt dolgot kicsiszoljuk a végletekig, de egy tizenhatodikat akkor sem fogsz tudni elérni, ha megfeszülsz. Hiába vagy "advanced user": ez van, ezt kell szeretni. Vagy másképp megfogalmazva: ez az eszköz erre és erre való, ha másra akarod használni, az nem fog menni. Akár a porszívó esetében.

Mint fent már említettem, ebből a hozzáállásból következik egy rakat restrikció, amiket nem olyan borzasztó nehéz elfogadni. Ha mellérakjuk, hogy mindez kényelem és megbízhatóság terén mennyi plusszal jár, akkor engem például meg is lehet győzni.

Korlátozások #2

A másik osztálya a korlátozásoknak már keményebb dió. Ezek ugyanis az Apple, ill. magának Steve Jobsnak az anális fixációjából fakadnak, a "mindent magunknak akarunk" alapelvből. Innen jön az pl., hogy az Apple bírálja el, hogy mi kerülhet fel az AppStore-ba, és mi nem. Hogy ki fejleszthet egyáltalán szoftvert az iPhone, és ki nem. Pl. csak Mac OS-en lehet fejleszteni rá bármit – noha manapság nem okozna gondot kijönni egy windowsos, vagy egy linuxos fejlesztői felülettel sem.

Az utóbbi hónapok legnagyobb ellentmondása az NDA körül körvonalazódott, ami épp tegnap lett egy kicsit szabadabb. Arról van szó, hogy tegnapig az iPhone-ra szoftvert fejlesztők elvileg nem beszélhettek a fejlesztés részleteiről senkivel, mivel titoktartási nyilatkozat alá esett bármilyen információ, ami a fejlesztői környezettel kapcsolatos. Ezt tegnap törölték a már kiadott szoftverekkel kapcsolatban, de a fejlesztés alatt álló termékekkel kapcsolatban még mindig "nem ér" beszélni. Jobs erről így vélekedik: "We put the NDA in place because the iPhone OS includes many Apple inventions and innovations that we would like to protect, so that others don’t steal our work. It has happened before." Azaz szerinte csak a saját intellektuális tulajdonukat védik. Szerintem meg a versenytől félnek: a mai világban mindenki mindenkitől lopja az ötleteket, és nincs ezzel nagy baj. Persze, van akinek ez csak nagyon lassan sikerül, pl. az Apple-nek a kétgombos egér ötletét hosszú évekbe telt végre ellopni.

Aztán van egy pár "rendelkezés", mint pl., hogy nem lehet Flash-t vagy Javát futtatni az eszközön. Hiszen ha lehetne, akkor meg lehetne kerülni az AppStore-t, és így az Apple elesne a maga 30%-os sápjától, amit minden letöltött alkalmazás után megkap. Elég nevetséges, bár kétségtelen, hogy működik, hiszen bár tisztában voltam ezekkel, mégis megvettem a telefont.

Összességében ettől az egész NDA-dologtól, meg az Apple általános hozzáállásától kialakult egy ilyen diktatórikus környezet, ami nekem nagyon nem tetszik. Kérdés, hogy a Google-féle Android mt tud majd ezzel kezdeni. Ők ugye a tökéletesen ellentétes utat választják: az eszköz teljesen nyílt, mindenki azt csinál vele, amit akar, mindenhez hozzá lehet férni. Cserébe valószínűleg kevésbé lesz biztonságos, és minden bizonnyal sokkal rondábbak és esetlenebbek lesznek azok az eszközök, amik majd az Androiddal jönnek ki. Izgalmas kérdés, hogy az emberek a kettő közül majd melyik mellett teszik le a garast.

Összességében

Mindent egybevetve örülök a kis ketyerének, bár ha lehetne, változtatnék pár dolgon. Akinek fontos, hogy szép, kényelmes eszközt használjon a telefonálásra, a mindenféle szervezési kérdésekre, meg egyéb mobil alkalmazásokra, és azt szeretné, hogy eközben az eszköz maradjon a háttérben, annak tudom ajánlani az iPhone-t. Aki ragaszkodik a testreszabáshoz, vagy vérbeli anarchista, annak talán érdemesebb várni a G1 itthoni megjelenésére.

Annyira kibaszott ügyes vagyok, hogy még. Elmagyarázom.

Egy 75 ohmos koax kábel végein háromféle csatlakozó lehet (legalábbis ennyivel találkoztam eddig):

• dugós apa
• dugós anya
• csavaros

A csavaros állítólag a UPC-s kábelhez jó leginkább, de ez most mindegy is. Ebből ugye egy rakás variációt össze lehet hozni (pl. van apa-apa kábel, meg hasonló furcsaságok). Nekem ennek ellenére mindössze másodikra sikerült megvennem a megfelelőt a fali csatlakozó és a rádió közé.

És jelenthetem: TV-előfizetés nélkül is jön a falból a rádió. Összesen egyetlen adót nem sikerült befogni kristálytisztasággal (a többi gyönyörűen szól): a RádióCafé 98.6-ot. 98.49-nél teljesen tiszta csöndet talál az eszköz, 98.60 környékén viszont mérhetetlen mennyiségű zajon keresztül szűrődik át a cucc.

Nem akarnék hálátlannak tűnni, de be kell valljam, hogy kizárólag a Café miatt csináltam végig ezt a kurva koaxos marháskodást a sok MediaMarktba való rohangászással. A többi adót nagyjából leszarom.

Kora reggeli találmányaink c. adásunkat hallják.

Arra jöttem rá, hogy ugye a piritósról lefolyik a lekvár, és ez nem jó. Viszont az egyik piritóst úgy készítette el a gép, hogy kicsit meggörbült, a közepén képződött egy bemélyedés. Ha szintvonalakkal kellene ábrázolnom, néhány koncentrikus kört rajzolnék egy négyzet közepébe. Namost a nagy feltalálás, hogy erről nem folyik le a lekvár, mert meg lehet mindig dönteni egy olyan irányba, amerre épp hegynek felfelé kéne lefolynia a cuccnak, ami a definícióból következően lehetetlen. Következésképpen feltaláltam a homorú piritóst, bizony. A gyártástechnológiával és a pirítók esetlegesen szükségszerű átalakításával még lesz némi küzdés, de úgy érzem, ha épp tiszta lenne az ég, már most idelátszana a világhír.

Kora reggeli találmányaink c. adásunkat hallották.

Kell nekem iPhone, az van. Nagyon. Tegnap este próbáltam a buszon elolvasni egy keveset a rengeteg RSS-ből, és két dologra jöttem rá:

• az RSS arra van, hogy az ember tömegközlekedés közben olvassa,
• megpróbálni RSS-t olvasni Nokia E50-en egyszerűen rossz vicc.

Ennek megfelelően most már tényleg kell egy iPhone. Nem kell a 3G, mert minek. Zenét akarok róla hallgatni, meg webet böngészni, esetleg a Google Maps még az, ami jól jöhet – ezekhez meg pont elég az EDGE. Telefonálni akarok és emailt meg SMS-t küldeni, az MMS-t pont leszarom. Mondjuk a GPS még jól jönne...

Azon gondolkodtam még, hogy ha nem iPhone, akkor mi az, ami tudja mindezt, és jól is néz ki hozzá, valamint működik. A Nokia E-sorozat, illetve a Symbian S60 egy igen jó példa arra, ami nem működik. Szóval az nem játszik, de akkor végül mi marad? És végül arra jöttem rá, hogy pontosan az iPhone marad, más nincs. (De ha tudtok esetleg valamit, szóljatok.)

Lett egy ilyenem. (Ha belegondolok, hogy az első Walkmanem még kazettás volt, a második még nagyobb volt, hogy a CD beleférjen, most meg ez a kis mütyűr hívatja magát így...) Nem egy iPod, de úgy gondoltam, ennyi pénzért már én is beruházhatnék egyre. Úgyhogy kb. három év után megint van utcán hallgatható zeneforrásom. A Morcheeba új albumára mászkálni nagy élmény, na.

Amit viszont nem értek, az a következő. A készüléknek van ugye egy kijelzője. Ezen három dolog jelenik meg:

• a menü, ami fekete alapon kékesfehér, és sárga színnel jelzik a kiemelést,
  
• az aktuális lejátszott szám adatai fekete alapon kékesfehérrel,
• valamint az ún. képernyővédő.

Utóbbi valami iszonyú giccses, a készülék amúgy letisztult formáival teljesen ellentétes, színes ragyogás, ami végigszalad a kijelzőn kb. minden tíz másodpercben. Nagyon idegesítő, mert bárhonnan elvonja az ember figyelmét. Ennek mi a jó isten értelme van?

És ha már színes az a kurva kijelző, nem lehetett volna inkább valami kulturális skint csinálni, vagy akármi? Mert egyébként minden másnak a megjelenítése úgy néz ki, mint egy tíz évvel ezelőtti LCD kijelzőn – ami nekem teljesen meg is felelne. De ha már ennyire advanced cuccot építettek be (aminek köszönhetően ugye a felbontás a harmadára esett vissza a monokrómhoz képest), akkor legalább használták volna ki.

Na mindegy, tényleg szépen szól, és a képernyővédőt is ki lehet kapcsolni könnyedén. A pénzét mindenképp megérte.