Na mivel már jóó régen jártam erre, mármint itt a sarkon, hát most írok ide valamit.
Éppen ma jöttem meg nyaralásból.
Szobatársamnál, Veránál nyaraltam, Máriapócson, ami tőlem cirka 320 km. De hát ugye egyszer élünk :-)
Első nap szépen körbesétáltuk a városnak nevezett, ámde annál falusiasabb jellegű települést.
Semmi extra, házak, utak, zarándokház, templom....stb.
Másnap, gondoltuk elmegyünk bicajozni erre-arra, a szomszéd településre meg éppen amihez kedvünk lesz.
Kaptam is egy csodaszép camping típusú bicajt, ami felidézte gyermekkorom lila színű, szintén camping típusú kerékpárját. Miután Vera apukája volt olyan kedves és megoldotta hogy ne kelljen 5 méterenként megállni kereket pumpálni, kicserélte a szelepet. A masinán viszont nem a kormánynál volt a fék, hanem a pedállal történő ellentétes irányú tekerés jelentette a fékezést. Elindulunk. Elmegyünk egy tér fele, ahol épp vásár van. Megnézzük a téren lévő térképet, majd megbeszéljük hogy merre is tekerjünk tovább. Kifelé a városból...a szomszéd falu felé vettük az irányt. Nem tettünk meg 200 m-nél többet, amikor is az egyik házból nem kis sebességgel elkezdett kitolatni egy ezüstmetál suzuki swift. Vera felmérte a helyzetet: kikerülni nem tudja, mert szemben is jön egy autó...így hát maradt az erős fékezés. Mögötte én kb annyit látok ebből, h Vera fékez, autó kanyarodik, és pedig vagy nekimegyek Verának hátulról és belököm az éppen kitolató kocsi alá.....vagy próbálok egy superman mozdulattal lerepülni a bicikliről. Hát ez be is jött. Mondtatni elég sikeresen kiestem az útra. A térdemről ésa bokámról lejött pár dkg bőr...itt-ott folyt egy kis vér is, bicaj rajtam fekszik. Nem vagyok az a uhány típus, úgyhogy felpattantam és Vera rémült tekintetére válaszolva annyit mondtam, h nincs gáz, nem fáj, induljunk. Felültem a bicajra és indultam volna.....de a lánc le volt esve. Egy kedves helybéli kissrác volt olyan kedves h felajánlotta segítségét és visszatette a láncot. Őt külön dícséret is illeti, ugyanis az esetet egy kisebb, kb 10 tagú társaság nézte végig, akik épp a járdán haladtak el...de persze segíteni?! Áh...minek?
Miután a bicikli működőképes lett megint, felültem, és hazatekertünk Veráékhoz, ahol először vízzel, majd valami fertőtlenítőszerrel édesanyja lekezelte. Apukája viszont elzavart a helyi rendelőbe, ahol sikeresen lebeszéltem a dokit a tetanuszról, és így csak az asszisztens fertőtlenített és bekötözött.
Ezzel a kis "balesettel" elszállt minden reményem hogy napozzak egy jót Veráéknál, strandra sem tudtunk így menni, és biciklizni sem :(
Viszont elmentünk 2 nappal később a nyíregyházi vadasparkba, aztán tegnap meg még bulizni is :)
No persze csak módjával, hiszen a lábamon a sebek és a kötések miatt kissé korlátozva lett a mozgásom. Összesen 3 seb és 11 kisebb-nagyobb kék, zöld, lila és egyéb színű ütésnyomok, véraláfutások díszítik a lábacskáimat.
Most már itthon vagyok pár óra vonatozás után, szüleim a kellő módon megdícsértek, hogy ügyes voltam :)
Nah....egy nagy pusssz annak aki ezt végigolvasta :)
Pás