Kellett már a pihenő, az egész őszt végigdolgoztam 70-80 munkaórás hetekkel (vagyis hétvégéim is alig akadtak), szóval azt mondtam, a maradék szabadságaimat kiveszem az ünnepekre. A december 18-i, csütörtöki, nagyjából éjjel kettő tájt véget érő céges vacsora után már nem mentem dolgozni. Uncsi naplószerű a szünettel gyorsan eltelt elmúlt időszakról, az olcsó hatásvadászat kedvéért feldobva pár (főleg Misi)fotóval.

Társas. Babák. Mindezt szigorúan éjfél előtt. És nagyon jól sikerült.

Másnap megpróbáltuk az egész napnak a jó oldalát nézni.

Péntek még nem volt olyan izgi, csak otthon maradt nagyszülőkkel, amíg a kórusossal (egész jól sikerült) koncertet adtunk a Batthyány téri templomban, sac meg (családom, a kóruséletből babázgatva ideiglenesen szintén kimaradó Zsuzsi és sizi társaságában) nézte-hallgatta.

Szombat már érdekesebb volt: míg Zsuzsi West Endben karácsonyi bevásárolt, Tibi kocsiba pakolta Marcit, eljött értünk, majd váratlanul felvitt minket a Gellért-hegyre Misistül.

(Szimpla vasárnapi képes napló.)

Miután reggel közösen örülhettünk Misi szokásos ébredés utáni jókedvének

(ezért jók a hétvégék, mert ilyenkor ezt én is láthatom – várom már a téli szünetet), nekiiramodtunk a babakocsival egy kis sétára.

A (holnap) három hónapos és a (tegnap) háromhetes. Itt jártak Zsuzsiék.

Kezd nyílni a világ újra. Mert ugye egy ideje járulgatnak már a hódolók a kisded elé,

És fordult már elő olyan is, hogy közben a mamám játszott is velem két Keltist,

De szerdán volt először, hogy valakik eleve Misizni ÉS társasozni jöttek. No meg meginni egy régen beígért italt...

Péterfy Bori hatása rendkívüli. Tetszett és énekelgettem a Tövisházi-Lovasi-Tariska háromszög által a szólóalbumra összehozott dalait, ezért megkaptam névnapomra nyár elején Sacitól a cd-t. Lehetséges, hogy örült neki, hogy én örültem, amikor hallgattam a lemezt, és ezt az örömet érezte meg az apróság odabent, a pocakban. Annyi biztos, hogy idekint Misi megnyugszik ettől a zenétől.

Azúgy volt, hogy pénteken a lehető leggyorsabban el akartam húzni délután a munkahelyemről, mindenhol, csak ne ott, és meg sem álltam Újpestig, az erkélyről ott már a Megyeri hidat láttam, egész közel; azért mentem (hokuszpok tanácsára, utólag is köszönöm), hogy átvegyek egy megrendelt és most megérkezett, bagóért adott Canon objektívet, amely ugyan nem zoom, mint a régi, ellenben sokkal jobb a fényáteresztő képessége, mintha beltéri portréfotózásra találták volna ki. Kattintottam is néhányat otthon egy jó kis séta után az én öthetes, kamaszpattanásos kölykömre az ő óriási kapucnijában.

Legalább most már mindenki láthatja a szép szemeit is.

Az úgy volt, hogy Tibi és Zsuzsi járt Prágában, és hoztak söröket és egyéb finomságokat, és ha már így alakult, akkor Tibi meghívott hozzájuk estére, cserébe kölcsönadva a terhesség kérdésében érdekelt és érdeklődő, nyolcadik hónapjában lévő Zsuzsit, aki átment estére sachoz etetni (őt), tapasztalatot szerezni és segíteni, de persze nem kellett, mert Misi vendégek jelenlétében először igyekszik a kedves arcát mutatni, ezért külvilági életének 22 napjából sikerült az első délutáni hatórás alvását produkálnia, hogy miután Zsuzsi fél éjfél tájt távozott, két órán át kukorékoljon, és még az éjjel a mai vendégek (nagyapja meg az unokahúgom) kedvéért ráadott, általam bevásárolt új rugdalózóját is gyorsan összepisilje; de a bajban az a szerencse, hogy ezután is aludt még négy és fél órát, ami ha nem is ideálisan rengeteg, azért mégis hagyott minket aludni éjjel is valamelyest.

Szóval az úgy is volt, hogy én meg elfelejtettem reggel berakni a fényképezőgépemet a táskába, ezért nem is kattogtam este, ellentétben risingsunnal, aki remélhetőleg rak majd fel képeket (utólagos megjegyzés: igen, rakott, itt is van a beszámoló), és akinek egy kicsit irigykedem most a gépére, amelyik az enyémnél is jobb sajnos egy kicsit, na szóval képek nála lesznek, de addig is megoldom zseniális húzással: képeket korábbi blogbejegyzéseimből válogatok, és akkor tökre olyan lesz, mintha friss képekkel illusztrálnám az egyébként nem túl izgalmas beszámolót, de azért a rend kedvéért mindegyik kép egyben link is lesz az eredeti beszámoló helyére, hogy ilyen internetes-interaktívos szuper bejegyzés szülessen..

Szeretném bemutatni ezt az oldalt, amit most nézegettek: ez itt a blogom. (döbbent moraj) Tudom, sokan csak most találtatok rá, babanézőben, így megértem azt is, hogy hiányoljátok a napi Misi-adagot. (Kedves olvasó, ne gondold, hogy konkrétan rád, épp rád gondolok; sokan vagytok.)

Azért 1., mert ha egy hét alatt születtek hülye szövegek Misink ritmikusan ringatva, vagy ágy fölé görnyedve nyugtatására, akkor biztos lesznek még a jövőben is ilyenek.

Szóval, ilyenkor estefelé, változó, hogy héttől vagy fél kilenctől, de mindig tizenegy-tizenkettőig, bolondóra van, mármint Miska nem szundít, ellenben csecsemő lévén a kommunikációnak egyetlen formáját ismeri még csak: üvöltget, mint dimbes-dombos liget mögött a sakálka Romhányinál (már a Tigrismama altatódalát is elmondtam neki), aztán ha ilyenkor ritmikusan ringatva, különböző hangulatú mondókákat vagy dalokat kántálunk neki, akkor egy időre elhallgat (vagy nem).

Ígérem, nem lesz ez puszta babablog. (Legalábbis igyekszem.) De amíg sac nem kezd újra blogolni, néhány dologról beszámolok.

Mint arról, hogy volt itt a doktornéni, örült az egészséges babának és az egészséges szemléletű szülőknek, és azt mondta, vagy hátára, vagy hasára feküdjön (eleddig a vagy oldalra, vagy hasra verziót hallottuk). Oké, közös keresztmetszet a hasa, a dokinéni is azt javallja inkább. Eddig mindig oldalán altattuk, hát jó, lerakom a hasára, lábakat szét békamódra, ahogy kell, karjait is.

No, ez nem tetszik Misinek.

De annyira nem, hogy tíz másodperc alatt átdönti magát az oldalára, öt másodperccel arrébb már a hátán bömböl. Ezt nem akarom elhinni, ezért újra hasra fordítom. A szintidő javul, most már tíz másodperc múlva bömböl a hátán.

Tudom, fordított irányban ez nagyobb cucc (bár a hátáról az oldalára bármikor átfordul). De azért négynaposan^* nekem ez elég nagy cuccnak tűnik.

^{(*utólagos javítás, pénteken még csak négynapos volt, nem öt)}

Tisztelt Molnár Mihály Boldizsár!

Tájékoztatjuk arról, hogy az Ön jelen kórházi kezelése után a hatályos jogszabályoknak megfelelően az alábbi térítést igényli a kórház:

(...)

Betegségcsoport megnevezése: Újszülött, születési súly 2499 g felett, jelentős műtét nélkül, normális újszülött-diagnózissal

(...)

Az elszámolási nyilatkozat kizárólag az Ön tájékoztatását szolgálja.

(...)

Nyilatkozat:

Alulírott Molnár Mihály Boldizsár az elszámolásban és a zárójelentésben szereplő ellátásokat igénybe vettem. / Alulírott Molnár Mihály Boldizsár az elszámolási nyilatkozatban foglaltakkal nem értek egyet.

-----

Biztosított v. törvényes képviselőjének aláírása

Mire a nap lenyugodott, szép pasztellgiccset festve az égre,

Egy új lakó aludt békésen a gyerekszobában. Az ő szobájában.

Nem írok róla sokat. Ettünk, ittunk, tök jó sokan voltunk, szinte mindenki tudott több-kevesebb időt szakítani a hirtelen jött programajánlatra, hogy igyunk a baba és a mama egészségére, rendes tőlük.

Vegyes képek mindenféle sorrendi szerkesztés nélkül, időrendben, ömlesztve.

Na jó, szóval három perccel születés után ilyen morcos és maszatos volt: