Az osztály zsongása lassan elcsendesedett...
Az osztályfőnök

ránézett a hetesre.
-Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 29 fő, hiányzik Dániel, Erős(s?), Jánosi.
Az ofő lapozgatni kezdett a naplóban.
Almási...

Bajusz...

Barsi...

Deák...

Dobrosi...

Florosz...

Gróf...

Gulyás...

Györgypál...

Hegyi...

Hodicska...

Horváth...

Horváth...

Jelitai...

Kuczy...

MaHler...

Molnár...

Molnár...

Munk...

Nikes...

Sarkadi...

Szirt...

Tóth...

Udvardi...

Újvári...

Varga...

De ma nem felelünk... Inkább mulatunk, és emlékezgetünk... hiszen osztálytalálkozó van!
(pár további kép a hozzászólásokban)

Ugyan Meiko és Ulrike németországi esküvőjére nem tudtunk kiutazni, így is két hasonló esemény maradt erre a szombati napra, két gimnáziumi osztálytársamnak is lőttek. Fél háromkor kezdődött Karcsi és Judit esküvője a harmadik kerületi házasságkötőben, pontosan ugyanott, ahol a mienk pár hónappal ezelőtt, pontosan ugyanazzal az anyakönyvvezetővel, aki pontosan ugyanazt is mondta nekik, mint nekünk.

Utána Tamással és Patríciával találkoztunk, hogy némi késés után kocsival induljunk Endre és Évi esküvőjére. A kormánynál ülő Patrícia alapból ideges kissé, Tamás is a késés miatt, aztán mindketten amiatt, mert csak nem sikerül eltalálnunk Diósdra, részben a sok útlezárásnak (javítások, utcabál…) köszönhetően. Mi hátul csöndben ülve figyeljük a fejleményeket, aztán idővel én is ideges leszek, amikor az ötödik eltévedés után a Saci és az én szájamon ki-kibukó (és egytől egyig helyesnek bizonyuló) tanácsainkra és információinkra Tamásék valamiért – valószínűleg az idegességből fakadó bemakacsulás miatt – magasról tesznek és újabb csapdákba is kerülünk, immár olyanokba, amelyek könnyen elkerülhetőek lettek volna.
Öt óra tíz van, mire elérjük a célunkat (végül már átvettem a térképet), de valami elképesztő mázli folytán a ceremónia maga is tíz percet késik, így nem maradunk le semmiről. Legfeljebb némi beszédről, ugyanis a fejünk mellett zúgó légkondicionáló miatt csak minden második szót hallunk az egyébként kellemesnek tűnő polgári szertartásból. Gratulációk,

majd némi napfényben tömörülés, várakozás

és szórakozás

után elgurulunk a Fenyves étterembe, amelynek bejárata előtt még megtekintünk egy lerobbant autót,

majd lezajlik a lakodalom, úgy, ahogy annak le kell zajlania.