Ma napközben megvettük a fát az Europark előtt. Jó fa, rendesen ki van tömve ágakkal, olyan, mint egy hóember. Az ünnepi nagybevásárlás már megvolt, csak néhány apróság hiányzik; a kifizetett fát az árusnál hagytunk, be az interfenyőbe, ahol logikusan egyikünk rögtön beállt a karácsonyi megasorok egyikébe, másikunk rohangált az apróságok után, aztán néha cseréltünk. A fát pedig hazahoztuk, bár az egy metrómegálló sem volt könnyű, mert olyan sűrűek az ágai, hogy képtelenség lett volna a törzsénél fogni.

Napközben titokban sms-ezgetek Palival (27 négyzetméteren minden titkot nehéz megtartani), akitől még át kell vennem valamikor a Szívek szállodája első három évadját, Sacim egyik leendő ajándékát. Fél hatkor távozom otthonról, mondván, egyvalamit még mindenképp el kell intéznem. És még nem is hazudtam.

Hatkor átveszem a titkos csomagot, érdeklődöm a babahelyzetről (napokon belül várható), majd sétálok még egy keveset az Andrássy úton és a körúton; meglepően kihalt, békés, boldog a város; a dátum ellenére kevesebben vannak az utcán, mint egy átlagos hétköznap. Veszek még teát szüleimnek (bódítóan tömény pirosgyümölcs-illat), keresek, de nem találok zoknit az asszonynak, és hazatérek utóbbihoz.

December 24., vasárnap: Ádám, Éva és szenteste napja

Undok vagyok, főleg fáradt, az elmúlt hónapoktól.