Elolvastam egy könyvet a kisbabák altatásáról. Előtte nem volt különösebb gond Ádám altatásával. Miután elolvastam, úgy döntöttem, hogy nem fogadom meg a tanácsait, és mindent úgy csinálok, ahogyan eddig, ha már bejött. Azóta Ádám üvöltve tiltakozik az altatási kísérleteim ellen.

Véletlenek összjátéka? Vagy titokban ő is elolvasta a könyvet, és most így követeli, hogy mégiscsak úgy csináljam, ahogy le van írva?

Rejtélyesek ezek a kisbabák :)

Nem próbáltam. Igazából a könyv írója mintegy 120 oldalon át részletezi, hogy aludjunk egy ágyban a  gyerekünkkel, aminek viszont én nem vagyok híve. Ha magától nem megy, addig tartom a karomban, míg elalszik, picit rázogatom, énekelek neki, de végül a kiságyba teszem le. Csak az utóbbi napokban mindezek ellenére üvölt egy sort, miközben hátrafeszíti magát és ki akar ugrani a karomból, de ha leteszem, akkor meg mászik rám, és sír tovább.

Különösebben nem borít ki a a dolog, remélem, túl leszünk ezen is.

Aha. Hogy először talán félórát is üvölt majd, de megtanulja, hogy nem ő irányít stb. stb.

Amikor a hétvégén öt órán át kettesben voltunk, ezt kipróbáltam. A következmény csak annyi volt, hogy amikor végül már több mint félóra után felvettem, percekig fuldoklott, annyira begörcsölt a torka az üvöltéstől. És nem, nem volt semmi más oka, mint hogy üvölteni akart vagy egyedül érezte magát, vagy fáradt volt, mint esténként szokott.

Én sosem hagynám sírni magában Ádámot. Olyan nehéz elképzelni, hogy egy csecsemő, aki pár hete még az anyja pocakjában ringatózott, testközelségre és megnyugtatásra vágyik?

Ne hagyjátok magatokat. Szerintem ösztönösen egyetlen szülő sem hagyná bőgni a gyerekét, ha nem jönnének egyesek az okos tanácsaikkal. 

Szerintem ne féljetek, hogy el lesz kényeztetve. Én mindig fölvettem Ádámot, ha sírt, és pár hónap után már sokkal kevesebbet akart kézben lenni. Amikor elkezdi fölfedezni a világot, úgyis minden más érdekesebb lesz, mint az öledben üldögélni.

Kitartás :)

Na ezért mondja Sears (a doki, aki az alvóskönyvet írta), hogy aludj vele, és meg van oldva minden... Más kérdés, hogy szerinte tök normális, ha a gyerek 2-3 éves koráig a szülői ágyban alszik, te meg a nejeddel/férjeddel szexelj valahol máshol a lakásban. Azért én nem szeretném, ha a további gyerekeink mind a mosógép tetején vagy a konyhapulton készülnének :)))

De azért szerintem van középút. Mondjuk ez csak az én módszerem, és mindenkinek más jön be, de én azt csináltam, hogy kicsit ringattam, aztán amikor majdnem aludt, letettem. Ha erre fölébredt, fölvettem újra, és így tovább. Ha meg nagyon nem akart elaludni az ágyban, akkor elringattam a kezemben, és kész. De amíg nagyon pici volt, sokszor aludt el kézben, vagy a mellkasomon. Mostanra egészen simák az éjszakák, vagy átalussza, vagy egyszer-kétszer kicsit nyöszörgél, de ha visszaadom a cumiját és picit megsimogatom, azonnal vissza is alszik.

(Persze ez meg a másik dolog, amiért a szülők vérre menő vitákat tudnak folytatni, hogy adj-e neki cumit vagy ne...)

Ha meg már így belejöttem: szerintem normális dolog, hogy amíg a baba pici, addig igenis "ő a főnök", azaz a család alkalmazkodik hozzá, és nem fordítva.Neki van egy belső ritmusa, és igényei, amiket nem tud maga kielégíteni. Sokkal normálisabb dolog felnőttként alkalmazkodni egy csecsemő igényeihez, mint tőle várni ugyanezt. Szerintem ebből nem következik, hogy kisgyerekkorában hisztis lesz vagy nem lehet neki nemet mondani. Én a Suttogóban olvastam, hogy "úgy kezdd, ahogy folytatni szeretnéd". Szerintem "ez kérem hülyeség", ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná, miért kéne már egy egy hónapossal ugyanúgy bánni, mint egy egyévessel? Természetes, hogy mások az igényei, az értelme, a képességei, és ennek megfelelően változik, hogy hogyan bánsz vele.

Na bocs, befejeztem, biztos elég okosságot hallotok máshonnan is :)))

Vonós remix a "szönyen botrányos" számból, a blogból loptam, remixgyáros Barna György (Kolompos)