Misi születése óta, vagyis az elmúlt 33 napban voltam két esküvőn (gimnáziumi osztálytárs - Felhő, illetve apai másodunokatestvérem, Csabi esküvőjén), és született három újabb gyerek az ismerőseim között (kórustárs Paliéknál, majd gimnáziumi osztálytársamnak, Nórinak, ma pedig ismét kórusos baba, Borbély Dórinál). Zajlik az élet, hál' istennek, nem csak nálunk történnek jó dolgok.

Közben meg érdekes, szokatlan felfedezéseket teszek, például hogy valamiért kifejezetten szeretem a menyasszonyokat (félreértés ne essék, nem szerelemről beszélek, nem is azt írtam, hogy kívánom, na). Az érdekes az volt az őszi esküvőkben, hogy bár mindkét helyen elsősorban a srácot ismertem, a lányokkal együtt örültem örömüknek, rendszeresen aggódtam értük, ha azt láttam, hogy gond van, és folyamatosan legszívesebben segítettem volna nekik: valahogy most ősszel igazán, tényleg átéreztem, hogy ők a főszereplők, és nagyon szorítottam nekik, hogy ezen a kulcsfontosságú napjukon igazán jól érezzék magukat.

A babadömping meg egy másik történet. Az év elején, amikor látszott, augusztus-szeptember-októberben mennyi kölyök várható, kifejezetten azt gondoltam, ennek a november végi és decemberi dermesztő hideg volt az oka (merthogy ilyenkor az emberek vágynak némi forró ölelésre), de azóta folyamatosan derültek ki az újabb és újabb terhességek - novemberre, decemberre, januárra is már több babára számítanak az ismerősök körében. Csak így tovább, gondoltam, és igen: szeptember ezen a téren is újabb híreket hozott, két újabb ismerős vár babát.

Csak így tovább, gondolom én továbbra is. Úgyhogy aki még nem iratkozott fel a listára, mindent bele!