Az utóbbi időben túlságosan csak az európai, főként német típusú játékokra koncentráltam (annak mondjuk nem egy klasszikusát is sikerült megismernem). Itt volt az idő, hogy kicsit eltérjünk a szokásostól. Kezdtünk hát egy eurogame-et, vidám kártyajátékot és partijátékot ötvöző, érdekes, korhatáros életszimulátor hibriddel, és folytattuk egy fél-kooperációs ameritrashsel, amelyben egy elátkozott házban (most éppen) a démonlordot és a démonokat kellett (volna) legyőznünk. Meg a kislányt a macijával.

(Tovább...)

Ha valami jó is van a kórházasdiban, az az utána otthon töltött idő. Annak is az értékelhető (nem fekve/fájva töltött) része. Ilyenkor lehet társasozgatni szabadon, részben az új társasjátékainkkal*, részben pedig, a változatosság kedvéért, olyanokkal, amelyeket már rég nem vettünk elő, éppen az újabbak miatt. Carcassonne-ok, Oroszlánszív, Kniziák, effélék. Lássuk, hogy tetszettek hosszabb szünet (többnyire legalább egy év) után.

*hogy január kezdete óta milyen játékot hányszor játszottam, lásd itt.

(Tovább...)

Mivel a lábam csak nem akar javulni, elbicegtem reggel a háziorvoshoz. Ő pedig elküldött a Merényi kórházba, a traumatológiára.

(Tovább...)

Szoktam általában írogatni mindenféléket. Lásd itt, itt, itt és itt. Idén ezt mellőzöm, legalábbis okosakat nem tudok írni (bár ahogy nézem, ez régebben sem sikerült). Amióta Miska van, meg társas van, meg kórház van, egyszerűen alig jutok el moziba. Ez nem panasz, mert helyette van más, ami jó, de az Oscarról így igen kevés véleménnyel lehetek, hiszen a filmeket nem láttam. Például még az Avatart sem, de minden beszámoló alapján úgy tűnik, a Bombák földjén érdemelte a díjat (úgyis családban marad), az Avatar meg kapott pár megérdemelt technikai díjat, annyit, mint a Jurassic Park annak idején. Sandra Bullock pedig megcsinálta a maga Erin Brockovichát, meg is kapta érte a díjat. A Fel! díjának persze örülök,még akkor is, ha az animációs Oscart lassan át is nevezhetnénk "A Pixar éves Oscar-díja" címre is. A helyzet az, hogy megérdemlik.

Mármint már megint kórházban jártam, egész otthonos kezd lenni az érzés, bár szerencsére csak pár órát töltöttem ott (az is sok volt, utána feküdnöm kellett), és szerencsére nem is az én bajommal.

(Tovább...)

Péntek reggel hét előtt már bent vagyok; hétkor már belémkötik az infúziót. Nem sokat aludtam az éjjel, úgyhogy rögtön próbálom pótolni is.

(Tovább...)

Rövid helyzetjelentés, röpke másfél év után.

(Tovább...)

És azt ismeritek, amikor a full náthás kismama, a műtét előtt álló epeköves apa és a lázas kisfiú...?

Öröm az ürömben, hogy legalább a gyerekorvossal beadathattam este a vérhigító injekciómat.

Ülünk az erkélyajtóban egy-egy párnán a fiammal. Mármint ő már ott ült régen, nézve a szemközti havas háztetőt, de én odaülök mellé.

(Tovább...)

Persze, ne legyen ennél hosszabb sose.

(Tovább...)

Néhány kép (mondhatni, rövid képes beszámoló) az elmúlt hetekből, csak úgy, komolyabb koncepció nélkül.

(Tovább...)

A tervezett kórházba menetelem előtti utolsó társasklub két különlegességet ígért, és produkált is. Az egyik társasjáték a világszerte sok tízezer társasőrült által frekventált társashonlapon szavazataik alapján az elmúlt két évet az első helyen töltötte, a másikról pedig az hírlett, „pusztán” az utóbbi évek „legkomolyabb” eredeti Kniziája. Írok is róluk jó sokat.

(Tovább...)

Számos alkalommal akartam már linkelni a társasblogban, de rájöttem, hogy sosem írtam róla, most viszont újra játszottunk vele, úgyhogy pár sorban leírom, miért jó változata a Carcassonne-nak a mostanában ritkábban játszott Jäger und Sammler, más szóval a Hunters and Gatherers című társasjáték, amelyet egykoron a születésnapomra kapott Carcassonne kipróbálása utáni első kisebb fellángolásomból szereztem Saccal még Bécsben, 2003 decemberében, az első két Carcassonne-kiegészítéssel egyetemben.

(Tovább...)

Jók azok az esték, amikor az ember előre tudja, hogy milyen játékokkal fog megismerkedni, előre elolvassa a szabályokat, felkészül rájuk és tényleg ezekkel játszik, nem éri csalódás. Szomorkodom bár egy kicsit a többiekre várván, amikor azt látom, hogy egy asztalnál tichuzni kezdenek (ez az a csaknem teljesen hagyományos kártyajáték, amit másfél éve megvettem, és azóta sem tudtam otthon játszani, magyarázom royfoxnak), de aztán befutnak a többiek, gyorsan lefoglaltunk még egy asztalt, mert a Goa táblája nagyobb az általam elképzeltnél, és jöhetett némi szabálymagyarázat, aminek révén legalább helyre is tehettem az addig olvastakat.

(Tovább...)

Minden évben irigyeltem risingsunt a képes összefoglalóiért. Most én is csinálok egy ilyet, kíváncsi vagyok, milyen lesz ez így összerakva. Emilyen öregesen annyira változatos és bulizós biztos nem lesz; valószínűleg én éppen ezért nem szoktam ilyet csinálni.

(Tovább...)

Szerdán kezdtük egy ötszemélyes Priests of Ra-val (még mindig tetszett, ott a helye a 2009-es tízes listámon), befejeztük egy Egiziával (szintén), és a kettő között Assyria került terítékre, amely, ha frissíteném a korábbi bejegyzést, máris felkerülne az adott tízes válogatásba. Hogy hányadik helyre, az még a jövő kérdése.

(Tovább...)