A Mallorca! Hogy ez így nem ismerős? Akkor azt mondom, a Finca (csupán ott más néven forgalmazzák). Tudnak valamit a finnek; a játékra (amelyet egyébként egy évvel korábban a Spiel des Jahresre is jelöltek) bár elsőre csak azt mondtam, nem rossz, szokásos korrekt-de-nem-több Hans im Glück, pár játék alatt igazán a szívemhez nőtt, hogy aztán karácsony óta már otthon is rendes sikert arasson szép táblával és színes fagyümölcsökkel leplezett gonoszkodós stratégiázásával - leszámítva azt az apróságot, hogy otthon mindig én nyerek benne. Egyelőre.

A finnek amúgy is a szívem csücskei, most még egy okom van szeretni őket.

(Az év családi játéka kategóriában pedig a Dixit nyert.)

 

Nem, én sem tudtam, ki  volt ő. De megemlékezésként és haszontalan múltba révedésként álljon itt néhány dal, amelyek (legalább társszerzőként) a nevéhez fűződnek.

(Tovább...)

Azért az jó, amikor hazaérve az embert rögtön azzal fogadja a fia az ajtóban állva, hogy "Boldog szülinapot!"

... Aztán rögtön jön a következő, leleplező kérdés: "Hóóóvan apa sütije?"

(Tovább...)

A 33-ról inkább a gyerekkori válasz jut eszembe, de az nem olyan fennkölt. Meg eltöprengek, hogy szegény Krisztusnak még nem volt Skype-ja (itt az egész cégben kötelező), hogy automatikusan mindenkinek az orra alá dörgölje, hogy hé, születésnapom van. Igaz, azt a születésnapot többnyire mindenki meg szokta ünnepelni. Na, én meg majd éppen Krisztus szülinapján leszek igazán izgi korban a 33 és 1/3-dal.

(Igazából imádom figyelni, ahogy már egyre inkább beszél)

 

Esténként besötétítek, ölembe veszem, megkapja a cumisüveget, szájába veszi, majd rövid időre kiveszi, mint egy pipát, vagy mint Cseppke a filctollat, és közli az igényét: „Vers”.

(Tovább...)

Ezzel még el voltam maradva.

Lányunk születését követően úgy szét voltam esve, hogy rendszeresen rossz irányban szálltam metróra, valakivel sms-ben közöltem, hogy 8 kilós lányunk született, a tejfakasztóra való meghívóba pedig csak a dátumot nem írtam be, csak az utolsó utáni pillanatban korrigálva mindezt, így nem csoda, hogy volt, aki már kedden megérkezett tejet fakasztani.

(Tovább...)

Miután Borcsi megszületett, közel két napot töltöttünk kettesben Miskával. Kétszer is meglátogattuk anyát, voltunk Ringatón is (életemben kétszer jártam ringatón Miskával, össze is futottam azzal a két kórusos ismerőssel, akik még járnak ilyenre), és ha már a MÁV-kórház ott van az állatkert mellett, ellátogattunk oda is, Miska életében először.

 

(Tovább...)

A szülési szabadságomat megelőző utolsó társasklub alkalmával beszereztem a Tobagót otthonra (hogy másnap már játsszunk is vele), ismét sikerült nem jó szabályokkal játszani a Haggist, kipróbáltuk viszont a hajógyáras Shipyardot. Utóbbiról fogok beszámolni most.

(Tovább...)

Még mindig Borcsa születése előtt járunk.

 

Július 30-án, pénteken este leutaztunk Siófokra, TibiZsuzsihoz, ahogy Miska születése előtt nem sokkal is tettük.

(Tovább...)

Altatás

Altatni általában úgy kell, hogy az ember bemegy vele a szobába, és lefekszik az ágya mellé a földre, vagy beül a fotelba. A lényeg az, hogy bár ő megpróbál elszórakoztatni, igyekezni kell mérsékelni a reakciókat, inkább nyugalmat és lassú levegővételt kell magunkra erőltetni, hogy kvázi velünk, lassuló szívdobbanásainkkal együtt ringjon álomba. Aztán ha egyszer csak arra ébredünk, hogy már egyenletesen és csöndben szuszog mellettünk, ott lehet hagyni a szobában.

(Tovább...)

Némi hiperkönnyed kockadobálgatás után komolyabbra, területi többséges gondolkodtatósakra váltottunk; az este efféle új társasjátékok jegyében telt el.

(Tovább...)

No, aztán azon a hétvégén meg is volt az esküvő.

(Tovább...)

Másnap (július 15.) este a vár alatti bajor kolbászdában volt randink, és ha már addig el kellett ütni az időt valahogy, gyalog, a váron keresztül igyekeztem a helyszínre. A fényképezőgép továbbra is nálam volt.

(Tovább...)

Aztán nem számoltam be gyurinka villámszervezésű legénybúcsújáról sem (július közepéről), amelyen többek között risingsun, royfox és ggergo is részt vett. A gyors szervezés következtében mindössze két órát tudtam részt venni a (vízipipával, hastáncoslánnyal) keleties hangulatúnak elképzelt eseményen, amiből az első óra azzal telt, hogy a legény lakásán vártunk és próbáltuk elérni, hogy a legény egy kellemes sörözésből mégiscsak hazatérjen, de azért így is sikerült pár kompromittáló fotót készítenem.

(Tovább...)

Miközben az egész családom békésen szuszog, mindenki a saját ágyában, egy kicsit elkezdem bepótolni a blogomat. Tekerjünk hát vissza az időben. Ha jól látom, az első lemaradásom annak kapcsán van, hogy Sac egy hónapja bejelentette a blogján, hogy Miskának végre levágták a haját, és majd én rakok fel képeket. Hát tessék.

Szóval így nézett ki két nappal előtte, aranyszőke fürtökkel (büszkén, hogy önként kitalált feladatként a China összes követbábuját felállította egymás mellé).

 

Aztán...

(Tovább...)

Először is, Borcsa.

 

(Tovább...)

Az úgy volt, hogy Sac ma délelőtt óta kezdett kicsit fájdogálni. Aztán délután egyre gyakrabban.

(Tovább...)