Mára két ínyencfalat jutott. Egy kooperációs játék – amelyben nem egymás, hanem a társasjáték ellen játszunk – és egy tesztelés alatt álló társas.

(Tovább...)

Mivel ilyet még nem láttam, a pizzák kettesben való befalása közben, félig teli szájjal felhívtam őket.

"Üdvözlöm! Érdeklődni szeretnék, mi a teendő, ha a négysajtos-ruccolás pizzánkról a ruccolát felejtették el, a lazacos rainbow pizzáról pedig a lazacot?"

Igazából a reakció volt aranyos.

"Atyaúristen!"

Ez olyan szívből jött.

 

(Ja, meg megígérték, hogy legközelebb ezeket a dolgokat már ingyen kapjuk a pizzára, de ez már lényegtelen.)

A (holnap) három hónapos és a (tegnap) háromhetes. Itt jártak Zsuzsiék.

(Tovább...)

Tematikus este, nem szánt szándékkal: ezúttal csupa olyan játékhoz jutottam hozzá, amelyeket csak és kizárólag kártyával játszunk. Nem mintha baj lett volna.

(Tovább...)

...aki éppen otthon nyűgösködik, továbbá mindenkinek, aki szereti.

Bori immár negyedik, egyben első közel végignézhetetlen klipje, de azért jó. (Ez az album harmadik dala, Misi erre szokott elaludni.)

Nagyjából ezzel a mondattal vezették be az imént az RTL klub híradójában azt az egyperces bejátszást, amely arról szólt, hogy egy lány neten kért és talált segítséget (két fiú személyében) elvégzendő öngyilkosságához. Ez a bevezető mondat szép és jó, igazán figyelmes, csak egyetlen apró bajom volt vele: előtte, a Celeb vagyok... fantasztikus agyzsibbasztó showműsor-adása közben a reklámszünetben gyakorlatilag az egész kisfilmet bevágták, hogy felhívják a figyelmet a híműsorra (persze figyelmeztetés nélkül). Ezt a módszert, amellyel vidám-buta műsorokba tragédiát passzíroznak, egyébként is rühellem, de így különösen kihangsúlyozták a dolog bizarr voltát.

No, megjelent a harmadik Tabula is, letölthető innen, a magazin honlapjáról. Ezúttal gyakorlatilag csak társasjáték-bemutatókból és interjúkból áll (utóbbi egyike magával Kniziával!). Saját hozzájárulásaim, csak hogy valahol fel legyen jegyezve: némi korrektúrán felül egy hatoldalas cikk (jó, ez két játékról, a Keltisről és elődjéről, az Elveszett városokról), egy három- és egy egyoldalas bemutató (magyar játékokról magyar rajzfilmek nyomán), egy ehhez kapcsolódó négyoldalas interjú, meg bevezetés és befejezés egy gyerekjáték-kritikához, risingsun kedvencéhez (Csupa csupasz tyúkeszű). Plusz az összes Keltis-fénykép, egy híján az összes Tigris és Eufrátesz-fénykép, az összes kép a magyar játékokról és a Csupa csupasz tyúkeszűről, két kép az interjúhoz, két-három a Galaxis roncsderbihez. (Szerintem fejlődik a társasfotózó képességem, de azért bőven van még mit tanulni.)

Akinek van kedve hozzá, jó olvasást!, és minden konstruktív kritikát szívesen fogadok/dunk.

Péntek délutánra vége lett a hétnek, és jól esett kicsit leereszteni (a hétvégi sok munka előtt). Be kell vallanom, már utolsó munkaórámat sem dolgoztam végig, inkább netezgettem és Tibivel játszottam Tigris és Eufráteszt és Samurait a neten (utóbbiban csúnyán elvert, mindhárom partiban). Tibi is lazul már délután, bár még lesz egy megbeszélése, aztán mehetnek moziba Zsuzsival, a Madagaszkár 2-re. Lelépek én is, mert van egy találkozóm hatkor a Kálvinon, majd támad két szabad órám az este nyolcra időzített céges rendezvényig.
(Tovább...)

Bár az időm nem engedné, kellett már egy kis csakazértis kiszabadulás, illetve beszabadulás, a játékboltba, ahol a társasklub szerdánként (illetve, most már péntekenként is) működni szokott. A változás pár kihagyott hónap után szembeszökő: háromszoros boltméret (gyanítom, Magyarország legnagyobb területű társasjáték-boltja) és felpezsdült társasos élet – a sokkal több asztalon sem jut hely már a végén; egyszerre negyvenen tudnak játszani és játszanak is. Ráadásul most, a nagy esseni játékvásár után, amelynek újdonságairól szeptember-októberben szemezgettem, helyszínre hoztak pár tucat érdekesebb újdonságot, amelyeket ki is lehet próbálni, meg is lehet nézegetni. Ezt is tettem, mielőtt leültem volna egy asztalhoz kipróbálni valamelyik esseni újdonságot.

(Tovább...)

WoW.

Író:

Mi újság a Futrinka utcában?

Mazsola

Frakk, a macskák réme

Kukori és Kotkoda

Tévémaci (! ő találta ki)

 

Dramaturg:

Mirr-Murr

Mekk mester

Mikrobi

A legkisebb ugrifüles

Kockásfülű nyúl

Pom Pom meséi

A nagy ho-ho-ho horgász

Vuk

Vízipók-csodapók

Magyar népmesék

 

Könyvek:

Szeleburdi család

Hajónapló (Szeleburdi vakáció)

Labdarózsa; Labdarózsa lámpája

(+ képeskönyvek saját és dramaturgként jegyzett mesékhez)

 

Fordítás:

Babar-könyvek

Rumcájsz-rajzfilmek

 

Kedves Bálint Ágnes, köszönöm, hogy ezekkel a csodákkal színesítetted gyermekkoromat. Nyugodj békében.

Kezd nyílni a világ újra. Mert ugye egy ideje járulgatnak már a hódolók a kisded elé,

És fordult már elő olyan is, hogy közben a mamám játszott is velem két Keltist,

De szerdán volt először, hogy valakik eleve Misizni ÉS társasozni jöttek. No meg meginni egy régen beígért italt...

(Tovább...)

1997 augusztusában, 20 éves korában Lacxox megvette élete első (saját) számítógépét. Pentium 166 MHz-es MMX volt 2 gigás winchesterrel (ennyi most a pendrive-omra is ráfér), került monitorostul (szigorúan 14 colos) és mindenestül 220 ezer forintba, akkor nagyjából héthavi mozis fizetésembe. Négy év után, 2001 őszén egyre nehezebben tudtam életet lehelni bele, és lassan kipurcant.

2002. január végén vettem 2000 MHz-es Athlonomat hasonló áron (akkor ez már csak két fizetést jelentett), 60 GB-os vinyóval, ami akkor bazi nagynak érződött (sosem lesz tele! - tele lett). Jól elvoltam vele, bár sokat bénáztunk; '97 óta tudom, hogy nem igazán vagyunk jóban mi, a számítógépek meg én. A gépem tavaly egyszer megfázott, vírusos fertőzés volt, szerencsére rendbejött és az emlékezete sem veszett el; azóta külön védem - és mentegetem le róla az anyagokat bőszen, mert kevés a hely. Idén már abszolút munkaeszköz lett, különösen amióta jól működik rajta a net. Vagyis amíg működött: bár idővel kissé lassították a programok, és az utóbbi hetekben egy-kétszer lefagyott, néhány órás pluszmunkát okozva, azért még így is meglepett, hogy tegnap este, hat és háromnegyed éves korában minden szenvedés nélkül megadta magát: se kép, se hang, mintha áram alatt sem lenne (pedig sajnos áram alatt volt, az alaplap működött is): második gépem is elhalálozott.

Rajta félkész munkákkal és számos fontos anyaggal - ezeket a jövő héten ki tudom menteni majd, addig pedig kényszerpihenőt veszek: ennyit a hétvégi és jövő hét eleji, egyébként elképesztően sürgős munkákról. No sebaj, legalább a családdal lehetek.

 

Miközben az ingyenkávém utáni ingyenpogácsákat próbáltam leöblíteni kis ingyenkólával, megláttam a Mázli főszereplőjét, Lukáts Andort, aki mellett ott ült a film zeneszerzője, akivel a múlt héten beszélgettem, ő az ex-folkestraPalyaBeás, ex-beshodromos, mitsourás Monori András, kezet ráztunk és megígérte, hogy este visszaküldi a javított interjút (vissza is küldte, teljesen átírva, ennyi erővel e-mailben is interjúzhattunk volna), közben majdnem elsodort Szabó Győző, aztán az utána amerikai paparazzi-módra loholó öt-tíz teleobjektíves fotoriporter, hát követtem őket, egy lépcsőn állt meg Győzi Kokóval és Hujber Ferivel egyetemben, a mobilommal kattintottam egyet rájuk én is, nekem is műmosolyogtak egyet, de olyan homály lett a kép, hogy bárkik lehettek volna, szóval irtó gyorsan kitöröltem, aztán beültünk mindannyian a terembe, hogy a Simpsons- és Fecsegő tipegők-producer, Híd Terabithia földjére-rendező (apró és fülbevalós), általam tisztelt Csupó Gáborral együtt nézzük meg új filmjét Immigrants - Jóska menni Amerika címmel.

(A filmről egyébként sajnos süt, hogy - tényleg - három tévéepizódot ragasztottak egymás után, tévérajzfilm-sorozatnak teljesen jó, de ez nem mozifilm.)

Péterfy Bori hatása rendkívüli. Tetszett és énekelgettem a Tövisházi-Lovasi-Tariska háromszög által a szólóalbumra összehozott dalait, ezért megkaptam névnapomra nyár elején Sacitól a cd-t. Lehetséges, hogy örült neki, hogy én örültem, amikor hallgattam a lemezt, és ezt az örömet érezte meg az apróság odabent, a pocakban. Annyi biztos, hogy idekint Misi megnyugszik ettől a zenétől.

(Tovább...)

Azúgy volt, hogy pénteken a lehető leggyorsabban el akartam húzni délután a munkahelyemről, mindenhol, csak ne ott, és meg sem álltam Újpestig, az erkélyről ott már a Megyeri hidat láttam, egész közel; azért mentem (hokuszpok tanácsára, utólag is köszönöm), hogy átvegyek egy megrendelt és most megérkezett, bagóért adott Canon objektívet, amely ugyan nem zoom, mint a régi, ellenben sokkal jobb a fényáteresztő képessége, mintha beltéri portréfotózásra találták volna ki. Kattintottam is néhányat otthon egy jó kis séta után az én öthetes, kamaszpattanásos kölykömre az ő óriási kapucnijában.

Legalább most már mindenki láthatja a szép szemeit is.

(Tovább...)

Misi születése óta, vagyis az elmúlt 33 napban voltam két esküvőn (gimnáziumi osztálytárs - Felhő, illetve apai másodunokatestvérem, Csabi esküvőjén), és született három újabb gyerek az ismerőseim között (kórustárs Paliéknál, majd gimnáziumi osztálytársamnak, Nórinak, ma pedig ismét kórusos baba, Borbély Dórinál). Zajlik az élet, hál' istennek, nem csak nálunk történnek jó dolgok.

Közben meg érdekes, szokatlan felfedezéseket teszek, például hogy valamiért kifejezetten szeretem a menyasszonyokat (félreértés ne essék, nem szerelemről beszélek, nem is azt írtam, hogy kívánom, na). Az érdekes az volt az őszi esküvőkben, hogy bár mindkét helyen elsősorban a srácot ismertem, a lányokkal együtt örültem örömüknek, rendszeresen aggódtam értük, ha azt láttam, hogy gond van, és folyamatosan legszívesebben segítettem volna nekik: valahogy most ősszel igazán, tényleg átéreztem, hogy ők a főszereplők, és nagyon szorítottam nekik, hogy ezen a kulcsfontosságú napjukon igazán jól érezzék magukat.

A babadömping meg egy másik történet. Az év elején, amikor látszott, augusztus-szeptember-októberben mennyi kölyök várható, kifejezetten azt gondoltam, ennek a november végi és decemberi dermesztő hideg volt az oka (merthogy ilyenkor az emberek vágynak némi forró ölelésre), de azóta folyamatosan derültek ki az újabb és újabb terhességek - novemberre, decemberre, januárra is már több babára számítanak az ismerősök körében. Csak így tovább, gondoltam, és igen: szeptember ezen a téren is újabb híreket hozott, két újabb ismerős vár babát.

Csak így tovább, gondolom én továbbra is. Úgyhogy aki még nem iratkozott fel a listára, mindent bele!