Kulturális faszságok naplója

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Romano-Sclavis-Texier: 'African Flashback'

Az egyik legellenállhatatlanabb és legrugalmasabb, a jazzen túlmutató együttműködés az európai zene berkein belül a veterán francia bőgős, Henri Texier és az olasz dobos Aldo Romano alkalmi társulása. Ezúttal harmadik alkalommal dolgoztak közös projekten a nagyszerű klarinétos és szaxofonos Louis Sclavis-szal a Label Bleu kiadó gondozásában.

Mindhárom közreműködő szerzőként jegyez a produkcióban darabokat, amelyek mind reakciók a Guy le Querrec fényképész által készített körülbelül 2500 darab zseniális afrikai életképre, amelyek az előadás során egy hatalmas - közel 100 nm-es - kivetítőn jelennek meg. A kifejező fotók a koncert minden ritmusára, gondolatára reflektálnak, ahogy a zene is keresi a fotók hangulatát, a kettő együtt könnyedén magával ragad.

A zene néhol a legminőségibb 'straightahead' jazz elegáns szvingelését idézi, néhol inkább kicsattanó, falusi esküvői zene, máshol virtuóz kakofónia, mint valami forgalmi dugó egy forró nyári napon. Megint máshol a Miles Davis Band késői éveinek funky zenéjére emlékeztet. Ez utóbbi Romano számlájára írható, aki könnyedén vált a gazdag, afrikai jellegű ütős hangzásról kemény, megalkuvás nélküli dobkíséretre. Sclavis klarinét- és szaxofonjátéka játékosan lírai vagy épp érdesen szabad, Texier basszusfutamai pedig önmaguk kitennének egy lemezt. Fenséges, igazi ínyencség.

A trió először mutatja be új darabját hazánkban a Művészetek Palotájában 2007. április 3-án.c

2007. április 08. vasárnap 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Zöld-foki Köztársaságnak, miután 1975-ben felszabadult a portugál gyarmati uralom alól, súlyos gazdasági gondokkal kellett szembenéznie. A korábban pezsgő kikötői-kereskedelmi élet hanyatlani kezdett, s a szárazság, az éhség és a munkanélküliség elől az óceánon túlra menekült a lakosság jelentős része. Az elszakadt családtagok és szerelmesek fájdalmát a szigetek zenei irányzatai közül a nosztalgikus-melankolikus morna tükrözte a legérzékletesebb módon - ennek lett Cesaria Evora a diplomáciai útlevéllel utazó nagykövete.
Az 1941-ben született Evora 1987-ig csupán a kikötő bárjaiban volt ismert, akkor tudta csak rávenni egy emigráns pályatársa, hogy portugáliai turnét és lemezfelvételt szervezhessen neki. Így került aztán kapcsolatba José da Silva producerrel, és innentől a 'mezítlábas díva' a világzene egyik legkeresettebb előadója lett. Túl van már tíz ünnepelt stúdióalbumon, rendkívüli hangjával és keresetlen előadásmódjával meghódította a világ legrangosabb koncerttermeit - amiként tavaly és tavalyelőtt már a Művészetek Palotája közönségét is elkápráztatta.