dont cry for me Albertirsa

Nyitva minden ajtó
nem sétál be senki
De ha egy is zárul
rögvest dörömbölnek

nem vagyok itthon

Az a lehetetlen élet ami bennem él
Az a lehetetlen élet ami benn nem él

A végén még lenyugszik majd a kedvedért

Na, ezt is továbbadtam:
szent meggyőződéssel szeretni
egy életre elbizonytalanítani
Stégen hanyatt vízre nézni
és eljátszani; minden rendben

It's so easy...

megkerülve érzem magam
saját falkám elé vetve
kinek kisujjam nyújtom
így egész karomat marná

Ő nem oda való

Részemről:

istenít
csodál
követ
lázad
gyűlöl
eldob
megért
elfogad
megbocsájt
szeret

füves a térdem, és sorra se kerültem 

Ha nekem elmondod, neki nem kell külön elmondanod.
Ha elhívsz, őt nem kell külön elhívnod.
Ha nem mondja ki, akkor is tudom.
Ha nekem van, neki is van.
És viszont.

Hát, így voltunk mi

Unokáink sem fogják látni, avagy;
Mennyi mindent meg lehetett oldani DOS alatt!

 

bitrégészet

Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú,
sztaniol-glóriás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes

kényszerleszállást végeztem, és tudom, hogy bele fogok halni

Ezennel felszólítok mindenkit, hogy válasszon magának egy fát, amihez méri az életét. Térben, időben, kitartásban. Tanuljatok erőt, méltóságot. Fogjátok fel, mit jelent földben gyökerezni és égig érni. Állva meghalni. Vagy néha csak tapintsátok ki érdes kérgüket. Kuporogjatok árnyékában, nézzétek a rajta futkosó hangyákat. Tanuljatok állandóságot, és változást.

 Az enyém most virágzik 

Újra s újra pofára esem
egyre nagyobb rutinnal
már egész magasról megy
s ha nem kelek fel azonnal

a közönség közönye arra sarkall
hogy valahol meghúzódjam nappal
majd este; ágyon létem súlya

előveszem éjradírom
amíg bírom

Újra s újra

Nem akarok irodásat játszani! Hívjunk egy felnőttet!

 

 

 

 

 

 

Rajtammaradt télikabát,
mit is mondjak, élünk, és fúj a szél
Kigombollak télikabát,
nem gyilkolt meg hát minket ez a tél

 

monitorba vetett hit

 

 

 

 

 

 

Közhírré tétetik, hogy a Rettegett Orvosi Szakterületek top-3 (RETOSZ-3) listámon valamilyen gyermekkori meghurcoltatás okán szereplő Fülészetet tegnap egy nagyon kedves doki letaszította a dobogóról, minekokán végigvigyorogtam a napot, és örömmel jelentem, nincs jelöltem a megüresedett helyre (és az emberek visszamosolyogtak rám, és reggel madárfüttyre keltem - nem károgásra, és táncoltam énekeltem, és este láttam csillagos eget...)

bár az ég pont egy hegynyivel távolabb van mint szeretném

mert kell egy bejegyzés arról, hogy vannak igaz barátaim, akik úgy segítenek egy megalázó helyzetben, hogy végigkacagjuk megpróbáltatásainkat, és én fenntartások nélkül bízhatom rájuk akár testi épségemet is, meg arról is szólnék, hogy csudajó havas tisztáson megérni az újévet, himnuszt énekelni bele a ködbe, pezsgőzni, barátkozni, míg világ a világ

Uraim, köszönöm!

"december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja"

 

 

A 21. fejezet margójára

-ha valakitől minden áldott nap kicsit távolabb ültetsz le egy kis herceget
-ha valakihez minden áldott nap kicsit közelebb ültetsz le egy rókát

az a valaki elvadul

setét eperlevelek hullanak a vállamra

lebegnék.
lobogna.

-mézbe ragadt lepke-

Újságpapírba gyűröm szívem,

El, befőttek mögé a polcra

Félreteszem zord napokra

Jó szív volt csak sokat sajgott,

Ki kék pihenni magát

S mikor majd az agy kihagy,

És a test sem bírja már

Spájzba villany, előveszem,

És elolvasom a sportrovatot

Egykoron nagyapámmal versenyeztünk, hogy ki tud több madárnevet, miközben égig repítette a hintámat.
Most Ő már fenn van az égben, nekem meg nem mozdul a hintám, pedig tele van a fejem madárnevekkel.

 -köszönöm- 

Voltam állatkertben, januári verőfényben. Riasztóan kicsi, elhagyatott az egész így télen. Van valami Nagy-Szikla rekonstrukció ami miatt a fél kert el van kerítve, dózerolva. Minden állat gubbaszt, vagy koldul.

Semmilyen értelemmel bíró lénynek nem ajánlom.