Egész elképesztő hogy az ember mennyire el tud távolodni a
családtagjaitól. És itt most nem távoli rokonokra gondolok hanem a
közvetlen környezetre. Nekem a család mára egyedül anyám maradt. Az
ő szülei, az én nagyszüleim már elváltak de később újraházasodtak
így van két úgymond "mostoha" nagyszülőm, apai nagyszülők pedig nem
élnek már, őket szinte alig ismertem. Velük (az anyai
nagyszülőkkel) kiskoromban jobb volt a viszonyom, sokkat
foglalkoztak velem. Csak ahogy az idő múlt én felnőttem ők pedig
még mindig gyereknek tekintettek hiába próbáltam velük bármit
megosztani egyik fülökön be a másikon ki. Így aztán egyre kevesebb
dolgot mondok el nekik mostmár szinte idegennek vagyunk egymásnak.
Ahogy anyám is hasonlóképpen érez velük szemben. És most pedig hogy
nagymamám férje tegnap kórházba került (mint az kiderült
öngyilkossági kísérlet miatt) az is elképesztő hogy mennyire nem
érzek semmit mennyire közömbös vagyok. Próbálok de nem megy.
le a tetejére
