Fairy tale is over

Ez most egész felcsigázott, csak arra vagyok kiváncsi hogy fogják megoldani azt hogy a hullarészeg emberek ne sétáljanak le a tetőről.

Úgy tűnik a a délutáni alvás még mindig nem az én versenyszámom. Szegény fejem mintha beleszartak volna.

Még péntek este elmentem sörözni egy barátommal akit lassan egy éve nem láttam. Azért nem akartam találkozni vele mert azt hittem haragszik rám, ő pedig azt hitte hogy én haragszom rá. Jót is tett szünet most vált látthatóvá hogy mennyit fejlődött emberileg, mennyi jó gondolata van de ezzen a félreértésen ami közöttünk volt kínunkban csak röhögni tudtunk.

Elszomorítóan nagy a különbség az eredeti zlaty bazant és licenc alapján készült magyar között.

A hívők azért nyavajognak állandóan mert a karácsonyból üzletet csináltak, hát a húsvétból sokkal jobban de ez valahogy senkinek nem szúr szemet, miközben kb. úgyanolyan fajsúlyú mindkét ünnep a kereszténység számára. Míg a karácsony jelentése sokkak számára nem ismeretlen, ellenben a húsvéttal amiről ha átlag joe-t megkérdezzük nem biztos hogy 100%-osan tisztában van a jelentésével. De ez a kurva nyúl meg amikor azt mondják hogy boldog nyuszinapot, ez nagyon be tud tenni (csekély vigasz hogy ausztráliában például kengurut és koalát formáznak meg csokoládéból). Ez pedig nem felháborodás hanem egyszerűen zavaró az emberi képmutatás és butaság. És nem csak számomra.

Ma egy lány egészen hazáig kísért, sőt a kapunk előtt marasztalt hogyha nem siettek még beszélgessünk. Itt lakik a közelben, óvodába, általános iskolába együtt jártunk. Lefutottuk a szokásos köröket, amikor megtudta mit tanulok nagyon meglepődőtt, tetszett neki. Ilyenek azért jót tesznek az ember önérzetének.

Ma reggel a kávéfőző úgy döntött hogy szabotázst követ el, úgyhogy kénytelen voltam ráfanyalodni a nescaféra. Állitolag az ember ízlése hétévente változik de szerintem ez 7 év múlva ugyanilyan pocsék lesz. Utánna ettem két fügés ízű jóreggelt szeletet aminnek viszont sör íze volt. Milyen gasztronómiai kalandok várnak ma még rám?

Nemrég végeztem mindennel amit fel akartam tenni az új merevlemezre, mondjuk rendesen el is húztam a dolgot közben megvacsoráztam, elmosogattam, közben magamhoz vettem egy kis juice-t és az az igazság hogy már abszolút nem vagyok álmos, nem is láttom értelmét hogy lefeküdjek aludni. 

Egész elképesztő hogy az ember mennyire el tud távolodni a családtagjaitól. És itt most nem távoli rokonokra gondolok hanem a közvetlen környezetre. Nekem a család mára egyedül anyám maradt. Az ő szülei, az én nagyszüleim már elváltak de később újraházasodtak így van két úgymond "mostoha" nagyszülőm, apai nagyszülők pedig nem élnek már, őket szinte alig ismertem. Velük (az anyai nagyszülőkkel) kiskoromban jobb volt a viszonyom, sokkat foglalkoztak velem. Csak ahogy az idő múlt én felnőttem ők pedig még mindig gyereknek tekintettek hiába próbáltam velük bármit megosztani egyik fülökön be a másikon ki. Így aztán egyre kevesebb dolgot mondok el nekik mostmár szinte idegennek vagyunk egymásnak. Ahogy anyám is hasonlóképpen érez velük szemben. És most pedig hogy nagymamám férje tegnap kórházba került (mint az kiderült öngyilkossági kísérlet miatt) az is elképesztő hogy mennyire nem érzek semmit mennyire közömbös vagyok. Próbálok de nem megy.

Ilyenkor éjszaka egész érdekes animációs rövidfilemeket szokott vetíteni a tv2 ( amit ugyan nem írnak ki sehol), bár azért van abban valami nyomasztó, hogy sáskák falják föl egymást Vivaldi aláfestéssel. Amikor kisgyerek voltam emlékszem ilyentájt olvastak fel verseket de valahogy azzok teljesen kikoptak a műsorból. Én pedig nem tudok aludni ezért bámulom fölváltva a tv és a monitor képernyőjét.