Asszem ma kezdődött el az olimpia az én fejemben. Ma már pityeregtem rajta, volt gyomorideg ezerrel és az ujjam-körmöm nem nagyon hagyta el a számat...Mindez már több mint 8. órája nonstop. :) Alapvetően imádom ezt a műfajt.

Viszont. Utálom:

- a doppingot, a doppinggal kapcsolatos sárdobálást (címlapon, blogokban, tisztára, mint az oviban)

- a mindent átható pénzszagot

- a kínaiak már irritálóvá váló maximalizmusát (photoshoppolt megnyitó, playback-kamuénekes kislány, esőfelhőűző-gép)

- a balfasz bírókat (meglepő módon az összeset a mi meccseinkre, versenyeinkre osztják)

- a pesszimista magyarokat, akik 3 napja siránkoznak, hogy hova jutottunk, mér nincs arany... (okként opcionálisan választható a "Gyurcsány, takarodj", a "köcsög Demszky" vagy a "mi a fasznak politizálsz, Schmidt Pál, arra figyelj, amiért a pénzedet kapod, paraszt!").

Az őszinte érzelmeket szeretem, a gyönyörű képeket, a szimpatikus sportembereket.

Nem szülhetek még gyereket, mert hetyeg a biológiai órám. :)

"Winners are simply willing to do what losers won't."

                                    (Million Dollar Baby) 

Szöget ütött a fejemben valami.

Ma egy új munkatárssal dolgoztam együtt és unalmas pillanatainkban megbeszéltük, ki mit tanul. Mondtam neki, hogy én bölcsészkarra járok. Erre ő: "Gondoltam." Meglepődve kérdeztem, hogy honnan? A válasz még meglepőbb volt: "Biztos voltam benne, hogy bölcsész vagy, abból, ahogyan beszélsz."

Na most kérdem én: Hogyan beszél egy bölcsész?

Világosítson fel valaki, mert esküszöm, fogalmam sincs.

Nehéz elviselni azt az érzést, hogy bedarál A Rendszer. Volt egy órám az egyetemen, amelyen médiaelemzés címszó alatt a South Park néhány, előre kiválogatott részét néztük meg, aztán kiveséztük. Volna... mivel én egyáltalán nem jártam be. Soha egy részt sem láttam a South Parkból, mert akárhányszor odakapcsoltam, mindig elibekaptam egy hatalmas adag minősíthetetlen szennyet és a végén már nem láttam a sok "fuck"-tól az erdőt. Szóval egyáltalán nem tudtam mit kezdeni vele és mindenkit abberrált baromnak tartottam, aki rá tudott kattanni. Aztán kellett írnom egy házidolgozatot az egyik részről, így gondoltam, áldozok az egyetem oltárán és nagy duzzogva megnéztem egy részt. Hát sajnos tetszett :) Jó, elsőre nem annyira, de mikor elkezdtem írni róla, többször is megnéztem és felfedeztem sok olyat apróságot, ami miatt már jobban értem ennek a "szennynek" a varázsát. Azóta sikerült megnéznem még 3-t, köztük azt a részt, amiben a Melegítő című, általam hőn szeretett Viasat3-on futó műsort parodizálták. Ez a rész egyszerűen zseniális és tökéletesen megfogja a dolog lényegét. Most már kijelenthetem, kedvelem a South Parkot. És ez nem fair. A Rendszer áldozata vagyok. :))  

Nem, nem azért, mert szeretem Bridget Jonest. Még akkor is, ha milyen jel egyértelműen erre enged következtetni. Ez csak véletlen egybeesés. :) Új élet, új szokások. Hisz nem mehet az csak úgy, hogy az ember elkezd fogyókúrázni és csak abban változik meg az élete, hogy máshogy táplálkozik. Kellenek olyan dolgok még, amiktől ez a korszak más, mint a többi. Amiktől nemcsak az önmegtartóztatásról szól. Kellenek más új és építő szokások is, amik miatt hiányozna ez az egész, ha véget érne. Vagy csak egyszerűen amíg írok, nem eszem? Lehet. Majd kiderül.