Biliárdosnapló

G.-vel jól kitoltunk magunkkal ezzel a „Szövegteremtés” dologgal. Minden feladatot, amit a fiatalok és végigcsinálnak, mi is. Azaz csütörtökre (lelki állapottól függetlenül) mi nekünk is meg kell írni egy szerelmes verset. Nem tudom, G. hogy áll vele, én ezt a „kifogást” találtam ki.

Alibi
Annyiszor meséltem már másoknak rólad,
miért kényszerítsem rímekbe most is a mozdulatot,
ahogy álmosan a kávéscsésze után nyúlsz,
és póló helyett miért kapnál egy metaforát magadra?
Nem tartozunk elszámolással egymásnak reggeleinkről,
mikor az utcán ördögszekerek helyett nájlonzacskókkal
labdázik a szél. És hiába flörtölünk egész nap
az unalommal (ócska cafka), ha estére pár forintért
másvalaki ágyába bújik majd liheg mellette kielégítetlenül.
Szobánk egy lezárt, felderítetlen bűnügy helyszíne,
nem kell bizonyítani semmit. Az alibi adott:
ha szólok hozzád csak annyit mondok: „feleségem”.

Ma hüvelyk- és mutatóujjamat orrnyergemre szorítva behunytam szemem és enyhén masszírozni kezdtem szemgolyómat.
Egy arc jelent meg előttem.
Nem ismertem fel.
Rá.
Férfi vagy nő?
Nő vagy férfi.
Nem számít.
Lehet, én voltam. Saját, megkettőzödött tudatom.
Neki is le volt hunyva a szeme.
Nem tudom, mit láthatott.
Egy felborított nyolcast.


ROSEMARY MANGIAMELE: Faces at the Funeral

EFrijefegnek

Mert van, amit utál, amit kifejezetten nem szeret.
Az igazat megvallva többségben az olyan dolgok vannak. Még ha néha eszébe is jut pár számára kedves dolog.
Béla a napokban focizni volt. Focizáskor rendszeresen lesérül. Leszámítva pár kisebb balesetet, például amikor egy meccsen háromszor is sípcsonton rúgták, legutóbbi nagy sérülése a tavaszi, kórházi koponyaröntgennel végződő, amúgy végülis szerencsés kimenetelű eset volt. Ezúttal nem úszta meg karcolással. Egy amúgy remek indításnál amikor a jobb szélen átvette a labdát bal lábával kicsit rálépett, és mivel az nem volt kellőképpen felfújva, elvesztette egyensúlyát, balszerencséjére pedig jobb lábával az aszfaltpálya széli nedves füvön állt. Ennek megfelelően nem tudta megtámasztani magát, és a lendülettől, amivel érkezett, hatalmasat esett, pont a pályaszéli salakos földön. Térdén hatalmas, vérző seb tátongott.
Ez önmagában nem zavarja Bélát, sem a fájdalom, sem a seb. Csak a kiszolgáltatottság, mivel innentől kezdve felesége kötözi térdét, húzza fel bal lábára a cipőt. (Soha nem volt igazán hajlékony, nem éri el lábfejét lehajolva, lábát pedig ha behajtja, éles fájdalom hasít duzzadt izületébe.) Első este ráadásul még megmosakodni sem tudott egyedül. (Máskor soha nem zavarta, ha együtt zuhanyoznak, de mint tudjuk olyankor nem csupán tisztálkodási szándék vezeti őket.)
Már gyógyul a sebe, nem kell bekötözni térdét, elég egy kisebb gézt ráragasztani. A lépcsőket leszámítva a járás sem okoz gondot neki. Már sokkal kevésbé kiszolgáltatott.
Igaz, nem is forog körülötte a világ.

Tegnap este Rékával a Hideghegy című romantikus, csöpögős amerikai filmet néztük meg egy-egy pizza kiséretében. Általában rendkívül untatnak az ilyen jellegű filmek, ha kommerszre vágyom, inkább valami vértől csöpögő horrort vagy scif-it nézek, de ezúttal remekül szórakoztunk. Úgy érzem, Nicole Kidman is tehetett érte, mert játsszon bár a Dogville-ben, vagy egy ehhez hasonszőrű „lányregényben”, egyformán, kiegyensúlyozottan remeket alakít. Ezúttal a polgárháborús déli akcentusban beszélő kisasszonyt interpretálta hitelesen. Kár, hogy a film vége teljesen kiszámítható volt, jobban örültem volna, ha az utolsó jelenetek egyikében Ada Monroe (Nicole Kidman) barátnője és segítőtársa, Ruby (Renee Zellweger) amolyan Shakespeare-t, Monty Python-t és Tarantinot megszégyenítő fordulattal gyarló emberi féltékenységből megöli Inman-t (Jude Law), miközben egy késsel a szakállát borotválja.
Persze ez nem az a mozi, bár a főhős itt is meghal (a filmtörténet talán leggyorsabb pisztoly-párbajában), de nevét és jellemét továbbadja az egyetlen szerelmes éjszaka gyümölcseként megszülető gyermekének.
Sírni azért nem sírtunk.


Ada


Ruby - félelmetesen jó ez a kép. Ha nem lennék házas, még talán bele is szerelmesednék e hölgyeménybe. Csak kár hogy nála van a puska...

Eccer aztán Mehemed lát egy csomó Petőczet. Érdekes, tényekre kevésbé alapozott érvelés, az Index fórum rovatából:

Magyar író a török EU-csatlakozás ellen

2004. október 07. 12:29

Európa csak baráti kapcsolatot ápolhat Törökországgal, szövetséget nem vállalhat vele – írja Petőcz András, a Magyar P.E.N. Club alelnöke a Le Figaro francia lapban megjelent írásában.


A publicisztika felidézi a történelmi múltat: Magyarország 300 éves harcát a török befolyás ellen, a másfél évszázados megszállást, azt a folyamatos, heroikus ellenállást, amit Európa szimpátiája kísért - írja az euro.hu.A Kassák-, József Attila- és Graves-díjas költő, író a lap címoldalán is kiemelten jelzett írásában emlékeztet: az ottomán birodalom nem akart megállni Buda váránál, ki akarta terjeszteni hatalmát Bécsre, Rómára és Velencére, a keresztény Nyugatra. Petőcz nem mulasztja el felhívni a figyelmet arra, hogy a déli harangszó a keresztény templomokban máig a nándorfehérvári csata emlékét idézi.„Nem véletlen, hogy a XVII. század végén a francia arisztokrata hadvezér, Savoyai Jenő vezetésével nemzetközi sereg szabadította fel Buda királyi várát. Ebben a seregben voltak franciák, németek, olaszok, spanyolok és svédek. Ez volt az „európai unió hadseregének” első akciója” – vélekedik Petőcz.Európa egységét szerinte a közös értékek adják: a zsidó-keresztény és a görög-római kultúra, a francia felvilágosodás és a német romantika. A földrajzi adottságok, az évezredes történelem, az ennek során kialakult mentalitásbeli hasonlóságok, azonosságok jelentik az európaiság gyökerét. „Törökország kívül esik mindezen. Nincsenek közös hagyományaink. Egyetlen egy sem” – állítja a szerző, aki szerint Törökországnak Mexikóhoz hasonló státuszt kell adni, az európai "Egyesült Államok", az Európai Unió mellett.„Az Európai Unió és Törökország kapcsolata baráti lehet. Se több, se kevesebb.” – zárja írását Petőcz András.

És hogy elképzelhető legyen a nászút, amiről személyes okokból fakadóan részleteket nem árulnék el, katt ide:

Hotel Xavin, Harkány

Túl vagyunk ezen is:



Rendkívül hosszúnak tűnő napok után végre egy röpke óra nyugalom. A többeik (feleségem [!!!] testvére, unokatestvére, barátnői, kik itt laktak négy napot) a városba mentek. A fiúk sörözni, a lányok bevásárolni, persze. Én itt maradtam, megvarrtam elszakadt farmeromat, és megíarom ezt a bejegyzést, hamarosan jönnek Efriék kocsival, bepakolunk és megyünk a Gesztenyésbe bulizni.
Szép volt az esküvőnk, nagyon jól sikerült. Emil és Zsófi két szál gitárral adták a zenét, amolyan Kalákás előadás, két népdal-feldolgozás, plusz Radnóti és Balassi versek. Szerencsére az anyakönyvvezető sem beszlt túl sokat, nem cifrázta túl, de nem is volt túlságosan hivatalos: szépen előadta a standard szöveget. Nem tudom, anyakönyvvezetőnek csak Kazinczy (?) szépkiejtési versenyt nyertek mehetnek? Jól hangsúlyoznak, érthetően beszélnek. Rékáéknál a polgármester adja össze a párokat, volt szerencsém egy esküvőhöz, megállapíthatom: szerencsénk van, hogy minket nem a Toller adott össze. Brrrr. Főnököm, kollégáim és rokonaim szépen kitettek magukért: szerencsére a nászút is összejön.
A családi vacsora után vissza ide. Míg a lányok itthon boroznak, mi fiúk, fogjuk magunkat és kiugrunk a kutyába, bunkóparasztos pörgetős csocsót játszunk a helyi nyugdíjasklub tiszteletbeli tagjaival. Az egyik nő nem helyezi a lövéseit, megállás nélkül pörgeti a a bábukat. Röhögés kerülget.
Ebből következően a nászéjszaka vártnak megfelelően sikerül: mire a szédüléstől és az émelygő gyomortól álomba szenderülök, már kelhetek is fel. Soha nem voltak vad képzelgéseim az első házas-éjszakától. Megvárjuk, míg minden rokon hazamegy, és kettesben, majd.
Maratoni esküvő, ha már a tradicionális esküvő nincs divatban, meggyőződésem, hogy feltétlenül kell valamilyen ünnepi, nem mindennapi jelleget kölcsönözni az elhatározásnak, az igen kimondásának, nem véletlenül kerít minden korban és minden térben az emberi társadalom hatalmas körítést az egész köré. Jelentős változás ez, és ahogy a gyászidő, a fekete ruha viselése sem csak maradi dolog, úgy ennek is megvan a mély értelme. Minden ilyen esemény mélyen megváltoztatja az ember társadalomban betöltött szerepét, és idő kell hozzá és szertartás, hogy az új szerepébe illesztve megtaláljuk a helyünket.

Jó reggelt!
Talpra magyar!

Gyorsan eltelt ez a hosszú és fárasztó nap, városnézés anyósékkal, tulajdonképpen az ilyen alkalmak mutatják meg igazi arcát városunknak. Rejtett szépségeire is rábukkanok egy-egy korábban észre sem vett oromdíszben, utcasarokban. És jön az észrevétel: a pécsi vasrácsokat elborítják a különféle lakatok. Mostanra talán Pécs legnagyobb idegenforgalmi látványossága ez. Sorban valahol a Dzsámi és a Sétatér környékén van. Na meg topográfiailag is.
Legényéletem utolsó napja hát így telt. Meg egy jó nagy kajálással az általunk olyan nagyon kedvelt pizzériában (Mizéria Pizzéria), Feri, a szakács és főnök nagyon kitett magáért.
Gyorsan túllenni ezen a hétvégén is, és élvezni a protokoll események sorából azt, amit lehet. (Nem akarok elkeseríteni senkit - legkevésbé magamat -, azért van mit.)



"A dzsámitól nem messze, egy kis szűk utcában áll egy kerítés. Pontosabban nem is egy kerítés, hanem egy kerítés darab, amely egy bizonyos dologban eltér a többi társától. Abban, hogy teli van lakattal. Na, és mit gondolsz, miért kerültek ezek oda? Nem nehéz rájönni, de annyit elárulok, hogy köze van a szerelemhez. Hát legyen, elmondom a nagy titkot. A szerelmesek az itt elhelyezett lakattal pecsételik meg a szerelmüket. Ez azt jelenti, hogy amíg az a bizonyos lakat ott van a kerítésen, addig tart a szerelem. De ha lekerül onnan.... Na hát, rád bízom, hogy kiderítsd, mi történik akkor."

Jellemző: hetente egyszer rászánom magam, és bemegyek az egyetemre, előadásra, s akkor elmarad. Mindenesetre könnyen túllépek a problémán, túl nagy pszichózist nem okoz, a hiány érzete nem olyan mérhetetlenül nagy, hogy lélekbúvárt (szarpiszkálót) kelljen hívni.
Míg R. a tanszéki könyvtárban rapid leltározással tölti sz idejét, én a kari könyvtárba veszem be magam, végiglapozom a napisajtót (szégyen és gyalázat, de csak az egyiket, na fuccs, a kiegyensúlyozott tájékozottságnak), belekukkantok a havi irodalmi lapokba, majd a szabadpolcos raktárba megyek. Az elmaradt órához (Kalandregényesség a 20. század irodalmában) keresek olvasnivalót. Mivel tematikám nincs, csak annyit tudok, hogy a menün Eco (vele már volt szerencsém), Auster, Saramago és Ulickaja (ulica, srasse, strada, avenue ?) szerepel. Saramago Vakság című könyvére hamar rátalálok, Auster (hiába jelzi kölcsönözhetőnek az online katalógus) sehol a világon. Csak egy üres, porosodó hely a polcon. Bélát nem akarom megkérdezni, vele szinte lehetetlen kommunikálni, talán süket is, de az biztos, hogy nincs vele minden rendben. Igaz, minden egyes könyvet egyből lekap Neked a polról, amit kérsz.
Innen fel a tanszékre, R. még mindig a leltározásba ásva. Sebaj, lássuk mit tud Saramago. Első huszonöt oldal, a hatás magáért beszél: letenni is alig tudom. A francba a bevásárlással, a Tescoval.
Itthon gyorsan, még anyósék érkezése előtt befejezem az olasz krimit (Enzo Rosso: Hermelinfészek). Őszintén mondom, meglep. Nem szokványos, nem detektívregény, kemény politikai krimi, összeesküvéselmélettel, és úgy teszem le a könyvet, ahogy a főszereplő meghal a végén: semmivel sem tudok többet, mint az elején. De szórakoztat, felcsigáz.
Meglepő cikk az Indexen. Idemásolom, tudom, Efri kedvenc rendezője, igazából ezért:

"Lars von Trier forradalmasítja a melegpornót

Index
2004. szeptember 29., szerda 9:31

A dán kultrendező, aki 2000-ben a Táncos a sötétben című filmjéért elnyerte a Cannes-i filmfesztivál nagydíját, most a melegpornó műfaji határait feszegeti - jelentette az AFP.
Lars Von Trier Zentropa nevű produkciós cége október 6-án Hot Men Cool Boyz címmel jelenteti meg DVD-n Knud Vesterskov filmjét.

Von Trier, a Dogma mozgalom egyik alapítója, a melegpornó felvételei közben is hasonló elveket követ, azaz nem használ világítást, csak természetes fényt és kézikamerákkal dolgozik. A rendező a Dogma realizmusát akarja a melegpornó képi világában is érvényesíteni.

Dogma-pornó

Mindhárom filmet a Dogma szellemisége hatotta át: nagy hangsúlyt fektettek a történetszövésre, a komoly színészi játékra, és mellőzték az erőszakos jeleneteket.

Pink Prison
Pink Prison

A Zentropa már készített három pornófimet heteroszexuális nézők számára, ilyen volt a Pink Prison, a Constance és az All About Anna.

"Érzelmek, szenvedélyek, érzékiség, meghittség és a történet alapos felépítése mind nagyon fontos része a filmjeinknek" - hangsúlyozta a Zentropa képviselője, Nicolas Barbano.

Meghökkent forgalmazók

"Lars von Trier folyamatosan kísérletezik az emberi érzelmek feltérképezésével. A homoszexualitás és a meleg szex ugyanennek a témának a része" - nyilatkozott Barbano, aki éppen Párizsban népszerűsíti a Hot Men Cool Boyz-t.

A film egyébként 2000-ben készült és kezdetben erősen kritizálták a melegpornó-forgalmazók.

"Évekig azt hajtogatták, hogy a mi filmünk "túlságosan is különbözik a többitől", és nem volt egyszerű feladat a forgalmazásról tárgyalni" - tette hozzá Barbano. "

Nincs képem a filmből, bocsika. :)))
LOL