Tegnap kettő, nem három!
"fontos" (viktig) dolog történt az életemben:
1. webcam buliztunk Asmával (hajnali 3-kor
szegényt ágyba zavarták)
2. kitapétáztuk (végre) anyával a szobámat
3. mackónadrágot kaptam.
Az első azért fontos számomra, mert volt egy olyan szokásunk, hogy
nyárzáró bulit tartunk (Asmánál), de mivel Asma most beteg, nem
került megrendezésre (mert mindig nála vannak a bulik, utólag is
köszönöm szíves türelmét). Én meg ugye itt vagyok. Aztán
kitaláltuk, hogy ne hogy már nyárzáró buli nélkül maradjunk,
megtartjuk egy msn beszélgetés gyanánt, ami olyan jó sikerült, hogy
hajnali 3-ig bőszen gépeltünk, amikor is anyukája ágyba
parancsolta...
Az enyém meg felkeltett reggel fél kilenckor, hogy kilenckor
nyitnak az üzletek, és meg kell venni a tapétát. Aztán koppantunk,
mivel a boltok 10kor nyitnak (és ezt én már mondta neki; kellet
felkelnem olyan korán). Na de mindegy, ha már a városban voltunk,
bevásároltunk élelmiszerből, mert egyedül a közért volt nyitva.
Majd beugrottunk a helyi "plázába" is, és megkaptam életem első
mackóját (lehet, hogy több is volt, csak nem emlékszem).
Kezdek norvégosodni: mackógatya, nyugalom, későn
kelés. A legérdekesebb ezek körül a mackó. Sosem tetszett, de most
praktikusnak ítéltem meg a hidegben, és alázattal jelentem,
beleszerettem. Annyira puha, és meleg, és tökre nem érdekel, hogy
mi van rajtam, és ez olyan jó érzés.
Az Amfi után megvettük a
tapétát is. Ez a terület is ismeretlen volt nekem ezidáig.
De hagy ne mondjam, anyának is. Szóval a két tapétázásilag
analfabéta nekikezdet falat ragasztózni, meg méretre vágni. Az
utóbbi a végére rám maradt. Jó nagy kávészüneteket tartottunk, és
biztattuk egymást, hogy már csak három fal van. Már csak kettő.
Jaj, azzal az eggyel hamar végzünk. Mindenesetre nem volt rossz
munka, egy kicsit leszívtuk egymást, de az már csak így szokott
lenni, de összességében egy rossz szavam nem lehet, anya nagyon
szépen megoldotta a tapéta felrakását. A probléma csak az, hogy van
még egy szoba, amit ki kell tapétázni. Üröm az örömben. Sebaj, ha
egyszer végzünk az egész lakás felújításával, meg van oldva a
továbbtanulási kérdés, úgy döntöttem tapétázónak megyek, abban már
úgyis van egy (két) szobányi tapasztalatom, meglepetés már nem
érhet, csak a megrendelőt, mikor az orra alá dugom a borsos
számlát. Legyen miből kifizetni a kórházi számlát, ha leesek a
székről.
