Amint már említettem, arra az elhatározásra
jutottam, hogy ismét megosztom elveszett bejegyzéseimet. (És
túléltem anyám szopránját!) Aki már eddig is olvasott, annak jobb,
ha átugorja, hiszen semmi újdonságot nem tapasztal, leszámítva,
hogy más köntösbe bújtatom eddigi élményeimet, tekintve, hogy nem
annyira "élesen" emlékszem rájuk. Kezdjük mindjárt a
Martinnal tett túrámmal.
09.10. - Kjellbargtind
Szerda lévén szociál lett volna suli helyett, csak hogy a Motakkban
(ahol az osztálytársaim laknak) verekedés tört ki, valószínűleg
Ramadán miatt (ugye most nem ehetnek napközben a muszlimok, éjszaka
meg telezabálják magukat és nem alszanak, helyette inkább
imádkoznak, szerintem ez a vallás is egy nagy hülyeség, a
megszállotságról szól). Szóval a többiek nem jöttek, de Martinnal
ketten felmásztunk Kjellbargtindra úgy egy óra kemény mászás
után.
Meredek terep, sziklákkal, a teteje felé meg csúszós homokkal, de
azért nem mission impossible, bár Tom Cruise bicskája lehet
beletörne. A hegy tetjén beleírtuk a nevünket egy füzetecskébe, ami
azt a célt szolgálja, hogy megörökítse mindazok nevét, akik
legyőzték a hegyet. Ha jól emlékszem, én a 3675-dik voltam, vagy
valami hasonló.
Azt hiszem a kilátás mindenért kárpótolt, de majd ti
eldöntitek.
Íme a kilátás Svolvaerre:
09.12. - Áfonyás pite
Megsütöttem életem első (saját gyártmányú) pitéjét, egy kis
internetes segítség igénybevételével, bár lehet, hogy jobb lett
volna, ha egyedül látok neki. Segítségemben Szabit tisztelhetem,
akinek engedelmeskedve x lisztet használtam. Nem kellet volna,
tehát saját kezembe vettem az ügyet és y lisztet még hozzákevertem
az ázott trutyihoz, ami leginkább ... -ra hasonlított (írott
szövegben nem használunk ilyen szavakat). Miután annyi liszt volt a
tésztában, amennyi kellet, egész kellemes állagú masszát kaptam,
amibe belekevertem a délelőtt szedett (1 kiló) áfonyát.
Az eredmény sikeres volt (főleg miután újracukroztuk), és nem
lettem leszidva önállóskodásomért.
09.13. - Kjellbargtind újra, na meg
zöldség pucolás
Anyám kitalálta, hogy másszam meg vele is a hegyet, ha jó idő lesz.
És lett. Legnagyobb bánatára.
Már egy kisebb (azért annyira nem kicsi) emelkedő után
próbálkozott, hogy nem mehetnénk-e a másikra (a szemközti,
feleakkora dombra), de szó sem lehetett róla. Ő akart felmászni,
hát akkor menjünk.
Az út közepén anyát páni félelem ragadta el, és majdnem sírógörcsöt
kapott, mert szerinte életveszélyes ez a hegy, és nem fogunk tudni
lemenni. Negyedóra után megemberelte magát annyira, hogy
folytathattuk az utat, és azt hiszem megérte, de levontam a
tapasztalatot: tériszonyos anyával NEM szabad hegyre mászni... (még
ha nem is tudod, hogy tériszonyos).
Azt hiszem a nap "fénypontja" négy körül kezdődött. Krumplit,
karalábét és répát apríthattam a meg-ne-edd-olyan-borzalmas-norvég
ételbe. Vízhólyagok a kézen... Ó Kjellbargtind várj, jövök!
09.14. - Öcsém szülinapja, nincs meleg
víz
Ezen a napon volt az öcsém, Bach Péter 8 éves, Isten éltesse
sokáig!
Nincs meleg víz (azóta megszerelték). Azt hiszem ez a saját negatív
kisugárzásom, hogy minél előbb Svolvaerbe költözzünk.
09.15. - Gyűrűk
Ura
Ötödszörre néztem végig A Gyűrű Szövetségét, de nem
bánom, mert kedvenceim közé tartozik. Martinnál mozizást tartott a
csoport, mivel konferencia van a termünkben. Bárcsak mindig az
lenne!
Megismerkedtünk Hektorral is. Ő Martin hatalmas kandúr macskája,
aki felettébb jó fej állat, és azt hiszem össze is haverkodtunk
eléggé.
Jó lett volna, ha a második részre is jut idő, abban van Benedek
kedvenc része, amit legalább hússzor megállított minden egyes
dvd-zésnél. (Azért tényleg jó rész.)
Ja, és a képeim itt találhatók:
http://picasaweb.google.com/bachviktoria
