"Uram! A késemért jöttem!"

Van egy nő, aki mindig Svolvaerből Kabelvagba fut, szoktuk látni reggelenként a kocsiból. Minimum lefut 5 km-t naponta. Hozzá szoktuk mérni, hogy késésben vagyunk, de van amikor őt kapjuk késésen. Úgy negyven körüli lehet, rövid szőke hajjal, és egy gramm zsírfelesleg nélkül. Anya mesélte, hogy amikor bement a kávézóba (ahol anya dolgozik, és ahol főtt ételt lehet kapni), akkor sem evett, csak egy bögre kávét fizetett. Azt hinné az ember, hogy ha már ennyi energiát eléget (tegyük hozzá, hogy esőben, szélben, vagy esetleg egyszerre mindkettőben is fut), akkor eszik is valamit. Nem tudom, hogy a sport rondította-e el ennyire, vagy alapból ilyen, de nem szép látvány. Az arca olyan, mintha leolvadt volna róla a maszk, az állandó futástól meg tiszta szálkás izom a lába. Szegény, nem tudom mit élvez a futásban , nekem mindig unalmas volt (édes fölösleg).

Másik emberünk is van aki a szokások rabja. A kávéházba jár, és mindig a hátsó asztalhoz ül le, kezében az aznapi újsággal, előtte egy bögre kávé, ami mellé még egy goffrit vesz. Azt megeszi, megissza a kávét, vesz egy újabbat, majd elücsörög ott egy órát. Jó, hogy ennyi ideje van.

Ahogy megyünk a suliba, elhaladunk az Amfi egyik kávézója mellet, aminek hatalmas üvegablakai vannak, így látható, hogy éppen ki fogyasztja a kávéját. Ott is ül egy csapat ötvenes. Az urakat mindig fél kilenckor látjuk, amikor már elvileg munkaidő van, de ők akkor még csak kávéznak, tárgyalják a heti eseményeket, és nézegetik az utcán elhaladókat.

Azért jó érzés, hogy valami nem változik.