"Uram! A késemért jöttem!"

Eső

Eljött a rossz idő, így estére. Ami nem meglepő tekintve, hogy itt sokszor esik, vagy fúj a szél, vagy köd van, vagy valami hasonló. Ha kinézek a szobámból egy hegyre látok (minő meglepetés), ami önmagában még nem lenne érdekes, de most esik. Még mindig nem hangzik érdekesen? Akkor megosztom veled barokk körmondatomat az itteni esőről:
Mikor kinézek az ablakon a Coldplay Yellow című száma jut eszembe, és nem a szín miatt, hanem a klip miatt, ahol Chris Martin bőrig ázva andalog a tengerparton, bár itt nem úgy esik, mint amit Chris élhetett át (már ha átélte), hanem inkább felhőbe burkolózik, ami leereszkedik egészen a háztetőig és onnan kopogtat befele, hogy vegyék már észre, de az ember nem akarja, mert akkor rossz érzések uralják majd a szürke, morcos felhők miatt, amik már teljesen eltakarják a kilátást az öbölre.

Szóval ilyen a lofoteni eső, csendesen kopogtat, de nyomot hagy maga után. Ráadásul már sötétedik is, de naplementét nem fogok látni, és nem csak a hegyek miatt, hanem ezek miatt a pöffeszkedő, szürke gomolyagok miatt. De nem panaszkodom, szeretem, ha esik az eső (regn norvégul), csak azt sajnálom, hogy holnapra is meg fog maradni, és akkor Henningsvaer helyett focizni megyünk (szerdánként közösségi programok vannak, pl. kirándulás, vagy foci, esetleg múzeum látogatás).

Mielőtt második (!) bejegyzésemnek neki kezdenék, vagyis mielőtt elolvasnád soraimat, szeretnék megosztani veled egy kedves aranyköpést drága jó "ex-osztályfőnökömtől", ami egész nap a fejemben visszhangzott:

"Orsi, ha te bomlasztasz, én izolállak!"

Ha az idézetből nem derült volna ki, Muci néni kémiát tanít nagy szeretettel a megboldogult népeknek, hatalmas lelkesedéssel (ez a lelkesedés átragadt az osztály pesztrálására is, de ezt nem vethetjük a szemére, hiszen nagyon jó fej ofő volt, a többieknek meg még most is az).

Talán akkor már vissza is térek Norvégiára. Ugye ma augusztus 26-a volt (utólag is boldog szülinapot Benedek), és én a padot koptattam kedd lévén. A tanulási idő 8 harminctól egyig tart, és 11-től van egy félórás szünet, amit az ebédszünet név illet. Eredetileg 45 perc volt, de mivel nyelviskolába járok, és külföldiek a diákok, aki nincsenek hozzászokva a hosszú láblógatásokhoz,lecsíptünk 15 percet, így legalább előbb végzünk.

Norvég óra. Hülyén hangzik, nem a megszokott angolóra kifejezés. Norvég nyelvóra. Ez még idiótább. Arra jutottam, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha simán csak norvégnak (azaz NORSK) hívom, ha már nevén kell nevezni a dolgot. Jobb tisztában lenni az "ellenséggel", mielőtt csatába indulok, nemde? Milyen csata? Hát meg kell tanulnom a nyelvet! De örömmel jelentem, hogy nem okoz nagy fejtörést (egyelőre). Ezt a magyar anyanyelvemnek is köszönhetem, mivel hála neki, tökéletesen tudom ejteni a szavakat, nem okoz gondot az ő, az á, és az ű. Szegény norvégok azt hiszek az ő az ő specialitásuk, de fel kellet világosítanom őket, hogy nem, van magyarban is, csak máshogy írjuk.

Abban a három napban, amíg norvégra (NORSK!) jártam megtanultam vagy 60-70 szót, többek között az emberi test részeit.

Nem tudom mennyi látszik a rajzomon (órai munka :)), de azért gondoltam megmutatom. Észrevételem a norvég nyelvről csak annyi, hogy megtalálhatóak benne angol, német és francia elemek is.

Osztálytársak? Afgánok, meg egy szomáliai. De mondjuk ez számomra nem baj addig, amíg az Al Kaidát biztonságos távolságban tudom magamtól. Anyával éppen ma beszélgettünk, hogy milyen rossz lehet nekik: háborúból jönnek, a szüleik nincsenek velük és egy motelben vannak összezárva, mivel politikai menekültek. Norvégiában sok külföldi él, már évek óta fogadnak menekülteket. Elég fura volt egy ilyen osztályba bekerülni egyedüli fehérként (és lányként), de azt hiszem, jó ez is valamire. Például megismerem az ő szokásaikat is, jobban elfogadom más ország szülöttjeit, nem esek kétségbe, ha egy fekete ül mellettem. Szóval ez az én kis osztályom, nyolcan vagyunk jelenleg, de Martin, a tanár azt mondta, hogy lehet, hogy még csatlakoznak hozzánk az év folyamán. Apropó Martin! Ő a nagyon jó fej norvég tanárunk, aki állandóan kávézik.