magamagát

annyi, de annyi rosszat, vagyis olyan mértékűt láttam, hogy nem birok magamhoz térni, hogy mi lehet az emberből vagy miket képes magából csinálni...és ez a tetű tél meg már jó lenne ha megunná az arcunkat és továbbállna...vagy nekem küldhetnének az égiek valami leetőséget, hogy kiszakadjak pestről, ahol lehet örülni a hónak:))fu..ah...hat ez nem semmi... de a legjobb, hogy beléptem a lakásba...amiben annyira benne vagyok,....ahova eltudok menekülni, ha belefáradok egy percre a nagyváros forgatagába....aztán kezdem ujra holnap:)))

azt mondja ma nekem Kende: Te andi néni tudod, hogyan hal meg a csiga? mire én:fogalmam sincs....erre ő nagy kaján vigyorral vágja az arcomba: hát belenéz a konnektorba..
én nagyon jót mulattam ezen, ami meg is adta a löketet neki a következő viccéhez..
-Tudod melyik a legbüdösebb hal?
-nem tudom
A szarok rája...
hát nekem bearanyozta a napom, ahogy a full pösze kis kölyök ezt előadta...

pár órája agépben.. a mosatlan a mosogatócsészében, a tea filter a csészében, a vasalni valók a vasalnom kellene cmikés dobozban...végülis mind megtalálta a saját helyét, de mi lesz ebből???olyan jó lenne nem holnapra hagyni, amit ma megtehetek, de akkor még annyi mindent meg kellene tennem ma...milyen háziasszony leszek én???na persze, egyedül ez sem jó...ezzel áltatom magam...akkor most kiveszem a ruhákat, aztán.....

elkapott egy fura gondolat...olyan nehezen marad meg a ma emberének az intim szférája...minden modern és gépesített...bárhol, bármikor bárkitről megtudhatsz adatokat...én is tudom, hogy ez hasznos meg blabla, és nem is rekedtem meg talán a 19. században, de ez annyira riasztó...tudnak rólam a tb-nél, az apeh-nél, a munkahelyemen is tudnak minden adatomról, sőt a bkv is bír ezekkel az infokkal....meg aztán itt van az internet...tudom, nem lesz szimpi amit irok, de valahogy annyira nem lenne szabad hogy csak eze maradjon a kommunikációs forrás az emberek között....illetve hogy elsődlegessé váljon
valahogy ezzel elmarad az igazi lényeg felkotrása magunkban magunkról. ..elértéktelenednek és azt hiszem ki is üresedhetnek dolgok...miközben nyílvánvalóan szül jó dolgokat...de féltem a leendő gyerekeimet...igy ismerkednek....elmaradnak a szerelmes levelek, a kétzzel irott, nyomot örző cetlik, amik csak az enyémek....tényleg nem is értem magam olykor...miért csiinálom ezt, miközben nem is tudom, illetve nem akarom teljesen kiadni magam itt, mégis ideülök...és figyelem, nem akarom, hogy ezáltal kevésbé legyek figyelmes az élet finom rezgéseire, a fényekre...mindegy; azt hiszem nem is nagyon tudom megfogalmazni mit érzek, de azt hiszem nagyon okosan kell bánnunk eme remekség hatásaival....

elakarok mennni prágába, akár csak 3 napra...gyertek velem...valamelyik hétvégén...olyan jó lenne de Bécs si szóbajöhet...várom az építő ötleteket

napok óta tart, sőt hónapokat is mondhatok...öszetett természetű bajom, melynek főgócpontja jómagam vagyok, gyötrelmek, műbalhék és félelmek félelmetes gyülekezete, no meg a mindent elsöprőnek vélt elméletek, magyarázatok.
Vége van, szembe kell fordulnom a valós problémával és a lehető legoptimálisabban kimászni belőle. már nem akarok kapaszkodni senkibe, mert tudom, hogy ez is csak az időhúzás egyfajta trükkje, le kell ülnöm és szenvedni hagyni, hogy kijöjjön és ha kell poharat törni vagy bármi csak másba ne kelljen belerugni.....soha nem tettem ilyet, most mégis tudatalatti bosszu van bennem és ez szánalmas...
bezárkoztam, habár már a kezemben van a kulcs a régi kisa-hoz.
rájöttem nem kényszeríthetem magam olyan helyzetekbe, amik gyomorgörcsöt okoznak nekem, ezt elsősorban mmostani "karrier" lehetőségemet illeti....abba is hagyom
biztosan tudom, hogy jó időben és jó helyen maguktól érnek ezek a dolog.
furán egyhangú vagyok, elmaradt napok óta a jellegzetes vihogásom, elmaradtak a nagy beszélgetések , elmaradta a kedvenc zenéim és füstölőim....egyszerűen csak lebegek és hagyom, hogy könnyezzek...sőt amitől világ életemben rosszul vagyok, hagyom hogy sajnáljam magam, aztán majd ha megntam végleg kirántom magam a szarból....
érdekes a felnőtt iskola, nem is olyan nagy baj ha megbukunk néha...

első nap az iskolában.....
tul vagyok az első napon, kellemesen keverednek a dolgok a fejemben, sok-sok villanás:arcok, helyek, helyzetek,. szavak....
erre vártam olyan sokáig és most az ölembe hullott egy lehetőség....de hirtelen nagyon nagyon nagynak tűnik a tét....letenni valamit az asztalra...miközben nyilvánvalóan evidens, hogy nem elég a kapott idő...erősen szülségem van a támogatásra...
jaj és ahogy beléptem a lakásba, szeánsz szerűen meggyújtottam a füstölőt, majd a cigimet, majd a gyertyákat...aztán arra gondoltam, hogy mennyire jó lenne úgy hazajönni, hogy nem a mosogatniivaló vár, hogy kivasalták a ruhááim és egyáltalán milyen jó lenne úgy jkönni, hogy kellemes étel szag csap meg ahogy belépek...nem csak az üres lakás hidege...mondtam is anyukámnak hogy beosonhatna hozzám egy kis meleget hozni....persze anyukámnak is örülnék, de talán egy ölelő karnak méginkább...akkor most még egy cigi....

szédületes fáradtság....és közöny ...baratkoznak velem ma este, nem akarom, de hagyom...rég éreztem egyedül magam, ennek is eljött az ideje..megmagyarázhatatlan hálójával fonogatnak a gondolatok körbe..szépen , csendben dolgoznak bennem, hogy aztán a reggeli ráncokkal elsimuljanak, elmuljanak, de még ma van..még sokáig ma van.
dolgoznom kellene, de nem megy, aludnom kellene de nem megy...nem szeretem ezta kisat, persze nem véletlen szeretem weöres sándornak a következő sorait:ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.
...még csak háromnegyed hét van...

fura helyzetbe keveredtem...még most is mosolygok.jött ma az asztalos hozzám, hogy elvégezzük az utolsó csiszolást azon a kis ékszerdobozon, amiben élek...jött vele még egy fiu...informatiuks...rácsaptam, lévén , hogy vannak hiányosságaim a virtuális világ bűvölésében, Kértem, hogy a volt kedves holmijait távolitsa el a gépemről, persze ő szivesen megteszi. Egyszer csak képek mappa...mivel fotós volt a baratom, gondoltam néhány saját munkája van benne...így is volt, ám arra véletlen sem gondoltam, hogy én lehetek...
nyissuk meg, kérdezi diszkréten a segéderő, mire én a legnagyobb természetességgel bólintok....és akkor...jaj, Istenem
teljes képernyőben megjelenek meztelenül....
kb. 3 másodpercig ő is bámul a monitorra és én is... a döbbenetet kézzel lehetett fogni, aztán bekapcsolt az agy és a monitor elé tettem a keztem...menthetetlenül vörös voltam...és vagyok ha rágondolok...hát igy indult a napom....legalább nem vagyok olyan sápadka...