ami a szívemen, az a szádon

Kész vagyunk, kicsit laza, de legalább van. Ghrr.

Ahelyett, hogy a nagyszobával foglalkoznánk, a legújabb mission a fürdőszobában a csap kicserélése. Egy végzetes mozdulatommal ijedtségemben sikerült túlságosan "elzárnom": így eltört. Körülbelül egy órát baszakodtunk mire sikerült a régit kioperálni. Hurrá. Mivel van itthon egy tartalék, ennek nagyon örültünk, és lelkesen kezdtük is beszerelni, mikor kiderült, hogy természetesen ez a hülye drótcső, vagy miaf*szom csavaros része nem kompatibilis, mert egy kicsit nagyobb mint ahová tekerni kell. K*rva jó. Jelenleg Máté végzi a kalandos feladatot, miszerint újat kell beszerezni. Juhé.

Na, inkább addig pakolom a nagyszobát. Báááá.

Mostmár több mint egy hete megy a festés projekt.
A kisszoba-fürdőszoba-előszoba-konyha KÉSZ, és padlótól a plafonig átsikálva-takarítva fertőtlenítve és nemutolsósorban csótánymentesítve. Nagyon szépek lettek.
A konyhára különösen büszke vagyok, mivel áldozatos munkánknak köszönhetően írmagja sem maradt a koromnak amely beborított mindent. Ehhez persze szükség volt mosni, csiszolni, alapozni, meg kb hatszor lefesteni fehérrel. Viszont most olyan szép, hogy igazán szívesen tartózkodom a helységben. :)
Majd lesz előtte-utána fotó mindenről.

Most pedig elkezdjük a nagyszobát ami igazán nagy falat lesz, tekintve a cuccok, bútorok, és falalfelületek négyzetméterszámának mennyiségét. (A nagyszoba akkora kb, mint az összes többi helység együtt, de lehet hogy egy picit nagyob.. :D)

Nagyon örvend a lelkem, hogy végre kipurgálom a lakás "interferon-szagát". :)

Átvettek!
Kurvajóvagyok! :D

Mindennap azt álmodom, hogy elfogy az összes pénzem.
Illetve tegnap leüvöltöttem valaki fejét álmomban de dú'ván. Aztán persze még én szégyenkeztem, és éreztem lelkiismeret furdalást.

Ma nagyon jó volt viharra ébredni, imádom. :)

A kisszoba kész, a fürdővel van még egy kör, és hajrá konyha.

Csótányok erőteljesen a kihalás végső stádiumában (kint felejtettem egy doboz savanyúságot éjszaka a konyhában NYITVA, és mikor reggel, észrevettem, és szemügyre vettem nem volt se benne se körülötte se sehol se kicsi, se nagy, juhú!).

Azért blogolok keveset, mert úgysem tudom eldugni, és mostmár egy ideje úgy érzem, hogy nagyon moderálom magam alaphangon is.

Tegnap voltunk OBI-ban, és vásároltunk mindenféle festéshez szükséges felszerelést. A konyhában nemrég egyszercsak 8 db csempe azt mondta, hogy nekik elég volt, nem bírják tovább, így hát azt is vettünk. De nem 8at, ahogy először akartam, hanem 44et. Miért vettünk 44-et? Mert 8 db csempe 3200 (400/db), míg 44 db (az egy doboz) 1800. Éljen a fogyasztói társadalom! Ez annyira de annyira felesleges! Ebből kb kicsempézhetném a fürdőszobát, de nincsen rá szükség! Utálom, hogy azért kell megvennem dolgokat, mert úgy olcsóbb, de utána csak megy a kukába.

Ha valakinek szüksége van 35 db fehér csempére (normális méret, most nem fogom megnézni...), akkor szóljon. Báááá.

No de azért jó a dolog, mert ma végre elkezdődik a nagy lakásátalakítás-újítás akció, és minden csodaszép lesz. :) A csempe is! :D

No de az elmúlt hónapban legalább utaztunk ide-oda, és igazán kellemesen telt el az idő. :)
Tegnap érkeztem haza a szokásos éves Hajdúszoboszlózásról, végre sikerült meglátogatnom Csillát, Jasont és Ferikét, ettem óriás hamburgert a Meteorban, (elkerültem a BarBárt messzire,) jártam rekesztesgalván kezelésre (est ist verboten, wahrend der behandlung die füsse und/oder arme aus dem wasser herauszunehmen), meg szénsavra, lézerre, és masszázsra, melyek alkalmával már nem tudtam mit kitalálni unalmam csillapítására, bár megtanultam a kiírást is és egyik nap kreáltam egy kalandötletet... aztán volt szokásos tradicionális kéményremászás, játszottunk (és Árpi mesélt ezúttal, mégpedig nagyon élvezetesen!!), aztán órákat fetrengtünk a peronon vonatra várva, vizibicikbiztünk, Ádámot lelkimegcsalásba őrjítettük bele, és még sok igen kellemes percet tudnék felidézni. :)
Jaigen, és egyik este miközben Ádám nyomta a gázt, felcsendült ez az unodotrekvatro, ami beleette magát a fülembe, és bár ez a stílus nem épp a kedvencem, valamiért mégis igencsak rápörögtem. Valahogy pont a megfelelő ütemet diktálja, így kellene élni.

Vége van. El sem hiszem.

4-es. :(

Kérek egy utolsó drukkolást. :)
Egy órát aludtam, muszáj nagyon-nagyon-nagyon jól sikerülnie (5ös), mivel a tegnapi nemteljesített enyhénszólva lehúzta az átlagomat, és muszáj átkerülnöm államira.
Na ennyi utána alszom. :)

...az ember úszhat, futhat, játszhat,
és fagyi lesz és csupa jó vár.
Csak lenne mindig, mindig nyár!"

Ha vége lesz, alszom egy hatalmasat. Aztán találkozom az Eszterrel, mert ma-tegnap neki is vége lett. Aztán este itthon leszek egyedül, és olvasok, sorozatot nézek, gyöngyöt fűzök, kattintgatok a gépen, játszom, és csupa felesleges dolgot művelek, mindezt úgy, hogy nem lesz SEMMI lelkiismeret furdalásom, vagy rossz érzésem, vagy kényszerem a tanulásra, nem fogok állandóan öklömnyi gyomorral ücsörögni. Aztán pénteken felkelek, leadom az indexem, és HELÓ! Ne is járjak az egyetem közelében szeptemberig.
De most még várnak rám a szociálpszichológia rejtelmei, és az a legrosszabb az egészben, hogy bár ez érdekel a legjobban, mégis úgy érzem, hogy nem tudok kellő energiát belefektetni, és már nem is akarok, mert elegem van.
De azért mégis megpróbálom, úgyhogy visszaorientálódom a jegyzeteimhez.

Miután egy órával hamarabb eljöttem a lelkisegélytől (gyakorlat), hogy hazajöjjek tanulni, kaptam a villamoson a telefont, hogy mostazonnalderögtönmenjekjegyetbeíratnimertutoljáravannakbentaszínházasok. Jee. Bementem, beírattam egy négyest, meg egy semmit, mert a kibaszott Csehov elemézesemet kibaszottul nem fogadták el, mert én úgy tudtam, mikor megírtam, hogy bármiből lehet, de NEM, mert csak Müller, meg Williams meg mittudomén. FASZA. És még csak igazán okolni sem tudok senkit, mert fasz voltam, az viszont igenis rosszul esik, hogy több órát elbasztam vele, és még egy kettest sem ér. Persze nem a feladatot teljesítettem, de így annyira kidobott időnek tűnik az egész, és ez végtelenül bosszant. Utána majdnem elbőgtem, de nem, mert erős vagyok. Majd holnap, ha letudtam a pszichológiát is. Bárhogyan is sikerül. Csak legyek már túl rajta...

Reggel úgy éreztem, ez egy jó nap lesz.

Aludtam egy órát, de ez nem biztos hogy jó, mert mégegy órát elvett mire újra el tudtam kezdeni foglalkozni a dologgal. Háromnegyed óra múlva kezdődik... Drukkoljatok. Azért is, hogy legalább a neveket ki tudjam puskázni a kis papírjaimról, mert képtelem voltam bemagolni 20 francia meg 20 egyéb nevet.
Aztán fél 11-kor kezdődik a következő, szóval abba se hagyjátok a drukkolást délig.
Na ennek sincs semmi értelme. Aludni akarok. Hazajövök, aludhatok három órát, és menni kell gyakorlatra, ami amúgy érdekes, és lelkesen mennék, ha aludtam volna éjjel.
Már majdnem kinyílt a napraforgóm, majd lefényképezem.