Okos pilóta alagútban nem katapultál

Tisztelt cím, kedves olvasó!

 

 

Utólagos engedelmeddel szeretnénk lapunkat , www.tollal.hu

 

röviden bemutatni.

 

2008. augusztus 14-én kelt életre a lap, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megpróbáljon, - ha  a maga nemében nem is újat, - de a kultúra területén, annak hangvételében és céljaiban mindenképpen irányadót nyújtani, az Interneten százával megjelenő, s ugyancsak kulturális témakört felölelő lapok közt.

 

Az Internet nyújtotta lehetőség számos, olyan előnyt kínál a hagyományos papíralapú újságokkal szemben, amelyeket mára már könnyűszerrel tud alkalmazni és használni bárki, aki rendelkezik a közvetítő felület eléréséhez szükséges kapcsolattal.

 

„Kapcsolat” – igen, ezt a szót használtam az előbb, s mindjárt kiderül, hogy ez a szó nem csupán technikai értelemben fontos számunkra, amikor, kultúrát közvetíteni szándékozó Internetes folyóiratról beszélünk, vagy egy ilyen lapra, tárhelyre „kapcsolódunk”,. hanem az emberi értelembe vett kapcsolat, kapcsolatok fontossága is előtérbe kerül, s mindez, nagyon gyorsan az elsőszámú feltétellé válik.

 

Igaz, hogy az ilyen Internetes közösségek egyik legnagyobb hátránya a személyes jelenlét, az emberi közösségek személyes varázsának hiánya, feloldhatatlan korlátként tornyosul elénk, de az is igaz, hogy senki és semmi nem akadályozhat meg bennünket, mint az ilyen és hasonló jellegű közösséget abban, hogy ezt a virtuális közösséget az alkotásba vetett hitünk erejével az előbbi korlát ellenére, életképessé, „életszagúvá” tegyük. Nincs akadálya annak, hogy élettel, pezsgéssel, örömmel töltsük ki ezt a teret.

 

Ha közös célokat, s közös „hangot” keresünk és találunk, akkor semmi sem ment meg bennünket a sikertől. Annak a sikerétől, hogy az így létrejövő alkotói közösségben alkotni tudjunk.

 

Alkotni, mert ez a cél. Alkotni, értékeket megőrizni, másoktól tanulni, s ez által többnek, jobbnak lenni. Mert: „ Jó az, aki jobb akar lenni” ( Osvát Ernő )

  

A www.tollal.hu egy ilyen közösséget kínál mindazoknak, akiknek fontos az, hogy felemeljék szavukat a silányság, az értéktelenség, a kulturálatlanság ellen.

 

Közösséget kínálunk mindazon amatőr, vagy hivatásszerű tollforgatónak, akik írásaikkal, alkotásaikkal tenni szeretnének a jobb és érthetőbb, értékeit tisztelő, s megtartó közélet kialakításáért.

 

Közösséget kínálunk az olvasóinknak is,… abban a reményben, hogy itt ennél a lapnál megtalálják majd mindazt, amire kíváncsiak, és hisszük képesek leszünk számukra biztosítani  azt a légkört, ami egy tartalmas kikapcsolódáshoz szükséges.

 

 

A www.tollal.hu tulajdonosai, szerkesztői hiszik és vallják, hogy meg lehet törni, vissza lehet szorítani a riasztó méreteket öltött, s esetenként az igénytelenséget közvetítő média áradatot. Tudjuk, hogy  „celebek”, a „mű” alkotások korában igen  nehéz feladatot tűztünk ki célul, de tudjuk azt is, hogy nem tehetünk másként. Nem lehetünk süketek és vakok akkor, amikor úgy az egyetemes kultúra képviselete, mint szűkebb környezetünk kultúrájának képviselete van veszélyben.

  

Az interneten tucatjával működnek irodalmi - közéleti portálok. Az imént megjelölt témakörökhöz mindnek van saját stílusa és nyelvezete. Azonban legtöbb portál mára belterjessé, tartalmilag lapossá, szellemiségét tekintve a legtöbb esetben elkötelezetté vált és válik egy-egy politikai oldal mellett.

 

Kevés, alig néhány olyan van közöttük, amelyik semleges módon ad átfogó képet a kulturális élet eseményeiről, illetve amelyik a közéletet közéleti módon szemléli, és az ott történő eseményeket megpróbálja a lehető legtisztességesebb módon szemléltetni. Ezen űr befedésére hoztuk létre honlapunkat, 2008 augusztusában. Azóta, s mind a mai napig közlünk cikkeket a legfrissebb filmekről, irodalmi alkotásokról, kulturális fesztiválokról és a kultúra megannyi más területéről.

  

Alkotóknak kínálunk saját rovatot, publikálási felületet biztosítunk, regisztrált tagjainknak ezeken felül számos más lehetőséget nyújtunk

 

Nem kérjük, és nem szorgalmazzuk, hogy szerzőink és szerző vendégeink más portálokon ne közöljék írásaikat, csupán bizonyos esetekben van erre irányuló megkötés.

 

Portálunk kiemelkedő tehetségeknek ingyenes könyvkiadást ajánl, sőt az értékesítésben is segítségükre vagyunk.

 

Pályázatokat írunk ki különböző kategóriákban, ahol szerepelni nem jog, ölbe hullott lehetőség, hanem privilégium.

 

 

Oldalunkra mindenki, - aki regisztrálja magát,- küldhet be írásokat, alkotásokat, - azonban ezek az alkotások csak abban az estben kapnak publicitást, amennyiben azt, az erre hivatott szerkesztők, egyes esetekben a szerkesztőbizottság jónak látja.

  

Mi nem tartjuk rangon alulinak a másod, illetve a harmad közlést sem, mert hisszük, hogy ami érték, azt minél nagyobb és kiterjedtebb formában közkinccsé kell tenni.

 

Az eddigiek, s mindez sok odafigyelést, alázatot, s nagyfokú eltökéltséget követel meg tőlünk.

 

Sok konfliktust generál, sértődések, más ritkább estetekben rágalmazások, lapunk lejáratásával jár..

 

 

Kedves cím, kedves olvasó!

  

Mindezeket figyelembe véve, várunk szeretettel sorainkba! Légy te is közösségünk megbecsült tagja, s mutasd meg, bizonyítsd be, hogy a könnyű, olcsó dicséretek helyett, inkább az objektív és ritkább esetekben a kemény kritikát is vállalni mered annak érdekében, hogy úgy mint önmagad fejlődj, illetve általad mások is fejlődjenek,… képesek legyenek észrevenni az értéket, és képesek legyenek  a saját alkotói „kertjükben” gyomlálni.

 

 

A www.tollal.hu működésének feltételeit saját erőből fedezzük. Bevételeink nem lévén, anyagi korlátok lassítják elképzeléseink megvalósításának ütemét. Mi is, mint mások keresünk olyan támogatókat, akik céljaink elérését bármilyen módon segíteni tudják. Fogadunk hirdetési igényeket is. Könyvkiadók számára felajánljuk, hogy kiadónként saját könyvajánlói rovatot alakítunk ki a lapon, s azokban a kiadók által számunkra megküldött könyvekről rezenciókat írunk, a rovatokat folyamatosan, s napi szinten, illetve igény szerint frissítjük. Rezenció írásra nagyszerű tulajdonostársunk és értő könyvkritikusunk, Kerekes Tamás a garancia!

 

 

Lapunk szerkezeti és technikai tartaléka lehetőséget tud biztosítani, akár kiadónkénti értékesítésre is.

 

 

ui: Oldalunk a lap látogatottsága terén, 2008. augusztus 14. óta szép eredményeket tudhat magáénak. Ennek szemléltetésére, az oldalunk statisztikáját készítő Google Analytics egyéni látogatókra vonatkozó, s ezt az időintervallumot prezentáló kivonatát csatoljuk.

 

 

Megjegyezzük: a csatolt analitika kizárólag az egyéni látogatók statisztikáját mutatja, kizárva azok közül a kereső robottok által generált csalóka látogatottsági mutatókat.

 

 

www.tollal.hu

 

Látogatók áttekintése

 

2008.08.14. - 2008.12.26.

 

Összehasonlítva a következővel: Webhely

 

50

 

100

 

50

 

100

 

2008. augusztus 1 2008. augusztus 3 2008. szeptember 2008. szeptember 2008. október 5. 2008. október 17. 2008. október 29. 2008. november 1 2008. november 2 2008. december 4. 2008. december 1

 

látogató

 

9 270 Látogatások

 

57 908 oldalmegtekintés

 

6,25 Átlagos oldalmegtekintés

 

00:08:37 Webhelyen töltött idő

 

37,04% Visszafordulások aránya

 

25,66% Új látogatások

 

Technikai profil

 

Böngésző Látogatások Látogatások

 

%-os aránya

 

Firefox 5 752 62,05%

 

Internet Explorer 3 180 34,30%

 

Opera 188 2,03%

 

Chrome 85 0,92%

 

Safari 49 0,53%

 

Csatlakozási sebesség Látogatások Látogatások

 

%-os aránya

 

Unknown 3 994 43,09%

 

DSL 3 883 41,89%

 

Cable 1 202 12,97%

 

Dialup 116 1,25%

 

T1 55 0,59%

 

1 Google Analytics

 

 

 

Tisztelettel és szeretettel: Szabó Árpád újságíró, Kerekes Tamás Író, könyvkritikus Szita Jenő Webfejlesztő, Webmester valamint a www.tollal.hu szerkesztői. Szász Dóra, Mátrai Vanda, Mack Sándor, Kovács Patrik

  

  

 

 

A világ leggonoszabb kalózai 

Gabo Kiadó

Shelley Klein

Mi, büszke magyarok: 

Magyar kalózok fosztogatták a tengeri hadviselés történetének egyik legkiemelkedőbb ütközetében, a trafalgari csatában elsüllyedt hadihajók kincseit - írta a The Times.

   Amióta tenger a tenger és az ember képes megszelídíteni a hullámok erejét, azóta van kalózkodás is. Ez talán természetes, hisz ha az ember a szárazföldön képes volt a másikat meglopni, kirabolni, akkor miért különbözne ez a tengeren? Mégis más. Valahogy nem ítéljük el őket annyira, mint egy egyszerű rablókat, zsiványokat. Miért van ez? Kalóz. Ízlelgetjük a szót és közben hatalmas lőporfüstbe burkolódzó csatahajókat látunk. Oldalukból sötéten merednek elő a tüzes halált szóró ágyúcsövek, fedélzetükön rohangálás, kiabálás, ricsaj. Árbocaikon hatalmas vásznak dagadoznak, vagy éppen csüngnek szakadtan, alattuk félszemű, falábú, vaskampós, mogorva alakok széles kardokkal kezükben ugranak a hajópalánkra vagy hajítják másik kezükkel a kampós csáklyákatKalóz (fn) tengeri rabló, hajórabló (rég), martalóc (rég), piráta (id), rabló, fosztogató (rég) zsivány (rég), tolvaj, lator Na, ebből nem tudtunk meg sok újat. Vegyük elő a történelem-könyveket .Azt tudnunk illik, hogy a kalózok, már az ókorban is meg-megtámadták a zsákmányt ígérő hajókat. A középkor végén a XIV. és XV. században viszont jelentős kalózmozgalom vette kezdetét. Ez nem is csoda, hisz a felfedezések korának elején, a reneszánsz kezdetén, amikor az új tudományos felfedezések (iránytű) és nagyszerű elmék (Kopernikusz, Galilei, Kepler) tovább segítették a hajózást és a hajóépítés nehéz mesterségét, az ember szinte kirajzott a tengerekre. Kalózok voltak Indiában, ahol a portugálok, délkelet-ázsiában, ahol a hollandok, és Amerikában, ahol a spanyolok próbáltak egyedülálló jogokat szerezni az elfoglalt területeken. Az első ”hivatalos” kalóztörténet az 1389-es dátumhoz és Stockholm városához fűződik. Ekkor jelentek meg először a kalózok, mint szervezett csoport. Történt ugyanis, hogy Margarete, a dán-svéd-norvég birodalom királynője ostrom alá vette az említett várost. Ezen felháborodva Albrecht a mecklenburgi herceg, (II. Henrik és Eufémiának, a svéd király nővérének fia) kalózokat fogadott a szolgálatába, hogy tengeri úton élelmiszert juttasson a körülzárt városba.Így kezdődött, és máris látszik, hogy a kalózok között nem csak „egyszerű rablók” voltak. A történelem folyamán többször harcoltak és haltak meg különféle nemzetek, népek, királyok és hercegek értelmes vagy haszontalan eszméiért, vélt vagy valós sérelmeikért. Persze mindezt rabolva, fosztogatva, gyilkolva tették, kik lakoltak bűneikért, kik elmenekültek az akkori igazságszolgáltatás elől. Az elkövetkezendő években ezer és ezer kaland és történet látott napvilágot, melyek egy része igaz, másik fele csupán legenda, de az biztos, hogy rendkívüli élményekkel kecsegtetik az érdeklődőt. A továbbiakban szeretnék foglalkozni Tortugával a kalózszigettel, Sir Francis Drake-el és legendás hajójával a Golden Hind-el (Aranyszarvas), egyéb híres és hírhedt kalózokkal, hajókkal, fegyverekkel. Olvasnivalónak ajánlom Jókai műveit, kiemelve az: A kalózkirály címűt. "forrás: http://free.srv.hu      Grace O’Malley – A legnőiesebb tengerészkapitány
Francois L’Ollonais – A spanyolok ostora
Henry Morgan – A valaha élt legnagyobb bukanér
Kidd kapitány – Kalóz vagy privatér?
John Avery – A gyémántok királya
Edward Teach – A Feketeszakáll
Bartholomew Roberts – Black Barty
Edward England – A jámbor természetű kapitány
Edward Low kapitány – A megtestesült gonoszság
John Rackham – Kalikó Jack
Anne Bonny – Egy igen különös „férfi”
William Lewis – Tények és kitalációk
Jean Lafitte – A Mexikói-öböl réme
Cseng I Szao – A kínai tengerek királynője
Benito de Soto – A nyugati tengerek utolsó kalóz Grace O'Malley,a skót kalózlány egyaránt jól forgatta a kardot és a vitorlákat, kivívva I. Erzsébet megbecsülését.Az ír történelem egyik legendás alakja, Grace O'Malley, aki nő létére, élete során mindvégig jelentős szerepet játszott az ír ellenállásban. Igazi amazon volt, aki hajóskapitányként, majd egy komoly flotta tulajdonosaként a tengereket járva, ha kellett kereskedett, ha lehetett kalózkodott, de a fegyverforgatástól sem riadt vissza. Egyéniségét, ennek ellenére a bölcs, talpraesett gondolkodás, a nehéz helyzetekben is meglévő józanész jellemezte. Nem csoda, hogy vezetői képességeit, a hagyományoknak ellentmondva, az ír férfiak is elismerték, hiszen még az angol királyi udvarban is tisztelettel vegyes félelemmel, "minden ír felkelés anyja"-ként emlegették.
Grace O'Malley életét megismerve, elénk tárul - a más népek történelmében is gyakran előforduló időszak -, amikor még a tekintélyes nemes emberek is a pillanatnyi érdekek, de sok esetben csak a túlélés reményében sodródnak, hol az angolok oldalára, hol a szívükre hallgatva, a felkelők táborába.

Kalózoknak a tengeri rablókat nevezzük, akik hajókat és kikötőket támadnak meg, hogy kincseket és egyéb javakat zsákmányoljanak. Ahogy az első szállítóhajók nekivágtak a nagy vizeknek, rögtön megjelentek a tengeri haramiák is, hogy kifosszák őket. Egyes vidékeken még ma is kell kalóztámadásoktól  tartani, bár e martalócok aranykorukat jóval régebben, a 17. század végén, a 18. század elején élték. Oly nagy hatalmat vívtak ki maguknak, hogy bizonyos területeteket kész kalózfészekké tettek.

  

Bár a kalózok nem voltak törvénytisztelő emberek, saját törvényeiket azonban be kellett tartaniuk:

- Minden embernek jogában áll hozzászólni a fontosabb ügyekhez.

- Tilos pénzben kockázni vagy kártyázni a fedélzeten.

- A lámpásokat és gyertyákat este 8 óra után el kell oltani. Akinek ezután még dolga van, menjen a fedélzetre.

- Az ágyúk, pisztolyok, és egyéb fegyverek tisztaságáért mindenki sajá tmaga felelős.

- Asszony és gyermek nem léphet a fedélzetre.

- Aki elhagyja a hajót, vagy a csatában kijelölt helyét, az halálfia.

- A fedélzeten tilos verekedni.

- Addig senki nem hagyja el a hajót, amíg nem jut neki 1000 font értékű zsákmány.

Aki a fönt látható törvényeket megszegi, számkivetettnek méltatik, rosszabb esetben halál vár rá.

Az 1650-es években egyre több bukanér érkezett a jamaicai Pot Royalba. A megerősített kikötőt az angolok hozták létre. A terület kormányzója a spanyolok támadásától tartva kezdte idecsábítani a bukanérokat. A jól védhető, természetes öbölben elhelyezkedő Port Royal, melyet ráadásul egy félsziget csaknem teljesen elzár a nyílt víztől, ideális pihenőhelynek tűnt a tengeri útonállók szemében. A dokkokban megjavíthatták hajóikat, a forgalmas piacokon eladhatták a zsákmányt. Az összeharácsolt javak értékesítéséből befolyt összeget a haramiák könnyen elüthették a város 44 kocsmájában, melyben hemzsegtek a részegek, szökött rabok, zsebtolvajok és tengeri haramiák.

Port Royal gazdag, de veszélyes település volt: több mint 6000 törvényen kívüli talált itt otthonra. Egy feljegyzés tanulsága szerint a bukanérok egy éjszaka alatt akár 3000 nyolcreálost is képesek voltak kocsmában elütni. ( ez mai összegben 16 millió ft. -nak felel meg!)

1612-ben hatalmas földrengés rázta meg Port Royalt. A házak összedőltek, 2 utcát pedig teljes egészében elnyelt a tenger. Az ezt követő szökőár szó szerint lemosta a települést a Föld felszínéről. Összesen több mint 2000 ember veszítette életét. A történelemben sokan Isten büntetését látták, aki így sújtott le a gonosz városra.

 

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

  

 

A sikeres férfi bibliája

 

Ha a Toyotánál ketten egyetértenek valamiben, akkor az egyikük felesleges

Dylan Jones: A férfi minden esetbenHVG Könyvek

Gyakorlati útmutató

 

Legfontosabb fejezetek

Hogyan éljünk túl céges bulit?

Hogy viselkedjünk üzleti ebéden?

Hogyan lépjünk méltósággal harmincas, majd negyvenes éveinkbe?

Hogyan tartsunk fejben neveket, és mit tegyünk, ha mégsem sikerül?

Hogy járjunk körbe a partikon?

Hogyan viseljünk fekete szmokingot?

Hogyan kössünk Windsor csomót?

Hogyan bikázzuk be az autót?

Hogyan rendeljünk bort?

Hogyan kell whiskyt inni?

Hogyan igyunk kávét?

Hogyan készül a „titkos” tojás?

Hogyan kérjük a számlát?

Hogyan szokjunk le a dohányzásról?

Hogyan kúráljuk ki a másnaposságot?

  Szellemes, stílusos, nélkülözhetetlen kézikönyv a modern férfinak. Mert ugyebár elég nehéz férfinak lenni XXI. században. Mindennapi dilemma, hogyan kapjunk fizetésemelést, hogyan vágódjunk be a főnöknél. Vannak persze apróságok is: hogyan kezeljük a repülési másnaposságot? Vagy, hogyan tároljuk gyűrődésmentesen a ruháinkat? Na és az összes többi kérdés, amire azt hisszük, hogy tudjuk a választ, de valójában nem: az ideális fehérnemű, hogyan kössünk Windsor csomót a nyakkendőre, vagy hogyan viselkedjünk egy sztriptíz bárban... a lista végtelenül hosszú. A könyvben található válaszok pedig eloszlatnak minden kétséget. Kötelező ajándék a barátunknak, fiúnknak vagy épp férjünknek, korunk modern férfijának. A főnöknél 

„Az egyik legkedvesebb karikatúrám a The New Yorker-ben jelent meg.

 Az aláírás:” Rudolph, a barna orrú rénszarvas.” A rajz egy tipikus bárt ábrázol, ahol a Mikulás bácsi és hű hátasa iszogatnak. Az öreg piroscsuhás épp öblös poharába kortyol, amikor Rudolph-a barna orrú rénszarvas- odahajol hozzá és így szól: „Jut eszembe, jó választás ez a kabát, főnök.” Ám, ha láthatatlan főnököt akarsz, alapíts inkább vallást.

 A vita egyenes stílusáról

Bemegy a férfi az orvoshoz. Mondja neki az orvos:” Uram, kérem, tolja le a nadrágját, forduljon meg és hajoljon előre. Hm. Nos, uram, Önnek aranyere van”. Mire a beteg: „Köszönöm, doktor úr, de ezt a szemembe is mondhatta volna”

A kitérő válaszokról:

” Nem hinném, hogy cégeink közös érdeke az időjárásban keresendő.”

 

A hatékony megbeszélés alapelvei:

„Semmi alkohol, semmi drog! Alvás nincs! Harsány, hangos nevetés tilos! Mobiltelefonokat kikapcsolni! Óvszerhasználat kötelező!

A profit jellemzi a profitAz elütési, gépelési hibákról: „Pasta la vista, baby:’  Kerekes Tamáswww.tollal.hu  A világ egyensúlya megkívánja, hogy miután az előző alkalommal egy nőkről szóló könyvet ajánlottam, most kínáljak egy „gyakorlati útmutatót hétköznapi helyzetekhez” férfiakról – nők és férfiak számára. A könyv alcíme legalábbis azt sejteti, hogy aki elolvassa, tudni fogja, hogyan viselkedik egy igazi férfi.  Ahhoz képest, hogy mennyi apróságra kitér - az első randevútól egészen addig a pontig, hogy miként kell megütni valakit -, egész vékony a kötet. Fegyelmezetten a karrier-építéssel indít: hogyan kommunikáljon a férfi főnökkel és a beosztottal, mire figyeljen e-mailezésnél, és mire vigyázzon a céges bulin, ha szeretné megőrizni méltóságát, tekintélyét és státuszát a munkahelyén. Aztán azzal sem árt tisztában lenni (hátha olyan nővel randizik az ember, aki olvasta a könyvet), hogyan kell elkészíteni a martinit. „Nem nagy ügy, ez is csak egy határvonal a fiúk és a férfiak között.” A vicces körítéssel, anekdotákkal fellazított szöveg sok helyen tényleg használható tanácsokkal, pszichológiai háttérrel, elfeledett vagy épp újonnan kialakult illemszabályokkal, stílus- és divattippekkel igyekszik ötletet, erőt és támogatást nyújtani, azoknak a férfiaknak, akik szeretnének magabiztosan elnavigálni mai - külsőségekre oly’ nagyon adó - világunkban. A szerző egy brit férfimagazin főszerkesztője. Bevezetőjében felemleget egy jó néhány évtizeddel korábbi útmutatót, amit egy kollégájától kapott kölcsön, és rongyosra volt lapozgatva. Arra nem tér ki, hogy kollégája vajon tökéletes férfi lett-e (célozgat valami nem túl kifinomult zakóra), viszont az kiderül, hogy a korokkal az igények és elvárások is változnak. L-A. http://209.85.129.132/search?q=cache:4d37SCdryj4J:www.hirtukor.hu/bel2.php%3Fssz%3D7652+Dylan+Jones&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu&lr=lang_hu   

A világ leggonoszabb maffiózói

Gabo Kiadó

 Joseph Bonanno – A tiszteletre méltó férfi
Al Capone – A sebhelyes arcú
Paul Castellano – A Todt Hill pápája
Frank Costello – Az alvilág miniszterelnöke
Carlo Gambino – Az elegáns Don
Vito Genovese – Don Vitone
Sam „Momo” Giancana – Chicago mészárosa
John Gotti – A „Teflon Don”
Sammy „The Bull” Gravano – Az alfőnök
Meyer „Little Man” Lansky – Az igazgatótanács elnöke
Charles „Lucky” Luciano – A szervezett bűnözés atyja
George Moran – A Bogár
Dean O’Banion – Chicago leghírhedtebb gyilkosa
Dutch Schultz – A bolygó hollandi
Benjamin „Bugsy” Siegel – Las Vegas királya   

A reprezentatív kötet mindössze tizenöt nevet takar, majd mind olasz-amerikai, a „bolygó hollandi -nak” nevezett Dutsch Schultz is az USA szülötte. Sajnálatos módon kimaradt belőle a magyar politikai elit, mely módszereit és technikáját és céljait tekintve pontosan úgy működik, mint a legalantasabb terrorszervezetek világszerte, csak több ember életét fenyegetik közvetlenül, mint a néha adakozó Al Capone bandája, aki személyesen lőtte le az államügyészt. A kötet alkuk, csoportok, megegyezések és szószegések izgalmas kavalkádja, amelyből megtudható, hogy a maffiának nemcsak az őket lagymatagul üldöző rendőrséggel volt baja, de hatalomra törő alvezéreivel is. A becsületet hangoztató maffiózók gátlástalanul mészárolták le nyájas mosollyal vetélytársaikat, ha úgy hozta az érdekük. A kötetből már az első lapokon kiderül, hogy egy rossz törvény lavinát indít el: a szesztilalom az, mely naggyá tette a maffiát. A kötet néha mosolyra fakasztott, a bérgyilok módszerei nagyban hasonlítanak a konvergencia program mellett argumentálókra, egy-egy csoportos kivégzés pedig szinte mintázata a nagy nemzeti összefogásnak, vagy az új cselekvési programnak, aminek jövő kedden megint más neve lesz. Örök tanúság: jogi, számviteli iratokat ne hagyjunk el, az 1931-ben letartóztatott Al Capone-t kétrendbeli adócsalás miatt lecsukják, mely iratokat egy három évvel ezelőtti házkutatás alkalmával csórelt el tőle a rendőrség. A mai köztörvényes politikai réteg most slággal szívja a „zu”-t, reméljük kapnak fejenként annyit, mint O’Henry, aki a kedvelt ír népdal kapcsán választott írói álnevet magának(O’Henry, O’Henry! Mond, mennyit sóztak rád?”, csak az nem biztos, hogy szabadulásuk után tollforgatónak álljanak, noha Fletó-nak nagyon fekszik a blog, s Viktor is csinos történelmi beszélyeket ír 8 milliócskáért, de a legnagyobb költői vénát Szilvássy úrban látom. Ott fantázia, szárnyaló képzelet, s gondos kimunkálás együttesen jellemzik az epikus szerkezetet. Csak tessék követni.

  

A” maffia” csak egy a szavak hosszú sorából-mint a pizza, spagetti, opera, lottó-amelyek az olaszból kerültek át a világ számos nyelvébe. Szicílián és az Egyesült Államokon messze túl sokfelé használják a bűnözőkre, holott szigorúan véve, csak ezeken a helyeken működött-fókuszálja a mondandót a szerző. ”Léteznek más bűnszövetkezetek is Dél Itália különböző területein, és néha valamennyit „maffiának” nevezik: Pugliában a Sacra Corona, Nápolyban a Camorra, ami még idősebb is a maffiánál. Ám erőben, szervezettségben, sikerességben egyetlen más bűnszövetkezet sem közelíti meg a maffiát. Nem véletlen, hogy ez a szicíliai szó terjedt el széles körben. A kötet óhatatlanul foglalkozik Lucky Luciano és Al Capone pályafutásával (nem is lehetett volna tagja a maffiának!), mert a szicíliai maffia történetét aligha lehetett volna elmondani a belőle sarjadt amerikai nélkül. Az elmúlt évszázadban az Egyesült Államok termékeny táptalajt jelentett a szervezett bűnözésnek, ennek ellenére a bűnözőknek csak egy része tagja a maffiának.

 

A szicíliai maffia pénzt és hatalmat akar, e célból büntetlenül öl embert, s eközben úgy szervezi meg magát, mint ami egyesíti az árnyékhatalom, a törvénytelen üzleti vállalkozás és a szabadkőművességhez hasonló, hallgatási, titoktartási fogadalommal védett, titkos társaságok jellemzőit. A Cosa Nostra olyan, mint egy állam, mert igyekszik megszerezni egy terület uralmát. A maffia, mint szervezet, engedélyével minden család árnyékhatalomként parancsol a területén élő embereknek. A védelmi pénz ugyanaz a maffiának, mint az adó a törvényes kormánynak. A különbség abban áll, hogy a maffia igyekszik megadóztatni minden gazdasági tevékenységet, legyez az törvényes, vagy törvénytelen: a kiskereskedő és a betörő egyaránt fizeti a pizzo néven ismert sápot. Előfordul, hogy a maffiózó egyszerre védi az autószalon tulajdonosát, meg a bandát is, aki kirabolja. Így a maffia az egyetlen csoport, amely nyertes lehet. Az államhoz hasonlóan fenntartja magának a jogot, hogy döntsön alattvalói életéről, haláláról. A Cosa Nostra üzlet, mert haszonra törekszik-megfélemlítés által. Ám ”kormányzati” tevékenységéből ritkán tesz szert nagy haszonra. A védelmi pénzekből származó profitot rögtön visszaforgatja, hogy fönntarthassa gyilkolási képességét: ügyvédeket, bírókat, újságírókat, politikusokat, egyszerű munkásokat vásárol meg, és támogatja azokat a maffiózókat, akik olyan balszerencsések, hogy börtönbe kerültek. Maffia cégjelzése ott van minden üzletben, az építkezési csalástól a dohánycsempészetig. Általános szabály, hogy minél alattomosabb, erőszakosabb egy piac, és minél nagyobb hasznot hajt -legnyilvánvalóbb példája a kábítószer csempészete és terjesztése-annál jobban jön az üzletben részt vevő maffiózóknak, hogy világszerte vérfagyasztó hírnek örvendenek.

 

A Cosa Nostra zártkörű, titkos szervezet, mert nagyon körültekintően kell kiválogatnia tagjait, és a tagság előnyeiért cserébe szigorúan korlátoznia kell viselkedésüket. Titoktartás, engedelmesség, irgalmatlanság: ezek a fő követelmények.

 

Bár Olaszországon kívül mindenki tudja, vagy legalábbis tudni vélte, hogy mi a maffia, elképesztő módón csak 1992-re sikerült megismerni a teljes igazságot. Miért maradhatott egy bűnszövetkezet ilyen sokáig ennyire hatalmas és nehezen megismerhető? Azért, mondja John Dickie, mert megfélemlítette a tanúkat, összezavarta vagy lefizette a rendőröket, bírákat. A múltban gyakran összeszámolták a halottakat, hogy a hatóságok és nyomukban a történészek nem tehettek mást, mint összeszámolták a halottakat, és törték a fejüket, hogy milyen furcsa logika rejlik e mészárlás mögött. A probléma azonban mélyebbre nyúlik: az olasz kormányzási rendszer szívéig. Az olasz állam több mint száz évig enyhén szólva rendkívül hanyagul kezelte a szicíliai maffiát. A könyv megírásának idején Olaszország hétszeres miniszterelnökét, Giulio Andreotti szenátort letartóztatták, mert a maffia segítségével megszervezte egy őt zsaroló újságíró meggyilkolását. Egy másik híres maffiaügybe egy hirdetési ügynökség vezetője keveredett bele, aki 1993-ban megalakította a Forza Itáliát, a médiacézár és volt miniszterelnök, Silvio Berlusconi politikai pártját. A maffiatagok félelmetesen tudják tartani a szájukat: Mielőtt bűntársai ellen vallott volna, Buscetta egyszer három évet töltött el egy cellában egy „tiszteletreméltó” férfiúval, aki nem sokkal korábban végrehajtotta a parancsot és megölt egy harmadik maffiózót. Ez a maffiózó közeli barátja volt Buscettának. A két ellenség egyetlen rossz szót sem mondott egymásnak a három év alatt, sőt még a karácsonyi vacsorájukat is közösen ették meg. Buscetta már tudta, hogy cellatárást halálra ítélte a Cosa Nostra, az nem világos, hogy vajon a másik tudott-e elitéltetéséről. Szabadulása után annak rendje-módja szerint meggyilkolták.

 

A könyv vezérfonala a maffia és az olasz politikai rendszer megfeleltetése, noha a maffia nem azonos a politikai protekcionizmussal. 1882.-ben Olaszországban kiterjeszttették a politikai választójogot, megkezdődött a tömeges politizálás kora. A választások megdrágultak, ára lett a szavazatoknak. Ugyanez az idő hozta el a lehetőséget a politikusok és a maffiózók számára. A szerző beilleszti a maffiát az ország történelmébe. Ebből a szempontból Olaszország Magyarország karikatúrája: 1998.-ban bezárták a két legnagyobb olasz hitelintézetet. Kiderült, hogy a pénznyomásra jogosult bankok egyike, a Banco Romana, milliószámra hamisította a lírát, amelyre a valódi bankjegyek sorszámát nyomta. A készpénz vezető politikusok kezébe került, kik ebből saját kampányukat finanszírozták. A szerző számtalan bizonyítékot talált és publikált, miszerint maga az olasz korrupt politikai rendszer járult hozzá, hogy a mai napig fennmaradhasson a maffia. Ám a szerző nemcsak a maffia legnagyobb alakjaival foglalkozik, hanem azokkal is, mint pl. Sangiorgo rendőrfőnök, akik a maffia ellen küzdöttek. A korrupció akkori mértékéről árulkodik, hogy Sangiorgi főnöke, a főügyész azt írta a főnökének, a belügyminiszternek, hogy „amióta ellátom hivatalom, még sohasem találkoztam a maffiával. A szerző feltárja a maffia kapcsolatait a kezdeti szocialista és fasiszta mozgalomhoz. Mussolini átmeneti sikereket ért el a maffiával szemben, ám a szocializmus gyűlölete pl.  egységbe fogta a katolikus egyházat és a maffiát is.

„A kötet a szicíliai maffia lebilincselő története a világ leghíresebb és legtitkosabb, a legtöbb félreértésre okot adó bűnszövetkezetéről. A maffia titkos társaság, melynek hatalma egyes egyedül a gyilkosságokból ered. Az embereket megölni, majd eltakarítani őket - ezzel a borzalmas, ám igen egyszerű módszerrel dolgozott a szervezet. Megeleveníti azoknak a férfiaknak és nőknek a történetét, akik a maffia árnyékában éltek és haltak, s bemutatja a legkülönbözőbb híres figurákat is. A kötet lenyűgöző történet, amely a szerző atmoszférateremtő erejét és a krimiszerzőkéhez hasonló feszültségkeltő képességét igazolja.”

www.gabo.hu

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

  

100 legendás autó

 

Egy új legenda a Honda Legend

A Legendnek státuszt kölcsönöz elegáns formaterve, míg a karosszéria dinamikus vonalai sportos temperamentumról tanúskodnak, megelőlegezve a modern erőforrás teljesítményét. Az orr jellegzetessége a meredeken emelkedő motorháztető. Oldalnézetből a kecses utasfülke, a mélyen futó ablakvonal és a rövid csomagtérfedél hangsúlyozza ki a Legend erőteljes ék alakját. Az új Legend 20 milliméterrel magasabb és 25-tel szélesebb elődjénél. A modell teljes hossza ugyanakkor 38 mm-rel, tengelytávja pedig 110 mm-rel csökkent. Mindennek köszönhetően az utastér 30 milliméterrel lett hosszabb, a belső magasság 40 mm-rel nőtt. Összességében a hosszcsökkenés dacára jóval tágasabb lett a belső térkínálat. Az utasokat már alapkivitelben rendkívül kifinomult környezet várja, messzemenőkig tökéletesített ergonómiával, bőrkárpittal, valamint nyolc irányban állítható motoros első ülésekkel.Az autóipar történetében felsorolt 100 legendás autó közül vajmi keveset ismertem. Némi demokratizmusról azonban beszélhetünk, mert a kötetben a Ferrari Testa Rosa mellett helyet kap a Volkswagen Bogár is.Az Angyal(Roger Moore) autója után a “Más legendás márkák’ fejezete még további 32 autót sorol fel, s köztük van a cseh Mátra és az orosz ZIL is. Érdekes módon arról a kártárítési perről, melyben a Tátra kifizette a plágium miatt a Volkswagennek az összeget, még csak nem is hallottam. De arról sem, hogy a 19. század utolsó évében már megkezdődött a gyorsasági versenyfutás a benzines és az elektromos autók közt. Sőt a 100 km/h-s sebességrekordot először egy elektromos autó teljesíti,  a La Jamais-Contente)(Soha nem elégedett) Aztán a verseny egy darabig eldől:Henry Ford Amerikát négy kerékre helyezi és a híres T-modelbből legyártanak 16 milliót. Az autóipar belendül,  A Bentley, és a Packard már gyártanak V16-os motorokat és jön a gazdasági válság. Aztán a háborús veszteségeket elszenvedő országok szükségletei legendás modelleket hoznak létre, mint a Volkswagen Bogár, vagy a Citroen csúnya kacsája. A háborús és ínséges esztendőkből kilábaló autó a testet öltő álom jelentését hordozza és a soha nem látott szabadságot. Miközben egyre bővül az úthálózat, és a főútvonalak megtelnek a napos tájakra igyekvő autókkal, új gépkocsitípus születik. Az angol és olasz eredetű, egyenesen a versenypályáról érkező sportkupék és roadsterek nemes formája és részegítő teljesítménye a vágyak netovábbja, bámulatot ébreszt. Ám az autónak, miután megszelídítette a földkerekséget, most új kihívásokkal kell szembenéznie, az energiatakarékossággal és a károsanyag-kibocsátás csökkenésével, hogy tovább álmodozhassunk róla-még hosszú ideig.  Kerekes Tamáswww.tollal.huA kiadóMi más lenne az autó, mint maga a testet öltött álom? Akár a helyváltoztatás eszközéül szolgáló technikai vívmány, akár a legnagyobb formatervezők ihlette műalkotás, az autó mindig is ábrándjaink netovábbja volt. Alom, amely 1884-ben, egy szép napon valóra vált Édouard Delamare-Deboutteville pompás négykerekűjével. Az álom folytatódik: elég, ha a Packard, a Duesenberg vagy a Lincoln fémjelezte pazar fényűzést vagy egy Cadillac, egy Buick tobzódó krómdíszeit vetjük össze a gyönyörű olaszok, a Ferrarik, Maseratik és Lamborghinik sportosságával, elképesztő stílusával. Szenvedély és technikai újítás Delahaye, Delage vagy Pegaso szemében, harcban a pompás Mercedesek, BMW-k és Porschék szigorúságával és büszkeségével. Végül: legenda négy keréken, amelyet a fenséges Rollsok, az isteni Bugattik írnak, azok a márkák, amelyek ma új életre kelnek hamvaikból; a különleges Hispano-Suizának vagy a feledhetetlen Facel Vegának nem volt ilyen szerencséje. Mindezek a márkák, izgalmas történetekkel fűszerezve, helyet kaptak az autó legendáriumában, amelyet a gyártók legkülönlegesebb modelljei közé számító száz meseautó segítségével mutatunk be.Az autó felszabadított, emancipált, felgyorsított, ugyanakkor új kötelékeket, új kötődéseket hozott létre. Históriája a XX. század egyik legizgalmasabb története, és ha a közlekedési balesetekre gondolunk, hozzátehetjük, nem kevesebb veszteséget okozott életben, javakban, mint némely háborúk. Erről a ma is dinamikusan fejlődő gépről, múltjáról többet tudni nemcsak a hobbistáknak érdemes. A legfontosabb ismereteket sűríti egy kötetbe ez az enciklopédia, amely a kezdetektől napjainkig vezetve az olvasót felsorolja, rögzíti mindazt, amit okvetlenül tudni kell az autóról. Szolgánkról és olykor uralkodónkról.

www.arena2000.hu

arena2000@arena2000.hu

  

Sörtéka

alapmű

 

Sörlexikon, sörklublista, s a „hogyan főzzünk sörrel?” c. innovatív fejezet varázsolja újra mindazt, amit tudtunk s még inkább, amit nem a sörről, kezdve attól, hogy a kiváló tollú szerző (előszava mestermunka) a sört nem mezopotámiainak mondja, hanem egyiptominak, s a kalandozó magyarok alkoholos üdítői közé is felveszi a sört a kumisz mellé. S ótestamentumi hangvételében természetszerűleg ott szerepel Hamurabi parancsa: a sörpancsolót saját kotyvalékába kell fojtani.

Aréna Kiadó

 

www.aréna2000.hu

 

A habos, aranyló ital sokak kedvence. Éppen ezért Kovács Gábor - Vétek György szerzőpáros mindent összegyűjtött egy kötetbe, amit a sörről tudni érdemes. A sörfőzés története, majd országonkénti bemutatása, a helyi jellegzetességek, sörfőzdék és sörfajták felsorolásával Csehországtól Németországon át Írországig. Sörös praktikák és receptek, régi plakátok és sörcikkek, söröskorsó gyűjtemények. Részletesen foglalkozunk a honi sörgyártás múltjával és jelenével is. Nagy sörturnéra invitálunk mindenkit a világ körül! Egy jó pohár sör mellé a legjobb olvasmány!(A kiadó)

  

A könyv számtalan érdekességgel szolgál, kezdve attól, hogy az ókori rabszolgákat azért itatták sörrel, mert tudták, hogy a beteg rabszolga nem sokat ér, igaz, komló helyett ízesítésre datolyát használtak, az iváshoz meg szívószálat. Ráadásul a szerző megadja a pontos egyiptomi receptet, ami már nem is más, mint rítus, szakrális áldozás. A rómaiak nyomasztó kulturális fölénye, s lenéző, fanyalgó definíciójuk: árpabor, sem tartóztathatta fel a sör germán, angol, ír elterjedését. A középkori sörfőzés döntő fordulat volt („E jelben győzni fogsz”): a komló kiszorította a méz és a szegfűszeg használatát az elkészítési folyamatból. Tudomásom szerint az 1516-os német rendelet, miszerint sör főzéséhez csak maláta, komló, élesztő és víz használható, a mai napig érvényben van.

A kötet nemcsak a főzés történetével foglalkozik, de alapanyagaival is, s folyamatával is megismertet bennünket. Itt megtudhatjuk, hogy mi a különbség a színsörlé és a fickósör között. 2007-ben a világ összes sörtermelése 1, 8 milliárd hektoliter volt, s Kína a legnagyobb gyártó, a könyv szerzője mégis, a kulturális tradíciók miatt zömében európai államok söreit ismerteti (csak öt Európán kívüli ország szerepel a kötetben).

Híres söre volt a pannonhalmi apátságnak a mézsör. A korai, demokratikus ellenzék, az elnyomó osztrák katonákat a drága magyar bor helyett sörrel szolgálták ki.(Vö: Deák passzív ellenállásával). Maga a vitézlő II. Rákóczi Ferenc is saját sörgyárával fedezte a hadakozással együtt járó pénzügyi kiadásokat. Ezek szerint a sör nem lehet labanc -Kerekes Tamás), s megismerhetjük azt szép selymes lódingjáról is.

Az ország stratégiai centruma-a kötet szerint-a Felvidék volt. Jelesül Komárom. A Dunán Pozsony érintésével éppúgy érkezhetett ide a cseh komló, mint a Vág folyón leúsztatott sziléziai és felvidéki árpa, vagy a Felvidék sörei, a „tóth ser” vagy a mézízesítésű „Mét” is.

A Felvidék itala mindig is a sör volt. Főztek sört itt a clhekbe tömörült mesterek, a telkes jobbágyok, a nemes urak, de maga a város is főzte a sajátját. Az utazó rövid felvidéki barangolás során ihatott savanykás márcot, nehéz méhsert, könnyű, vékony, fehér sert, nehezebb, édes, fekete sört, csempészett lengyel mézsört, tót árpasert, de megkóstolhatta a polgár maga főzte saját sörét is. Szép példája a nemzeti önérzetnek a Trianonra adott csattanós válasz: Dreher Jenő sörgyára.

A majd 400 oldalas katekizmusból nem hiányozhatnak a lager sörök, a híres ír, német, s a gyümölccsel, limonádával, cólával ízesített sörök sem, sőt a rigó is szerepel benne, mely nem más, mint barna sör és fehér sör keveréke. Aztán jön az egyik legérdekesebb rész a sörkoktékokról, majd a háziasszonyoknak is kedvez a szerző, a sörrel főzés praktikáival.

  

A házi sörfőzés olyan magától értetődő lehetne, akár a kenyérsütés. A kiskerti komlótermesztéshez is bárki hozzáfoghat, ha tudja, hogy csak a nőivarú növények használhatók. Csak bátran, sörrontó boszorkányt utoljára a középkorban égettek!

A maradék józan ész is elhagy (az a hetyke kis legény, kire Friedrich Engels Eugen Dühring úrral szemben hivatkozik), hogy borforrás idején sört emlegetek? Pedig a kizárólagosság kizárása ezt követeli. A borforrás idején, amikor is a gazda rá-rá jár a pincében dolgozó anyagra, jusson eszünkbe, hogy mi minden kell a végeredményhez. Ami, mint tudjuk, soha nem lesz kész igazán.
A jó bor a jövőnek készül. Ezért kell hozzá szőlő, tőke, kedv, permet, fokoló, kád,
Ám a házi sörkészítés is felderít. Talán a bor és sör nagy vitájában, a derítés lehet a legkisebb közös nevező. A házi sörfőzésre most tekintsünk, mint egy romantikus antikapitalistára, aki az elidegenedett posztindusztrializmusból megtér. Mi más a filozófia, mint honvágy? – mondja oly költőien Novalis.
 A sört nem csak a nagy sörfőzdék készítették azzal a céllal, hogy eladják, hanem otthon is főztek. A házi sörfőzés olyan magától értetődő, mint a kenyérsütés. Az élelmiszerkészítés növekvő technicizálása (a készen vett paprikában található karcinogén anyagoktól való növekvő idegenkedés) felerősíti a házi sörfőző kedvét, s az elérhető anyagi előny is kecsegtető, ha arra gondolunk, hogy a neves szakíró egy liter házisör árát uszke fél német márkában jelöli meg.


A sikertelen sörfőzési kísérleteket

gonosz boszorkányoknak tulajdonították, de nyugodjunk meg, utoljára 1591-ben égettek el egy sörrontó boszorkányt. A kérdés tisztázásához maga a nagy Pasteur járult hozzá híres szakmunkájával, melynek címe: Tanulmányok a sörről.

Pasteur bizony nem a bor példáján szerezte meg ismereteit a mikrobákról, amik az italgyártáson messze túlmenően a mai vegyészetben, biológiában és gyógyításban alapvetően fontosak lettek. Pasteur dolgozata alapján ma már tudjuk, hogy a sörrontó boszorkányok valószínűleg azon sörfőző mesterek áldozataivá lettek, akik trehányan és nem kellő tisztasággal végezték munkájukat.


Katherina, Martin Luther feleségének receptje

Hozzávalók: Maláta, komló, cukor, élesztő, két kifőzött pelenka. A cukrot nagy edényben feloldjuk, elkeverjük az élesztőt benne, ehhez adjuk a malátát, állni hagyjuk a cefrét, közben keverjük. Melegítjük, keverjük, állni hagyjuk... Szűrjük. Forraljuk. Most jön a komló, ezután pedig megint forrpontig főzzük, újra szűrjük. Ezért kell a második pelenka. Hűtjük.


"Egy-két nap elteltével felismerhetően elkezdődik az erjedés. A felszínen fehér, krémes réteg kezdődik, egy-két nap után fodrok keletkeznek, valóságos habhegyek. A felsőerjedésű élesztő most felemelkedik és a fodrokon ragadós-barnás felületeket képez. Újabb három-négy nap után a fodrok összeomlanak, az élesztőt egy lyuggatott merőkanállal leszedjük. A fickó sört tömlővel palackozzuk."


Komlót magunk is termeszthetünk,

az igazán jó fajták Ingolstadt és Tettnang környékén találhatók. A komlót (humulus) dugvánnyal is szaporíthatjuk. Ezek gyökérdarabkák vagy sarjak, melyeket a komlótermesztőktől lehet beszerezni. Termesztő-helynek szélvédett területet kell kiválasztani, támaszként legalább 6 méter magas rúd kell, amire a növény fekszik.

Kísérletező kedvű háziasszonyoknak fontos tudnia, hogy noha a komlónak vannak hím- és nőivarú egyedei, a sörgyártás szempontjából csak a nőivarú növényeknek van jelentőségük, mivel a virágzatot csak nem megtermékenyített állapotban szabad felhasználni. Ezért a hímivarú növényeket azonnal meg kell semmisíteni. Kiskertünkben a komlóterjesztő bölcsessége szerint kell eljárni, úgy, mint az apácakolostorokban.

Sörünk a malátától lesz barna. A sötét malátából barna színű sör lesz, ami a helyesen végzett malátázásnál és sörfőzésnél ízében is nagyon különbözik a világos sörtől. A barna sör önálló ital, nem csak optikai változat. Amikor úgy érezzük, hogy lepipáltuk az arab olajsejkek országban épített sörfőzdéket, igaz, ott alkoholmenteset gyártanak, jöhet a mustra.


Jó az, ami érdek nélkül ízlik

A sörvizsgálatok története olyan idős, mint maga a sör. Mivel minden időben voltak sörhamisítók, minden időben megkísérelték, hogy a sörhamisítókat lefüleljék. A sörről írt könyvek közt alig akad olyan, amelyik kihagyná a bőrnadrággal végzett sörvizsgálat történetét: "Sört öntünk egy padra, a sörvizsgáló urak ráülnek és az elkövetkező órákban teljesen a beható ízvizsgálatnak szentelik magukat. Ezt követi az analitikai vizsgálat. Az urak egyszerre emelkednek fel. Ha a pad az urak fenekére ragad, akkor a sör rendben van."

És ne feledje a söradóbevallást megküldeni a fővámhivatalnak – ha Ön történetesen Németországban lakik!

 

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

 

www.arena2000.hu

arena2000@arena2000.hu

    

 

 Az Antikrisztus neve nem „A” -val kezdődik 

A Lakoma óta nemigen írtak igazi filozófiai regényt. Amit Voltaire Candid-járól hallottunk, az  töppedt babapiskóta ahhoz a nyugtalanító komplexumhoz képest, ami paradigmaváltás a műfaj történelmében. Jó és rossz, manicheizmus, teodeica, az ipari forradalom új értelmezése, az áramlat. Mintha Csikszentmihályi Mihály, Toeffler, Ken Follett, Karl Barth és Horkheimer írt volna egy csavaros, izgalmas, nyugtalanító regényt, melynek olvastán magam is örvénybe néztem. A hatvanadik oldalnál ittam két kupica jagermeister-t, de utána csípőfogóval kellett leválasztani a csillárról. Észbontó, és KIHAGYHATATLAN. Most már tudom, hogy azért jó a skizofrénnek, mert soha nincs egyedül.

 

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

    

A Nagy Felejtés 

(Birtalan Balázs fordítása)

 Nem tudom gondoltatok-e valaha is arra a különös dologra, hogy egész életünk folyamán kultúránk oktatási és egyéb személyiségformáló intézményeiben álatalában csak egyszer találkozunk Szókratész, Plátó, Euklédiusz, Arisztotelész, Hérodototosz, Augusztinusz, Machiavelli, Shakespeare, Descartes, Rousseau, Newton, Racine, Darwin, Kant, Kierkegard, Tolstoj, Schopenhauer, Göthe, Freud, Marx, Einstein és más hasonló horderejű kiválóságok munkáival de ugyanakkor évente, havonta, hetente és sokszor naponta is találkozunk Jézus, Mózes, Mohamed és Buddha tanaival. Miért van az, hogy negyedévenként kell a könyörületről tanulnunk míg a termodinamika törvényeiről életünkben általában csak egyszer. Miért él az a felfogás, hogy a karácsony mélyebb értelmét nem elég egyszer felfognunk, hanem az erre vonatkozó prédikációkat minden évben ismételten, év-év után újra és újra meg kell hallgatnunk? Vagy miért kell az istenfélő jámbornak – aki úgyis betéve ismeri a szentírást – szüntelenül ismételnie az erre vonatkozó tanokat, megállás nélkül, hét-hét után, nap -nap után? Fogadok, hogy ha van fizikus az itt jelenlévők között, nem tartja ágya mellett Newton Principia-ját. Lefogadom, hogy a köztetek lévő csillagászok felébredéskor nem nyúlnak azonnal Kopernikusz De revolutionibus orbium coelestium c. munkája után úgy mint ahogy a genetikusok sem áldoznak naponta egy órát a The Double Helix áhítatos tanulmányozására, az anatómusok nem fognak éjjelente fejezeteket olvasni a De humani corpis fabrica-ból és a köztetek lévö szociológusok sem hordozzák magukkal mindenhová a Die protenstantische Ethik und der Geist des Kapitalismus egyik nagyra becsült példányát.  De nagyon jól tudjátok, hogy százmillió ember lapozgat naponta a szent könyvekben, melyeket az élet folyamán újra és újra elolvasnak az elejétöl, a végéig, nem is egyszer hanem tucatszor, többtucatszor is. Gondolkoztál-e már azon, hogy a klérusnak miért kötelessége napi rendszerességgel istentiszteletet tartania? Miért kell hitüket naponta bizonyítaniuk a számtalan vallás és szekta képviselőinek? Olyan nehéz lenne megjegyezni azt, hogy Allah az Egy élő Isten, vagy hogy Krisztus kereszthalállal váltotta meg bűneinket? Egy életen át naponta ismételésre szorulna? Végülis tudjuk, hogy ezeket a dolgokat nem nehéz megjegyezni. Azt is tudjuk, hogy a hívők nem azért járnak templomba, mert egyébként megfeledkeznének Krisztus irántuk érzett szeretetéről. Ők egyszerűen hallani akarják a vallás tanait, újra és újra és minduntalanul. Igénylik hallani, újra és újra és minduntalanul. Tudnak élni a termodinamika törvényeinek ezerszeri meghallgatása nélkül, de képtelenek úgy élni, hogy ne hallanák istenük törvényeit akár tízerszerzer is elismételve. Bizony mondom néktek ... újra és újra és mindúntalanulNéhány éve, amikor elkezdtem fellépéseimet hallgatóközönségem előtt, volt egy naiv elképzelésem miszerint fontos lenne, valóban úgy hittem lényegesen fontos, mindent csak egyszer elmondani. Akkor még csak halványan értettem, hogy egyszer kijelenteni valamit egyenértékű a hallgatással. Az embereknek például fontos a termodinamika törvényeit egyszer megtanulni és tudomásul venni azt, hogy ezek a törvények valahol teljes bizonyossággal fel vannak  jegyezve arra az esetre, ha netán valakinek újra szüksége lenne rájuk. De vannak más nagyságrendű emberi igazságok is, melyeket artikulálni kell újra és újra, ugyanazokkal a szavakkal vagy más szavakkal, mindíg ismételve, újra és újra. Talán tudjátok, hogy itt ebben az épületben (Der Bau)ezidáig még nem léptem fel. Mégis lehetnek köztetek olyanok, akik már résztvettek valamely más előaadásomon és most azon tanakodnak, hogy vajon hol hallották ugyanezeket a dolgokat korábban, talán Salzburgban, Drezdában vagy Stuttgartban vagy Prágában netán Wiesbadenben? A válaszom igen, hallhattátok már ezeket a beszédeket korábban is. Amikor Jézus Galileában prédikált, voltak olyanok, akik ugyanúgy kérdezgették, vajon hol hallották már őt ugyanúgy szólni, Caperneumban vagy Jeruzsálemben, Judeában vagy Caesarea Philippiben? Természetesen hallhatták őt beszélni mindezeken a helyeken. Az evangéliumok tanubizonysága szerint a Jézus szájából nyilvánosan elhangzottakat, egy legfeljebb három órás előadásban össze lehetne foglalni és ha Jézus nem ismételte volna meg mondandóit, akkor nyilvános fellépései 99 százalékában hallgatni kényszerült volna.  Valahol a világbanBárhol a világon, keleten vagy nyugaton odamehetsz egy idengenhez, és ha azt mondod neki „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”, meg fog érteni. Lehet, hogy nem fog komolyan venni vagy nem fogad szívesen, de biztosan megért majd. Megdöbbenéssel kellene konstatálnod a tényt, hogy megért de nem lepődsz meg különösebben, mert gyermekkorodtól kezdve több százezerszer vagy milliószor is hallottad e szavak megértését előkészítő leckéket. Azonnal tudod, ha hallod, mit jelent megmenteni valaki lelkét, attól függetlenül, hogy hiszel-e az üdvözülésben vagy sem. Azt is tudod világosan, hogy az üdvözülésnek általában feltételei vannak. Vannak bizonyos szertartások is, melyek hozzásegíthetnek az üdvözüléshez, például a baptistáknál az utólsó kenet, a bűnbánat szentsége, rítusos ceremóniák, vagy valami egyéb. Másflől üdvözülhetünk belső elhatározás következményeként, is mint például a bűnbánat, szeretet, Isten kegyelmébe vetett hit vagy meditáció által. Továbbá  azt is tudjuk, hogy az üdvözülés feltételei univerzálisak: bárki üdvözülhet, mert mindenki számára működik. Noha az üdvözülés nem találmány tárgya, nem is fejlesztés vagy tudományos laboratóriumi kísérlet eredménye, hanem inkább Isteni útmutatás, amit talán valaki transzcendens tudati állapotban fogott fel, tudjuk, hogy működik. Bár felsőbb szent megnyilatkozásból ered, az eljárás közönséges halandókra is vonatkozik, ami megmagyarázza, hogy akár egy hétköznapi  ember is elmondhatja bárkinek. A kijelentés miszerint „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked” szűkszavú, de mégis megérted. Azért van így, mert aki alapos és felkészült világnézettel rendelkezik,  annak magától értetődő, hogy minden ember természetszerűen kárhozattan születik és mindaddig úgy is marad, amíg a szükséges rítus vagy belső elhatározás meg nem változtatja azt. És mindazok, akik meghalnak, még mielőtt üdvözülhetnének elszalasztanak valami lényegesen fontosat, vagy az örökkévaló boldog mennyei életet Isten oldalán, vagy az örökös születés és halál körforgásából való kitörés lehetöségét. Mivel születésünktől kezdve arra tanítottak, hogy mindezt megértsük, egyáltalán nem csodálkozunk, ha valaki odalép és azt mondja „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”. A lélek megmentése olyan nyilvánvaló és normális mint a naplemente vagy az eső. De vajon hogyan fogadná ezeket a szavakat olyasvalaki, aki egy olyan kultúrából származik, ahol nincs semmiféle elképzelés arról, hogy az emberek kárhozottan születnek  és hogy üdvözülésre szorulnának. Egy ilyen, számunkra teljesen nyilvánvaló mondat, számukra teljesen értelmetlen és felfoghatatlan. Egyetlen szavát sem értenék.  Képzeld, mennyi munkádba kerülne felkészíteni  egy ilyen kultúrából származó egyént arra, hogy megértse a fenti mondat jelentését. Meg kellene őt győznöd arról, hogy minden emberi lény tökéletlen állapotban születik és üdvözülnie kell. Azt is meg kellene magyaráznod, hogy, mit jelent nem üdvözülni meg azt is, mi az üdvözülés értelme. Meg kellene őt győznöd arról, hogy az üdvözülés nagyon fontos – tulajdonképpen a világ legfontosabb dolga. Azt is be kellene bizonyítanod neki, hogy hatékony módszerek állnak rendelkezésünkre az üdvözüléshez vezető úton. El kellene mondanod, honnan származik a módszer és hogy miért működik. Azt is el kellene magyaráznod, hogy ő maga is gyakorolhatja a módszert mely ugyanúgy működik majd számára is mint bárki más számára. Ha el tudod képzelni az ilyen vállakozás nehézségeit, akkor megértheted milyen buktatókkal találom szembe magam hallgatóságom előtt. Ritkán adódik csak meg a lehetőség egyszerűen szólnom és egyenesen azt mondanom, amire éppen gondolok. Először minden alkalommal le kell fektetnem azon gondolatok alapjait, melyek bár nyilvánvalóak számomra, hallgatóimnak teljesen idegenek. A Nagy FelejtésMinden hallgatómnak minden egyes alkalommal fel kell hívnom rá a figyelmét, hogy létezik egy, a szüleinktől örökbe kapott kulturális öntudatunk, melyet mi is továbbadunk majd gyermekeinknek. Ez a bizonyos kulturális öntudat egyértelműen és biztosan épül arra a világmértű Nagy Felejtésre, mely civilizációnk elmúlt évezredeiben történt. Hogy mi történt ezekben az előző évezredekben? Nos az történt, hogy a neolitikumi (újkókör) gazdálkodó kommúnák falusi közösségekké alakultak, majd ezekből a községekből városok lettek és később a városok királyságokba szerveződtek. Ezen eseménysorozat velejárói voltak a napszámosok és a kézművesség megszületése, a regionális és a régiók közötti árucsere kialakulása és maga a kereskedelem, mint különálló hivatás megjelenése. Amíg ez kialakulóban volt teljesen feledésbe merült a tény, hogy volt az emberiség történtében, olyan időszak is ahol ezek a dolgok még nem léteztek – egy olyan múlt ahol az emberi élet fenntartása vadászó, gyűjtögető életmódon alapult és nem létezett állattartás, sem mezőgazdaság, sem falvak, városok, királyságokról sem álmodtak még, senki sem élt úgy mint egy fazekas, vagy kosárkötő, vagy kovács, amikor az árucsere alkalmi esemény volt, amikor a megélhetéshez nem volt szükség kereskedelemre. Nem csodálkozhatunk, hogy a dolgok feledésbe merültek. Aligha volt elkerülhető a folyamat.  5000 évnyi feledést kellett volna áthidalni annak aki az első írásos feljegyést kívánta volna elkészíteni vadászó gyűjtögető múltunkról. Amikorra megteremtődtek az írásosság feltételei és meg lehetett volna írni az emberiség hiteles történetét, addigra kultúránk korai, ősi eseményei feledésbe merültek már.  Az események ha ősiek is voltak, de nem elképzelhetetlenek. Ellenkezőleg, visszafelé extrapolálva könnyen formába önthetőek, elképzelhetőek voltak. Nyilvánvalónak tűnt, hogy az írásosság korának a birodalmai és  királyságai hatalmasabbak,mint az ősiek. Az iparosok biztosan ügyesebbek és többet tudnak, mint a múltbeliek. Teljesen nyilvánvaló, hogy az árucikkek gazdagsága és száma is felül kellett hogy múlja a régmúltban kínálatra került árucikkek számát. Nem kellet hozzá nagy intellektuális készség elképzelni, hogy amint visszfelé haladunk az időben, a népesség száma folyamatosan csökken, ugynúgy mint a városok száma. A kézműipar termékei egyre primitívebbek lesznek és a kereskedelem egyre kezdetlegesebb. Lényegében világos, hogy ha extrapolációs vándorutunkon elég messzire megyünk vissza az időben, elérkezünk egy olyan kezdeti holtponthoz, ahol nem voltak városok, sem kézművesség sem kereskedelem. Tegyünk most félre egy kis időre a mai tudományos elméleteteket és gondolkodjunk úgy mint az írásosság korai szakaszában. Megalapozottnak tűnik a feltételezés miszerint az emberi faj története egyetlen emberpárral vette kezdetét, egy férfivel és egy nővel. Ebben a feltételezésben nem volt semmi velejében irracionális. Az ősi emberpár létezése önmagában sem nem bizonyította de nem is tagadta az isteni teremtést. Meglehet, valóban így vette kezdetét minden? Lehet, hogy csak egyetlen férfi és egyetlen nő volt a világ kezdetén, egy bika egy tehén, egy csődör és egy kanca, egy tyúk és egy kakas. Ki az aki jobban tudhatná? Eleink semmit sem tudtak olyasmiről, hogy mezőgazdasági forradalom. Megítélésük szerint az ember gazdálkodónak született, mint ahogy a rőtvad legelészőnek. Úgy ítélték meg, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció ugyanolyan veleszületett emberi tulajdonságok mint a gondolkodás vagy a beszéd. Vadászó, gyűjtögető ősi életmódunk nem csak egyszerűen feledésbe merült, hanem az egyenesen elképzelhetetlen volt. A Nagy Felejtés a kezdetektől fogva intellektuális fejlődésünk struktúráiba szövődött. Ezek a korai szövődmények Egyiptom, Sumer, Asszíria, Babylon, India és Kína névtelen, ismeretlen íráskészítőinek az alkotásai. Később Mózes, Sámuel, Illés próféta, Fabius Pictor és az idősebb római Kátó, a kínai Ssu-ma T’an és fia Ssu-ma Ch’ien és még később Hellénikusz, Hérodotosz, Thuküdidész és Xenophon folytatták (és noha Anaximander feltételezte, hogy minden forma nélküli anyagból keletkezett és hogy az ember halkülsejű ősöktől származik, ugyanúgy nem volt a Nagy Felejtés tudatában, mint bárki más). Az ókori bölcsek lettek Ézsaiás és Jeremiás, Lao-Tze és Buddha, Thales és Héraklitosz tanítómesterei, akik viszont Keresztelő János, Jézus, Konfuciusz és Szókratész, Plátó és Arisztotelész tanítómestereivé váltak, akik viszont  Mohamed és Aquinói Szent Tamás, Bacon és Galileo, Newton és Descartes tanítói lettek, műveikben önkéntelenül is ratifikálták a Nagy Felejtést. Minden írás, filozófiai, teológiai vagy történelmi mű az írásosság korai kezdeteitől fogva mind a jelenig elválaszthatatlan alkotóelemként, megkérdőjelezhetetlenül magába foglalta a Nagy Felejtést.   Nos remélem – őszintén remélem – hogy sokan égnek most köztetek a vágytól megtudni, hogy miért nem hallottak még a Nagy Felejtésről, semmilyen órán, sem az iskolában, az óvodától a felsőfokú oktatási intézményekig bezárólag. Ha tényleg kiváncsiak vagytok rá, akkor biztosíthatlak, ez egyáltalán nem valamiféle elvont akadémikus kérdés. Ez egy nagyon is lényeget érintő dolog. Bizony mondom néktek, nem riadok még attól sem vissza kijelenteni, hogy ettől függ fajunk fennmaradása ezen a bolygón.  A Nagy EmlékezésA Nagy Felejtés nem arról szól, hogy netán elfelejtettük volna az ember fajtörténeti fejlődésére vonatkozó tudást. Ilyen vonatkozásban nem volt mit elfelejteni, hiszen ilyen tudásunk nem is volt. Semmi okunk sincs feltételezni, hogy a paleolitikumban vagy a mezolitokumban az emberek sejtették volna fajtörténeti fejlődésük történetét. Egészen másról van szó. A Nagy Felejtés során az a tény merült teljes feledésbe, hogy a mezőgazdálkodó és városi életmód hajnala előtt az emberiség alapjában véve teljesen más életmódot folytatott. Ez megmagyarázza azt is, hogy a Nagy Felejtés volta miért nem bukkant elő az evolúciós elmélet kifejlődése során. Az evolúciónak ugyanis ehhez semmi köze sincs. A paleontológia volt az a tudományág mely felfedte a Nagy Felejtést (és ez megtörtént volna akkor is, ha éppenséggel soha nem született volna evolúciós elmélet). Vitathatatlanná és teljesen világossá vált, hogy az emberiség sokkal de sokkal régebben létezik már mint a civilizáció vagy az első elvetett búzaszem legkorábbi dátuma. A paleontológia tarthatatlanná tette azt az elképzelést, hogy az emberiség megszületése valamint a mezőgazdaság és a civilizáció kezdetei azonosak lennének. A történelmtudomány és az archeológia minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció csak néhány ezer évesek miközben a paleontológia azt bizonyította be, hogy az emberiség több millió éves. A paleontológia tudománya kizárta annak a lehetőségét, hogy az ember mezőgazdásznak és civilizáció építőnek született. A paleontológia lezárta a vitát, az Ember valami egészen másnak született, gyűjtögetőnek és hontalan  nomádnak és pontosan ez az amit a Nagy Felejtés során elfelejtettünk. Megtántorít minden elképzelést a gondolat, hogy vajon mit írtak volna a kultúránk alapjait lerakó bölcsek, ha tudták volna, hogy az emberek évmilliókig nagyon jól elvoltak ezen a bolygón mezőgazdálkodás és civilizáció nélkül is, vagy ha megtudták volna, hogy a mezőgazdaság és a civilizáció még távolról sem öröklött emberi tulajdonságok. Egyszóval biztos, hogy a mai szellemi tudás története teljesen különbözne attól, amit ma a könyvtárakban őriznek. Az emberiség történetének egyik legmeglepőbb eseménye viszont az, hogy amikor a 18., 19. és 20. század nagy gondolkodói kénytellen kelletlen elismerték hogy a kultúránk struktúrájának lényegi eleme egy alapvető hibán nyugszik, egyáltalán nem történt semmi. Nehéz észrevenni amint semmi sem történik. Mindenki tudja. Sherlock Holmes olvasói emlékeznek talán arra, hogy az egyedüli figyelemre méltó dolog amit a kutya az éjjel csinált ... az a semmi volt. Hasonlóan jelentős dolog az is, amit a bölcsek tettek: a semmi. Nyilvánvaló nem törődéssel nem tettek semmit. Nem érdekelte őket a kérdés, hogy miképpen reagáltak volna az alapokat lerakó nagy gondolkodók, ha a birtokukban lett volna az eredetünkről megszerzett igazság.  Attól tartok, hogy tudatosan akartak mindent úgy hagyni, ahogyan az volt. Egyszerűen el akarták felejteni, és pontosan ezt tették. Némi engedményt azért tettek. Mégsem taníthatták az embereknek, hogy mezőgazdásznak születtünk. Kénytelenek voltak elismerni a tényeket, miszerint a mezőgazdálkodás valami egészen újkeletű fejlemény. Azt mondogatták, ám legyen – nevezzük el forradalomnak, mondjuk, Mezőgazdasági Forradalomnak. A kifejezés egy slampos következtetés eredménye, de ki az, aki törődött vele? Az egész így is eléggé zavarbaejtő volt már, és emígy címkézve valahogy el lehetett terelni az egészről a figyelmet. Mezőgazdasági Forradalom néven megszületett hát egy újabb századokra előre tartósított hazugság. A történészek émelyegtek,  értesülve az emberiség  történetének valós terjedelméről.  Az egész tudományág, a világnézetük, minden írásuk arra a hiedelemre volt alapozva, hogy minden csupán néhány ezer évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor az ember úgy jelent meg a bolygón, hogy azonnal mezőgazdálkodni kezdett és a civilizáció építésébe fogott. Erről szólt a történelem, a farmerek történelme akik párezer éve feltűnve a településekből falvakat, a falvakból városokat és a városokból királyságokat építettek. Úgy látszott, erről szól minden. Végülis csak ez számított és az ami azelőtt történt, érdemes a felejtésre. A történészek nem nagyon érdeklődtek eme más forrásból (paleontológia) származó értesülés iránt és nosza egy jó mentséget is találtak maguknak. Nem kellett vele törődni mert az tulajdonképpen nem is történelem volt, hanem amolyan egészen újkeletű dolog, amit például őstörténetnek is lehetett nevezni. Ez jó kifogás. A történelemtudomány egy alsóbbrendű ága majd foglakozik vele. Nem igazi történészek hanem majd az őstörténészek. Emígyen a modernkor történészei jóváhagyták és láttamozták a Nagy Felejtést. A Nagy Felejtés során csak lényegtelen dolgokról feledkeztünk meg, úgymond valami őstörténetről ami nem volt méltó részletesebb vizsgálatra. Egy hosszú és eseménytelen periódus az emberiség történetében – amikoris , ti. semmi sem történt. Ilyenformán a Nagy Emlékezés sorsa a legteljesebb eseménytelenség lett. Kultúránk intellektuális örökségének őrzői, történészek, filozófusok, teológusok,  hallani sem akartak róla. Tudományágaik a Nagy Felejtés időszakában lettek megalapítva és így semminemű hajlandóságot nem mutattak az alapok esetleges újraértékelésére. Teljes megelégedéssel nyugtázták a Nagy Felejtést és annak szellemét hagyták tovább munkálkodni. A világnézet, melyet ma gyermekeiknek továbbörökítünk lénygében ugyanaz maradt  mint évszázadokkal ezelőtt. A különbségek elenyészőek. Nem azt mondjuk, hogy az emberi ség néhány ezer éves (és azelőtt nem létezett), hanem azt, hogy az emberiség története néhány ezer éves  (és azelőtt nem létezett – mert azelőtt őstörténet volt). Már nem azt mondjuk, hogy az emberiség azonos a civilizáció fogalmával, hanem hogy az emberiség története a civilizációról szól. És mindebben ott a sugallat, hogy ez tulajdonképpen ugyanaz. Így esett, hogy az embriség egyetemes története lénygében a mi kultúránk történténetére zsugorodott és  a fennmaradó 99 százalék merő előjátéknak lett minősítve. A mezőgazdasági forradalom mítoszaÉvezredekig szentül hittünk az elképzelésben miszerint a Földgolyó az univerzum mozdulatlan központja. Ez ugyan önmagában csak egy ártalmatlan tévhit, mely ezernyi velájáró hibájával sokáig az univerzum megismerésének is határt szabott. A mezőgazdasági forradalom melyről gyermekeink az iskolában tanulnak, hasonlóan ártalmatlan elképzelésnek tűnik ám ezernyi velejáró hibájával hasonló hatásfokkal korlátozza önmagunk és a bolygónkon történtek jobb megértését. A mezőgazdasági forradalom elmélete dióhéjban úgy szól, hogy mintegy tízezer évvel ezelőtt az emberiség felhagyott a vadászó, gyűjtögető életmóddal, hogy helyette azontúl mezőgazdasággal foglakozzon. Ez a kijelentés mindjárt két fontos kérdésben is megtévesztő. Az első azt sugallja, hogy a mezőgazdaság hasonlón homogén fogalom, mint a vadászat vagy a gyűjtögetés. A második pedig azt, hogy a mezőgazdaságot az emberiség az egész világon többé-kevésbé szinte ugyanabban az időben tette magáévá. Sajnos ez az állítás olyan kevés igazságot tartalmaz, hogy nem is érdemes vele foglakozni, helyette elmondom mi is történt valójában: Tízezer évvel ezelőtt (neolitikum) nem egyetlen, hanem világszerte rengeteg féle-fajta mezőgazdaság létezett. Ugyanakkor a Közel-Keleten felbukkant az a mi bizonyos fajta mezőgazdaságunk is. Stílusánál fogva úgy hívom, a totalitárius mezőgazdaság, mely jól kifejezi az emberi táplálék könyörtelen és egycélú előállítását, más életformák ezen önös érdekből fakadó feltétel nélküli alárendelését. Az ilyen egyéni stílusú mezőgazdaság temérdek élemiszerfelesleg felhalmozódásához vezetett, mely gyors népességszaporulatot eredményezett alkalmazói körében. A nagyszámú népességet gyors földrajzi terjeszkedés is követte mely önmagába olvasztotta a környező, más életmódot folytató népeket –beleértve azokat is akik tejesen más jellegű mezőgazdaságot űztek. Az expanzió és a más stílust követő életformák velejáró kiirtása a rákövetkező évezredekben is szüntelenül folytatódott, amígnem a hullám a 15. században elérte az Új Világot, és ami folytatódik mind a mai napig Afrika, Új Guinea és Dél-Amerika távoli régióiban is. A kultúránkat alapító bölcsek azt hitték, hogy a világon mindenhol, a kezdetek kezdetei óta az emberek ugyanazt tették, mint amit ők akkor tettek. Amikor a 19. század gondolkodói kénytelenek voltak elismerni az erre vonatkozó tévedést, más tévedéssel helyettesítették azt mert úgy hitték, hogy az elmúlt 10000 évben a világon mindenhol mindenki ugyanazt tette mint amit ma mi teszünk. Ők már könnyen helyesebb információk birtokába is juthattak volna, ám úgy látszik nem tartották érdemesnek utánanézni. Kelet és NyugatA kulturális mitológiánk része, hogy a Kelet és a Nyugat között mély szakadék tátong, ami zavarba ejti hallgatóimat mikor Keletet és Nyugatot ugyanazon kultúraként kezelem. Kelet és Nyugat közös anyától és apától származó ikrek, ám ha egymásra tekintenek meglepőnek érzik a szemmel látható különbségeket és kevés a biológiai értelemben vett hasonlóság. Egy olyan kívülálló mint én viszont meglepőnek érzi a köztük fellelhető alapvető kulturális hasonlóságokat. Nincs annál alapvetőbb az emberben, mint a módszer mellyel mindenki betevőjét megkeresi. Mind nyugaton, mind pedig keleten a totalitárius mezőgazdaság módszerével teszik ezt, és ez nem változott a kezdetek óta. Az elmúlt évezredekben az emberek úgy keleten mind nyugaton szilárdan, állhatatosan és kizárólag a totalitárius mezőgazdaságra építettek. Ebben a tekintetben semmilyen különbség sincs köztük. A totalitárius mezőgazdaság többet jelent mint egyszerűen az élethez szükséges anyagi javak megteremtése. A totalitárius mezőgazdaság messze a legmunkaigényesebb életstílus alapja. Munkaigényességéhez hasonló még nem létezett ezen a bolygón. Ez gyakran sokkolja hallgatóimat, de kétséget kizáróan igazolható, hogy senki sem dolgozik keményebben az életbenmaradásért mint a mi kultúránkban élő emberek. Az elmúlt negyven évben ez olyan alapossággal lett dokumentálva, hogy vajha lehetne találni egy antropológust aki ezt vitatná. Véleményem szerint a munkaigényes életforma további hasonlóságot szült Kelet és Nyugat között, mégpedig a spirituális szemlélet tekintetében. Igaz, hogy széles szakadék tátong Nyugat és Kelet között, ám számomra mégis ikreknek tűnnek mégpedig azért, mert az emberek itt is meg ott is megszállottan hisznek a lélek megmentésében. Az elmúlt évtizedekben ugyan keleten a lélek megmentésének színezete megfakult a beat, a hippi-zmus és a New Age különféle export áramlatai miatt, de félreérthetetlenül felismerhető az ősi szokásokban. Igaz az ellenvetés, miszerint az üdvözülés valós célja és eszköze különböző nyugaton és keleten. Ám az üdvözülés lényegi felfogása minden egyes üdvözülésen alapuló vallás között külömbözik, és pontosan ezen okból kifolyólag lehet őket megkülönböztetni. A lényegen mit sem változtat, hogy keleten vagy nyugaton bátran odaállíthatsz egy idegen elé, és azt mondhatod „Had mondjam el hogyan mentheted meg a lelked”, és meg fog érteni.    Megjelent Daniel Quinn: B története című regényének, az Izmael-trilógia második könyvének magyar nyelvű kiadása a Katalizátor Könyvkiadó gondozásában.     

„Daniel Quinn írta meg az utóbbi idők két leginkább elbátortalanító és változtatásra késztető könyvét. Az első az Izmael volt; a másik a B története, egy izgalmas »embermese«, amely szétszed, átértelmez, megváltoztat és átrendez mindent, amit tanultunk és elfogadunk a nyugati civilizációról és a jövőnkről.” – Paul Hawken

 

Az ifjú lőrinces rendi segédlelkész, Jared Osborne igen elcsodálkozik, amikor elöljárója, Lulfre atya azzal a titkos megbízatással küldi Európába, hogy figyeljen meg egy vándortanítót: vajon nem ő-e az Antikrisztus?

Ez a tanító – akit követői csak B-nek neveznek – lenyűgöző előadásai során többször hivatkozik „Izmael nevű kollégájára”. A név sokaknak ismerős lehet, hiszen Daniel Quinn első, Izmael című regénye – amelynek címszereplője, a morózus, bölcs gorilla – nemcsak a rangos Turner Tomorrow-ösztöndíjat nyerte el, hanem valódi világsiker lett, és olvasók milliói tekintik fordulópontnak Izmael tanítását világnézetük alakulásában.

 

Az alapvető kérdés bolygónk túlnépesedése. Túl sokan vagyunk, még ha ezzel senki sem akar szembenézni. Csakhogy nincs más esélyünk, mert az ökológia törvényei pontosan ugyanúgy hatnak ránk, ahogy Földünk összes többi teremtményére. B e tanítást mélyíti el. Mondanivalójának középpontjában a Nagy Felejtés áll: az a folyamat, amelynek során civilizációnk alig pár ezer éves fennállása alatt módszeresen elvagdostuk azon gyökereket, amelyek az emberiség hárommillió éves múltjához, s így a világhoz kötöttek bennünket. Új jelentést adtunk az „ember” szónak – s ezzel a pusztulás szélére sodortuk a világot.

 

B örömhíre: a világ megmenthető! Mi ugyanis nem „az emberiség” vagyunk: kultúránk csupán egyike a homo sapiens történelmében kialakult sok százezer kultúrának. A világot azonban nem régi szemléletű emberek fogják megmenteni új programokkal. Ha a világ megmenekül, új szemléletű emberek fogják megmenteni – programok nélkül.

Miben áll ez az új szemlélet? És mit szól ehhez az örömhírhez Jared?- a narrátor-Kerekes Tamás Hát Lulfre atya?

S ami a legfontosabb: valójában kicsoda B?

 

 Kerekes Tamás

www.tollal.hu

  

A könyv kapható a könyvesboltokban,

továbbá megrendelhető a kiadótól

http://www.katalizatorkiado.hu/ is.

Ára: 3200 Ft.

 

 

Bakos Mária: A gyerek

Fogantatástól egyéves korig

  

 EuBook Könyvkiadó Kft. .

 

Meghatottan forgatom, zavartan Bakos Mária kötetét. Ugyan honnan is tudhatná a szerző, hogy édesapám negyven éven át gyermekorvos volt, édesanyám szülésznőből lett egy vidéki kórház kórházvezető főnővére és gyógyíthatatlan szerelmem is szülésznőként végzett.

Márpedig apám egy olyan gyermekorvos volt, aki kemény, ludovikás katonatisztből képezte át magát jóságos, Kosztolányi módra megírt, joviális, derűs körzeti orvossá. Mindezt tette azért, mert a sajnálatos események után, apám, ki se fejet, se derekat soha, senki előtt nem hajtott, nem volt hajlandó felesküdni Kádár János katonájának. Tiszti sarzsija megtartásával, kimérten kilépett a kötelékből. És vállalt egy nagyobbat. Olyan egyedek gyógyítását, akik nem tudják még azt sem elmondani, hogy mi fáj és hol. A gyermekekét. A saját karácsonyi ajándékomnak tartom Bakos Mária szép kötetét. Kicsit meg vagyok hatva. Örülök, hogy van mire emlékeznem, az olvasóknak meg remélem lesz mit el nem felejtenie

 

Kerekes Tamás

 

www.tollal.hu

  

Tulajdonosainak célja egy olyan sorozat kiadása, melyből a szülők a gyermek-várás, -nevelés során felmerülő napi kérdésekre választ kapnak olyan magyar szakemberektől (védőnők, orvosok), akik ismerik a hazai viszonyokat, lehetőségeket, jogszabályokat, szokásokat.

A sorozat eddig megjelent két kötetének szerzője Bakos Mária védőnő, aki több,mint harminc éves munkája során több száz gyermekkel, családdal állt, áll szoros, napi kapcsolatban. Tapasztalatainak összefoglalásával és megtörtént életmesék, hol megmosolyogtató, hol megrázó, de minden esetben tanulságos leírásával próbál támpontot nyújtani minden útkereső szülőnek.

 

Az író a XVII. Szülésznő Védőnő Konferencián a könyvért megkapta a Magyar Védőnők Egyesületének Nívó-díját. A sorozat eddig megjelent két kötete és az író, szakmai körökben, védőnők és gyermekorvosok, valamint a kismamák és kisgyermekes családok között ismert és népszerű. Ehhez hozzájárul az is, hogy Bakos Mária a HáziPatika.com szakértőjeként az interneten is sokaknak nyújt szakmai segítséget, és a Babavilág című műsor adásaiban is látható, szintén szakértőként.

A könyvek hiánypótló jelleggel, hazai tapasztalatok alapján, magyarországi viszonyokra íródtak. Az első kötet végigkíséri - a fogantatástól kezdve- a várandósságot, részletes tájékoztatást ad a vizsgálatokról, majd a szülésről, és az azt követő papírmunkákról, a hazatérés utáni teendőkről, egészen az első születésnapig. Választ ad a felmerülő kérdésekre, problémákra.

 

Szeretettel ajánlom a könyvet minden fiatal családnak, mert tudom, hogy a fő életcéljuk gyermekük egészsége. Bakos Mária ebben a könyvben úgy ad tanácsot Önöknek a fenti cél elérése érdekében, hogy minden feladat világossá válik mindenkinek. A több évtizedes szakmai tapasztalat társul a védőnő támogató személyiségével, a családok szeretetével. Úgy gondolom, hogy ez az, amelyre mindenkinek szüksége van. Forgassák Önök is szeretettel a könyvet! Dr. Némedi Mária gyermekgyógyász főorvos

 

Fürdetés: Mennyire fontos a biztonság, igazolja a következő eset. “Hőse” tavaszi kisbaba, harmadik gyerek, aki nehezen barátkozik a fürdésssel, sokáig sírósak az esték, feszültséggel készül rá a mama is, amig egyszer csak megszűnik a sirás.

Nem tudják mi történt, de örülnek a szülők, nyugodtabbak az esték. Jön a nyár, a baba már négy hónapos, a sírások újra kezdődnek. Értetlenül áll az anya, mígnem egy hűvösebb estén ismét derűs a baba. Mi történt? A vidám sírásmentes estéken a

mama felhúzott pulóverének ujjába kapaszkodott a baba, majd a meleg lett, az anyán nem volt ujjas felső, ekkor nem volt mibe kapaszkodni, de a hűvösebb napon már igen. A baba megtalálta a biztonságot. Nehezen jöttek rá, és nagy derültséget

váltott ki, hogy a baba testvér fejtette meg a titkot. Ettől kezdve a fürdetés pulóverben zajlott és derűs, nevetős esemény lett belőle.

 

A második kötet az 1-3 éves korú gyermekekkel kapcsolatos mindennapi teendőket mutatja be. Lehetőségeket tár fel, tanácsokat ad az optimális testi-lelki fejlődéshez, ír a fogzásról, a játék-és a mese fontosságáról, a beszéd- és mozgásfejlődésről, a szobatisztaságról, gyakran előforduló balesetekről, betegségekről...

“Ezen életszakasz a “nyiladozó értelem” szakasza, így kevésbé számítsanak a szülők egészségügyi kérdések megválaszolására. Számítsanak viszont a nevelés nehézségeinek a felvetéseire, amely a szülők legfelelősségteljesebb feladata. Bakos Mária a megoldásokra a szeretetet helyezi a középpontba.”Dr. Némedi Mária gyermekgyógyász főorvos

 

“Ajánlom e könyvet mindazoknak, akiknek a kisgyermek testi-lelki-szellemi fejlődése, a családi harmónia mindennél fontosabb.” Dr. Boros Szilvia, a Házipatika.com csoport főszerkesztőjének ajánlása

Fantázia, szerepjáték: Kedves kis történet a következő. Anna iskolás lett, húga a kis Zsófi is. Minden reggel a hátizsákba pakolja a füzetét, anyja készíti neki az ivólevet, uzsonnát, ha délelőtt megéhezik, kipakol a táskából, kezet mos, eszik, majd

tanul. Ha szépen írt, piros pontot is kaphat. Megmutatta füzetét, mutatta “Ez álomfüzet”. Csak néztem. Szines kriszkrasz, egy helyen csupa sötét folt. Kérdeztem, ez mi? “Rossz álom. Hát nem látod? Sötét” Nem tudtam megszólalni annyira meglepett.

 

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

 

Három nap az út

Joseph Boyden<