Üveg

Irandok:

allatartas-embertartas

otthonrombolas

 van allasunk!

A vodafone Nieto után, aki készségesen válaszolt, engem is felhívott, hogy miért mondtam le a csomagot. Mivel szerintem a kurva telefontársaságnak nincs joga zavarni, ezért megmondtam, hogy írják oda a nevem mellé, hogy ne hívjanak fel ilyen ügyben. Dehát csak ezért meg azért és volt-e valami probléma. Mondtam, hogy nem értek egyet az ilyen jellegű telefonhívásokkal, szólni fogok, ha van valami problémám. De hogy ez-e meg az-e. Nem. (Értse már meg hogy hagyjon békén, dolgom van. Meg sem kérdezte, hogy zavar-e, mellesleg). Jó, hát akkor köszönöm szépen, de ekkor már ordított a fülembe. Mondtam, hogy én köszönöm. VISZONTLÁTÁSRA vicsorgott a csaj és lecsapta.

 

Ez meg nem úgy van, hogy az embernek az telefonáljon, akinek megadja a telefonszámát, és az csöngessen be hozzá, akit egyébként hívott?

 

Valahogy ez a komplett világ meg én nem vagyunk kompatibilisek.

Már régen kacérkodom a gondolattal, de a tegnapi nap után szükségét érzem annak hogy írjak egy bejegyzést a következőkről.

 

Rövid illemtan

Városiaknak

 

0. Az utcán nem szemetelünk. A szemét a szemeteskukába való.

1. Az utca jobb oldalán közlekedünk.

2. Semmilyen körülmények között nem ütközünk idegeneknek.

3. Nem beszélünk hangosan az utcán.

4. Nem dohányzunk közterületen, és olyan helyeken, ahol másokat ez zavarhat (ugyanis mások lehetnek terhesek, asztmásak stb.).

5. Nem dohányzunk lépcsőházban vagy tornácon.

6. Nem beszélgetünk hangosan lépcsőházban vagy tornácon.

7. Az ajtót abban az állapotban hagyjuk magunk mögött, ahogyan előttünk volt. Nyitott ajtót nem csukunk be, és csukott ajtót nem hagyunk nyitva.

8. Az ajtót semmilyen körülmények között nem csapjuk be.

9. Csukott ajtón kopogunk, mielőtt belépünk. Ennek ellenkezőjére még felszólítani sem illik.

10. Köszönünk a buszsofőrnek, ha leszállunk, vagy felszállunk a buszra.

11. Előre engedjük a hölgyeket, időseket és betegeket.

12. Helyünket átadjuk a hölgyeknek, időseknek és betegeknek.

13. Nem olvasunk bele más újságjába.

14. Nem bámulunk senkit.

15. Nem beszélgetünk idegenekkel vagy idegenekhez csak úgy.

16. Ha mégis kérdeznénk vagy mondanánk valamit, "Elnézést kérek a zavarásért!"-tal kezdjük.

17. Amennyiben az idegen nem tesz fel kérdést, az információ megszerzésére szorítkozunk, és a lehető leggyorsabban befejezzük a beszélgetést.

18. Senkihez nem érünk hozzá a buszon.

19. Leszálláskor segítünk a hölgyeknek, időseknek, betegeknek leszállni.

20. Utcán nem koldulunk.

21. Nem illik idegeneket megszólítani, hogy szórólapot fogadjanak el, vagy kérdőívet töltsenek ki. A megszólítás a segítségkérés módja.

22. Kifejezetten nem illik idegenek után kiabálni, vagy nem lezárni a beszélgetést, ha az illető kifejezte ebbéli óhaját.

23. Kifejezetten nem illik a járda szélén álldogáló idegen felé fújni a füstöt, vagy felé tartani a cigarettát.

24. Kirakatnézegetéskor vagy beszélgetéskor lehúzódunk a járdáról, hogy ne zavarjuk a közlekedést, és csak ezután kezdjük nézegetni a kirakatot vagy beszélgetni.

---

Baszki és elszívott pont az ablakomnál egy kurva cigit. A kurva életbe, hogy nekem ezt kell szagolni, jo hogy ide nem szarik mindjárt!

Tudom, hogy szar a flood, de bassza meg a sarok, hogy nem volt elérhető három napig, és egyébként is szar a kedvem, úgyhogy tiltsatok le, ha zavar: nagyobb biztonságban lesztek.

Ez a film nem egy összeszedett alkotás. Nem lehet eldönteni, mi a célja, nem tudja, mit akar mondani, a szálak elvarratlanok, a jellemek tisztázatlanok. Olyan, mintha egy öt órás filmből kivágtak volna számunkra másfél órányit egy kamu befejezéssel, vagy mintha egy kő egyszerű filmet rapszódikusan használt eszközökkel fel akartak volna dobni.

 

Fentiek miatt három értelmezésben lehet nézni. A három értelmezés mind különböző minőséget feltételez.

 

1. Modern romantikus mese, francia kézből

 

Mellette:

Audrey Toutou kis édes nőci, topmodell alkat, fickója (továbbiakban Parasztgyerek, PGY) csinos. Vicces háttérfigura a kimért, kedves, orosz származású barát, néhány takarító barátnő. Néhány tragikus, de egyben komikus sors, hétköznapi hősök, dolgozó, betegségében kis otthonra, családra, majd férje lelő kislány, gyerekmese.

Ellene:

- Audrey Toutou-ról néhány felvétel látszólag szándékosan csúnya. Ez egyáltalán nem szokványos módszer hasonló filmekben, akkor sem, ha beteg és kimerült főhősről van szó. A dlog annál furcsább, mert az operatőrnek olyan megvillanásai vannak, hogy nehezen hiszem el, hogy bármi is véletlen.

- A filmben AT egy büdös kurva.

- PGY egy alkoholista, agresszív, buta barom.

- A kimért, kedves, orosz származású barát acélcsillogásúan nemes lelke a legkisebb visszhangot sem kelti azokban, akik a legtöbb hasznot húzzák belőle, és nem lehet eldönteni, van-e ezen hangsúly, vagy nincs. 1. verzióban mondjuk nem hangsúlyos, de akkor nem érthető, miért ő hajtja végre a legnemesebb tettet, és nem a főszereplők.

 TEHÁT

Francia romantikus mesefilmnek átgondolatlan, rosszul hangsúlyozott, egyensúlyát vesztett, érthetetlen alkotás.

 

2. Fogyasztásra ösztönző, amerikai helyett francia romantikus vígjáték

 

Mellette:

PGY motoros, bőrkabátos, reklámitalt fogyasztó, cigiző, piáló, a nőket daráló, karrierista aszociális barom ( a fogyasztó férfi mintaképe), a film szereplői mind "jobbra, többre hajtanak", nagyobb lakás stb, a régi értékeket képviselő, a film végére jobblétre szenderülő anyóka esetleg tisztelt, de furcsa jelenség, igényei inkább zavaróak, mint érthetőek a többiek számára. AT és PGY a modern szinglik lelksültségével kaffantanak és beszélnek a szexről, és a motorral rendelkező férfi egyébként is sokkal vonzóbb, mint az ugyan sokkal kedvezőbb jellemű motorral nem rendelkező, különc, ravasz filmes eszközökkel szánalmasnak beállított társa (ugyan a fickó magas, de rövidre és szűkre szabott ruhákkal, felsőbb kameraállással, túl nagy kellékekkel - kanál, újság - és díszletekkel - asztal - nevetségesen kicsinek és aránytalannak látszik, mint egy porcelánbaba). Így aztán az általa képviselt emberi értékek is degradálódnak, az önző, hangos, buta főszereplők, a kifogástalan fogyasztók értékei a kontrasztban még nagyobbá nőnek. A film tele van reklámokkal és sztereotípiákkal. Egyébként szexi nők, dugás, játszmák, nagy pillanat: ami csak kell, minden forgatókönyvi kellék adott.

 

Ellene:

- Az elvileg tökéletesen fogyasztó férfi főszereplő a megjelenésének első másodperceiben egy nyers, kopasztott csirkében turkál könyékig. Nekem egyszerűen nem áll össze a kép. Ez mit jelent? Azt gondolom, ez negatív (aztán a franc se tudja, ha a lépcső a szexet jelenti).

Jó, ennyi még lehet véletlen (pont a bemutatkozó képsor?!), de aztán jön a disznóvágás, a haldoklásában segíségért hörgő és visító disznó hangjától undorodó AT és az unottan neki is (!), a disznónak is hátat fordító PGY.

Baszki!

De a mamát, azt tutujgatják, és másik ellentét, hogy a disznóvágáskor hangsúlyozottan nem ihletett AT a nagymama halálakor  hansúlyozottan rajzol, pedig az sokkal furcsább emberi reakció.

Ki tett bele a filmbe olyan részt, amelyikben a főfogyasztó gusztustalan, vagy amelyikben az élet fontosságának relativitását hangsúlyozó disznó- és nénihalálokat állítja párhuzamba. Ez micsoda?!

Minden, csak nem romantikus vígjáték.

- A szálak elvarrása enyhén szólva trehány. Nem tudom, lehet-e ilyet véletlenül csinálni. Ha 2. kategória készítése a cél, miért nem haszálják ki, hogy az orosz szenved, vagy valami hosszabb, édesebb romantikus jelenetet az új párjával a disznóvágás helyett? Miért nincs kihangsúlyozva jobban, hogy AT hatására bátorodik fel?

Nem koherens, ordít, hogy nem koherens!

TEHÁT

Ugyan a 2. kategóriának elé jól megfelel a film, de továbbra sem egységes. Kilóg a lóláb, és szándékosan kurtára nyírják a végét. Az az érzésem, egy kiradírozott mondat helyére mutogatnak, hogy "itt a lényeg", és a ceruza nyomása után maradt görbületeket vizslathatom eredménytelenül. Idegesítő. Egyébként is utálom a reklámokat.

 

3. Elrejtett mondanivalójú, összetett művészfilm

 

Mellette:

Operatőri munka, disznóvágás-nagymama, pszichopaták és egyéb szarrá sérült emberek kifogástalan, színtiszta jellemrajza (AT pszichopata, PGY alkoholista, orosz valamelyik aszociális személyiségzavar), a szereplők hangsúlyai (háromfős dráma), a cselekedetek hangsúlyai (mindenki leszarja az orosz hőstetteit, de egymás faszságait értékelik - pl.: az agresszivitás nem baj) stb.

 

Ellene:

Mi a reklám, moci, borosta, kúrás stb?! Hogy fér ez bele! És ha elismerjük, hogy AT és PGY seggek, akkor miért kell örülni a szánalmas ál-boldogságuknak? Hol a konzekvencia, hogy a pszichopata mindenkit tönkretesz maga körül (nem beszélve a tényről, hogy nem tehet róla)?! Miért zagyválják össze a mondanivalt azzal a baromsággal, hogy az orosz fickó talál egy nőt?

Mi van?!

 

Egyszóval teljesen zagyva a film, és ezért szar.

Legszívesebben leülnék, felpofoznám és megrugdosnám a rendezőt, és amikor félig elájult, akkor kezdenék el vele beszélgetni a filmről.

Mi a fasz volt ez?! Hülye vagy?!

Az I come from Alabama dallamára énekelt fantasztikusan leleményes és a dallamhoz csodálatosan illő szöveg folytatása érdekelne (egyszer hallottam a rádióban, van tizenöt versszak, és ezt az egyet tudtam megjegyezni).

 

A mexikói sívataagban cowboy lóvaagól

Aa feenekében pávatoll, és vígan így daalól:

"Szúúr, szúúr, szúúúr, szúr a pávatoll!"

Kihúzza a feenekéből, s tovább lóvaagól.

Segítsetek!

Yahoos maileimet szeretném átirányítani másik postaládába! Melyik gombot nyomjam meg?

Elkezdtem leírni egy másik történetet, de az explorer becsukta magát. Vagyis kettő ablak egyszerre.

 

A HÉV miatt a balra kanyarodók előtt tízpercenként negyed óráig le van eresztve a sorompó arrafelé, amerre nekünk minden hétfő reggel menni kell. Zilált és álmos hangulatunk felvidítása érdekében úgy döntöttem, hogy a negyed órát a sarki kocsmában való kávészerzéssel töltöm ki.

A kocsma hosszú, fehér épület, középen egy nyitott, sötétbarnára mázolt ajtó kicsi, koszos függönykével az ablakon. Nyitva 0-24-ig, az egyetlen hely, ami reggel fél kilenckor tárt kapukkal vár. Kezemben pénztárca, telefon, a küldetést pedig teljesíteni kell. Poros ajtón belépek a még ilyenkor is sötét, poros kocsmába. A pult és a bejárat között álló férfi hatalmas, kék szemei rámmerednek, kifejezéstelenül, de szomjasan, pedig a kezében van fél liter fröccs. A munkafalumban szerzett tapasztalatok birtokban rá sem hederítek. Pult mögött senki, jobbra kis teremben nincs pult, balra semmi: várok.

Várok.

Kitekintek az ajtón, Nieto még mindig ott kuksol a mocskos, üres út közepén a szép kis fekete autóban.

Várok.

A pult mögött lévő kis helyiségben egy apatikus középkorú női hang beszélget egy hangos és határozott, de inkompetens férfihanggal, utóbbi utasítgatja az előbbit.

Várok.

Ööö.

Várok.

A női magassarkúak megjelennek az ajtóban, rámnéznek, aztán visszamennek, és tovább folyik a beszélgetés a hiányzó ötven forintról.

Várok.

Nieto még kint, de engem les.

Várok.

A férfi hirtelen besodródik a látószögembe, észrevesz, felfedezi, hogy rájuk várok és szélesen elmosolyodik. Hatalmas, hasas, szakállas negyvenes.

"Mit adhatok?" - süvölti, és eltűnik a látószögemből.

Várok.

Megjelenik, de még mindig vigyorog.

"Valika!"

Valika lilás hajú, meggytört arcú, mosolytalan középkorú nő.

- Mit kér? - kérdezi.

- Két tejeskávét - hadarom, és aggodalmasan pillogok kifelé. A várakozás közben gyakorolt haragos arckifejezést inkább félreteszem későbbi, alkalmasabb pillanatokra, és a következő másodpercben teljesen elfelejtem. -...elvitelre.

Gyorsan teszem hozzá, mert a levert nő picike porceláncsészét tesz a kávéfőző alá.

-Tej nincs. Tejszín.

- Jó - mondom - csak sokat kérek belőle, mert szokott fájni a gyomrom, és...

Nem is akartam folytatni. Csak sok tejszínt akartam.

- Majd jó hosszúan adjuk, jó? - robbant ki a főnökből az orkán, teljesen meglepetésszerűen. Mostanára megérett benne az elszántság, hogy csak azért is kifogástalanul teljesíti minden kívánságom, megmutatja ő a Valikának, hogy kell ezt csinálni, ha törik, ha szakad, ki leszek szolgálva, és kész.

- Csinálja hosszúra, Valika!

- Főnök, a gép nem ad hosszú kávét, elromlott, tudja?

Főnölnek eszébe sem jut feladni.

- Akkor megcsinálja, és felönti forró vízzel! Mennyi cukrot kér?! - támad rám a hapsi.

- Hármat, de mondjuk a két kávéba kettőt.

- Kettő kávét Valika, két cukrot! Nincsen műanyagpohár - kiabál nekem, harminc centiről - És szedjen elő egy ásványvizes üveget!

- Ásványvizes üveget, főnök... - Valika teljesen lemondó hangon kérdezi, mint egy hisztérikus gyereket. - Lehet kólásat is, vagy betéteset. Nincsen félliteres ásványvizes - alig hallom, mert a pult alatt kotorászik.

- Akkor litereset! - Főnök nem. adja. fel. Nem.

- Hogy néz abba ki a fél deci, főnök?! - és Valika rendíthetetlenül mosogatja a kétdecis kólásüveget.

- Tökéletes lesz a kólás is. - megpróbálom megnyugtatni Valikát, amíg a hiperaktív hipoattentív főnök nem figyel, és mosolygok.

- Szórja be előre a cukot! - kiabál a főnök, de Valika addigra feloldotta a csészében a zacskós cukrokat, és kopott, piros tölcsért gyömöszöl a kólásüvegbe.

- Még jól is néz ki! - teljesen felvidulok, mert még soha életemben, semmilyen körülmények között nem láttam kólásüvegben kávét, de hogy azt nem képzeltem, hogy pénzért, vendéglátóipari egységben így fogok valaha is kapni, az biztos. Valika is mosolyog egy kicsit, ez tényleg annyira vicces.

- Háromszáztíz forint lesz - mondja Valika, amíg elkészül. Semmilyen kupak nincs a kólásüvegen.

- Hozok műanyagpoharakat! - harsog a főnök.

- Szerintem érdemes lesz kiírni, hogy kávé elvitelre - javaslom - mert az autósok, akiket megállítanak, biztos jönnek érte.

Valika és a Főnök egyszerre igyekeznek biztosítani arról, hogy ezért itt autós nem fog megállni. Próbálom kinyögni, hogy ha maguktól nem állnak meg, megállítja őket a hév, de a forgószelet nem tudom túlkiabálni. A Főnök közben még teljesen összefüggéstelenül és fülsiketítően elmagyarázza, hogy tudom-e mi kellene ide, hát az kellene, ha ezek a barmok, akik mind vidékre mennek, de persze nem tudnák megbecsülni, de egy kávé meg szendvicsautomata, az kellene.

Hátranézek.

Nieto, autó, sehol.

- Viszlát - vigyorgok hátra, és arra gondolok, hogy megérte.

A Vénuszon teendő kirándulásokhoz elengedhetetlen a nyomáscsökkentő erőtér mellett a Robipaci!