Végre tavasz van!!!gyönyörű idő van. Alig bírok megülni a seggemen. Legszívesebben egész nap az utcán lennék. Csak kéne valaki, akivel mehetnék. De azt hiszem egyre nehezebben megy nekem ez az ismerkedés...vagyishogy azzal nincs probléma, de egy bizonyos szinten valahogy megrekednek a kapcsolatok..meg mindenki akit szeretek messze van. Ha valaki idegen helyen lakik, hogy kell társaságot szerezni? Hova kéne járni? nem tudom, tanácstalan vagyok, mert az ilyen erőltetett ismerkedési kísérleteket meg utálom. De azt is utálom, ha nyafogok, de nem teszek semmit...

nagyon boldog vagyok!!!imádom ezt a napot. Imádom az olyan napokat, amikor minden olyan szép. Imádok anya lenniIdióta vagyok! Valaki lőjön le engem!!!

Mindent és mindenkit szeretek aki körülvesz. Jól alakult az életem, jól alakulnak a dolgaim. Magammal mégse vagyok soha elégedett...miért? Meg lehet ezt tanulni? előbb utóbb meg kéne...mert nem túl jó érzés. Hogy fogadja el az ember sajátmagát? Tök fölösleges problémákat gyártok magamnak ezzel, évek óta. Meg kellene tanulnom tartani magam valamire...akkora egy hülye maximalista vagyok, telistele elvárásokkal magam fele, és ha valamelyiknek nem felelek meg, bepánikolok. Mire jó ez? Régebben azt hittem, majd idővel kinövöm, de nem úgy tűnik. ez van.

Miért van az, hogy akárhányszor olyan helyzetben vagyok, ami nehézséget okoz akár fizikailag, akár lelkileg, mindig egyedül kell megoldanom. A férfiak miért válnak ilyenkor mindig köddé? Ebben annyira tehetségesek...szerintem tökéletesre fejlesztették ezt a fajta megoldásmódot, hogy amikor szükség lenne rájuk, akkor felszívódnak, de profi módon

kicsit lehangoló ez a tél, de még egyenlőre nagyon tetszik. Egyik évszaknak sincs ilyen hangulata, mint a télnek. De én csak karácsonyig szoktam szeretni. Utána idegesít.
néha kicsit haszontalannak érzem magam, de minden, amit csinálni szeretnék, annyi pénzbe kerül. Hihetetlen különben, hogy a mai emberbe mennyire durván belenevelték ezt az állandó törtetést, ha valaki kis időre kiszáll a mókuskerékből, alig találja már a helyét.
De ha valaki ki van szállva, tök másképp lát mindent. tragikus és nevetséges, hogy az ember mekkora nagy elszántsággal, és céltudatossággal rohan a saját vesztébe...fantasztikus...vagy nem?
hát akkor megyek mosogatni, az legalább ingyen van:))

én még soha nem írtam ilyet...nem is tudom, mit kéne mondanom. Nincs túl jó napom, szarul esik, hogy ahogy telik az idő, és növök, vagy öregszem, vagy mi, egyre fogynak az emberek körülöttem. Ez vajon mindenkinél így van? Nekem ez nem tetszik. Úgy érzem, minden barátságom elcsesződött, és ráadásul azt sem tudom, hogy miért. Asszem mindig elronthatok valamit. De minél többet jojozok rajta, hogy mi lehet az, annál inkább fogalmam sincs. És a saját társaságom meg nem találom túl szórakoztatónak. Sőt!! Hát ez van.
És ráadásul ebbe a felnőtt életbe mindig minden arról a szemét pénzről szól, amitől meg hányni tudnék..Olyan jó a gyerekeknek, az ő világuk annyira szép...sose értettem, miért felejtjük el...