Elutaztam másfél liter 20 éves bajóti pálinkával Kapolcsra.

de holnaptól már nem. El leszek menve, szedem a sátorfám, máshol ütök sátrat, mindenki a saját sátrának a kovácsa. elmegyek....elmeygek...milyenútonindulokmééééééég
Éljen a nyalaráááás!

ÉS
MÁR
CSAK
EGYETLENEGY
NAP
!
(ma mindnekit szeretek - használjátok ki! a fizikai torúta mindig legyengíti az ellenségeskedéseiseiseiseimet.)

Wake... from your sleep
The drying of your tears
Today.. we escape
We escape.

Pack and get dressed
Before your father hears us
Before.. all hell.. breaks loose.

Breathe... keep breathing
Don’t lose.. your nerve.
Breathe... keep breathing
I can’t do this.. alone.

Sing us a song
A song to keep us warm
There’s such a chill
Such a chill.

You can laugh
A spineless laugh
We hope that your rules and wisdom choke you
Now we are one
In everlasting peace

We hope that you choke.. that you choke
We hope that you choke.. that you choke
We hope that you choke.. that you choke

Tegnap némi edzés és két "Zuhany alatt koktél" (2dl őszibaracklé, 2dl száraz fehérbor, 1dl szóda!) után hazaérkezve azt a feladatot kaptam, hogy nesze, ezekből csinálj salátát. Megmostam, összevágtam, felapróztam (de nem apróztam el...uhh), eddig nem is volt gond. Hanem aztán hozzákezdtem az öntethez, és mivel nekem mindig ki kell találnom valami újat, majonéz, joghurt, mustár, citromlé, fűszerek mellett: rakjunk már bele vaníliás cukrot, mert az mindig jól jön, attól boldog lesz az ember...
A CBA-nak gratulálok, hogy mindent egyféle színű papírba csomagol, mert sikerült sütőport öntenem a salátába, amit aztán úgy tálaltam fel Lénó mamájának és öccsének vacsorára, hogy pezsgett, habzott és savanyú volt.
(Remélem, nem olvassák.
Ha igen: az egész Lénárd hibája volt!)

A tegnapi estém - a bizonynos fél év után - ismét azzal telt, hogy próbáltam feldolgozni azt a csalódást, amit immár második szülőm okoz nekem.
Az egész eddigi prédikálás nagy pedagógiai cselszövés volt. Ha ezt lett volna bátorságom leleplezni 16 éves koromban, bizonyára nem érintene ez az ügy ilyen érzékenyen, megszoktam volna, hogy akárcsak én, a szüleim is emberek, nem istenek vagy istennők. A "ne csókolózz", "ez a fiú rossz", "házasság előtt nem alszunk együtt", "ne rakd ki a pólóból a hasad", "hogy képzeled, hogy ott akarsz aludni?", "én sem tettem meg mielőtt...", "a piercing más embert csinál belőled", "ezek nem igazi barátok..." mondatok úszkálnak itt az agyam tavacskájában, és bár eddig minden kétséget kizáróan meg voltam győződve arról, hogy ezek a kis mondatok valójában nemeshalak, rá kellett jönnöm, hogy a tó partján ül két elszánt horgász, anyu és apu, akik kellő mennyiségű vaníliás-mézes etetőanyagot szórnak a vízbe néhány giliszta és egyéb férgek kíséretében. Ezeket a a kis csalikat hittem én nagyhalnak.
Ezért most itt állok 21 évesen, a két engem létrehozó ellentétes ivarú átlagos egyed már rég cserbenhagyott anélkül, hogy én tudtam volna róla.
Már akko,r amikor félve örködtek a fejem fölött tudták, hogy egy nap minden a visszájára fordul, hogy egyszer úgyis mindent megtudok, és akkor egyedül hagynak a rámszakadt felnőttséggel és valósággal, meg persze a gyermekkorom emlékével.
Addig húzták az időt..., hogy elvették az eddigi életemet. Az régen megismert anyám és az apám emléke valójában álságosak, önzőek és hazugok.
Nem érzek már haragot sem.

életemben a leghatározottabb, a legrendíthetetlenebb, a legracionálisabb, legszenvtelenebb és a lehetőségekhez mérten a legőszintébb.
Ez leszek én ma este.

Tank you for yor cooperation.

Hogy igazán sportos legyek, vettem magamnak sportillatú parfümöt, aztán elmentem a srácokkal gyúrni.
Pár perc, és rájöttem, hogy a biciklizés áll hozzám a legközelebb, mivel mindenről leesem, vagy rámesik a valami, esetleg valamelyik kedves edzőtársam viccből rámrántja, felborít vele, kiborít alóla... - persze védekezni igencsak se nem tudok; biciklizés után leszállni alig bírtam a nyeregből; elhaltak az izmaim; csak semmi mozgás!...
Bicikliztem húsz percet, csináltam pár "dinnyét a lábam között pénzért összetörök" gyakorlatot, aztán betyoffasztottuk magunkat a szaunába.
Fogytam húsz dekát. (Tehát szobabiciklire fel, kövérkék, lehet percenként fogyni 1 kerek dekát!)