"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."

Kavicsok közt

Magányomban séta közben
Kavicsos parthoz értem
Gyönyörködve a kék égben
Ahogy megtörik a vízen
Mely csak hömpölyög
És morajlik sejtelmesen
Kavicsok közé leültem.
Ahogy ülök, üldögélek
Révetegen szemlélek
Sok komor kőszilánknak
Monoton szürkéjében
Ezüstös fehér csillogásal
Gyémánt vakít a nap fényével.
Megbabonázva, septiben
A drágakövet felveszem
Ki hitte volna? Senki sem.
Hogy kavicsok közt véletlen
Gyémántomat meglelem...