Az idejében elkésés művészete

A Cygne találta ki a naplóm állandó cimét, nekem semmi közöm hozzá. Szerintem irigyel, hogy most már megint lekéstem valamiről, egy hete innét Londonba a repülőt, ezért most is Bp-en vagyok és ragyogok. Előtte idefelé menet késtem le, és ezért egész éjszaka a Luton Repülőtéren bámultam, hogy az uj angliai munkásosztály: a lengyelek, csehek és egyéb (de nem ugyanannyi) K-europaiak hogyan surolják a székeket, wc-ket stb a repülőtéren egész éjszaka és a hajnali órákban. Egyszer egy egyetemi felvételi vizsgárol késtem másfél órát, de emiatt hosszabban tudtak elbeszélgetni velem, és (persze) fel is vettek, sőt meg is engedték hogy 5 tárgyat összekapcsoljak. Tehát igen, elkésni szoktam, de ez nem mindig baj.
Azt viszont nem értem, hogy miért ezzel próbált jellemezni a Cyg-ne, aki egyébként az egyik legjobb barátnőm már 31 és fél éve. Na ennyi elég, most csak tanit a Cyg-ne hogy hogyan kell sarkozni. Cső
Irip