Neosuke *Amit tartok: "Aki semmit sem tud, kénytelen mindent elhinni.*Marie von Ebner-Eschenbach*

Miktor. XD

Megérdemel egy postot ez az ünnep is, habár tudom, hogy anyukám a legjobb Miki. X) Kár, hogy a Papa nincs küztünk ezen a karácsonyon, meg mikuláson. Nagyon szerettem őt, de jobb neki, hogy meghalt. Már nem szenved, meg ilyesmi. Mellesleg még midnig nem sírtam miatta. Kíváncsi vagyok, mi lesz a temetésen...

Jah, és még mindig nincs kabátom télre. XD  Így december 7-én. 

Amúgy 14. részben meghal Shirley. T_T Ez nagyon kár.Bár Rosiel nem szerette, én tökre bírtam. ^^

 

 

Halkan még mindig hallottam a zenebonát, ami a sátorból jött. Ez a cipő sem volt a legjobb választás… – gondoltam magamban elmosolyodva, látva az emberek kíváncsi tekintetét, hogy vajon miért megy az a lány teljesen mezítláb egy másik hölggyel, a kezében sáros cipellőt lóbálva. A kövek kissé szúrták a lábam, de a végére már teljesen hozzászoktam az érzéshez. Egész végig, a sátortól, meg a mögötte lévő sportpályáktól a szálloda meleg és biztonságos ajtajáig így lépdeltünk.

 

- Nem tudok kormányozni!! – visította teljes hangerővel, hangosan kacagva. Átvettem az irányítást. Meghibásodott volt az egész kormányzói rész, de már megszokottá vált az utazás vége felé. Hol-hol megálltunk, néztük, mi ugrik a vízben, vagy hátramentem a csúszdás részre, amitől az egész szerkezet megingott. Ettől pánik tört ki az elöl ülőnél, én pedig megnyugtató hangon próbáltam valamit kezdeni ezzel. Köröket tettünk, néha egyhelyben forogtunk, de végül is sikeresen partra szálltunk.

 

A szálloda felé, és a helyszín felé is gyakran énekeltünk. Néha furcsának néztek minket, de az egész varázslatos volt. Egy varázslat.

 

Olyanokat mondtak nekem, amik megváltoztatták a nézeteim. Más ösztönzött onnantól kezdve. Amint erre rájöttem, más volt a föld illata is számomra. A mesében talán szirmok repültek volna, de akkor csak pár buborék pukkant ki az orrom hegyén.

 

Csak onnan tudom, hogy ez én voltam, hogy hátramaradt egy néhány kép.

Minden változik, mindenki változik... 

Annyira szeretnék egy gondtalan, boldog világban élni, eg olyan helyen felébredni, ahol mindenki elfogad mindenkit és mindent!!

A gyerekek nagyon kicsi korukban mindenkit elfogadnak,aki jó hozzájuk... bárcsakörökre ez a gondolkodás lenne a világban!

Ma néztünk ismét R2-t, és kijelenthetem, hogy megőrültem. Lehet  a Geass miatt, lehet hogy a suli miatt, lehet hogy az R2 miatt, lehet hogy csak simán magamtól, lehet hogy a láztól, lehet hogy  nem tom mi miatt, de mentünk haza a dokitól, és ott állt két fazon az utcán.  És én  teljesen komoly Lelouch hangon,miközben rájuk néztem,ezt mondtam:"GEASS!!" Azok meg néznek rám, én meg nézek rájuk tökre komoly Lulu fejjel... XD Bár lehet inkább C.C. fejem volt... na mindegy, érdekesek ezek a dolgok... :P

Beryl, jöhetnél fórumtalira, mert régen nem láttunk... :/

Olyan jó volt még a régi, "békés" Geass, ez az R2 már tiszta őrület... de azért jó... XD 

Most elég jól alakul minden ( a kéimát most nem említeném O_o ), jó dolgok történnek velem, és remélem, ezentúl is ez lesz.

Tanulás

Igen, most elég jól állok mindenből, ahogy fent említettem is. Bár a kémiával szenvedek, már dolgozom a kijavításán. Ezen kívül még a történelemmel van bajom, mivel a tanár csak diktál, és diktál, és diktál, aztán amit le tudsz írni, azt le tudod... ez nekem nem nagyon megy. :S De angolból, mondhatni csoportelső vagyok :))

Sítábor

Kissé félek ettől. Soha, de soha nem szerettem a táborokat, attól függetlenül, hogy néhányról maradtak jó emlékeim. Énegy visszahúzódó, egyedüllévő személy vagyok, de hát úgy döntöttem, ideje lépni valamit a környezetem felé. Nem szeretem a táborokat, akkor sem, így sem, meg úgy sem.

Teaház

Habár először, amikor hallottam róla, ellment a fülem mellett, de Zsuzsi barátnőm azt mondta, miért ne mennénk el, jó buli. Ez az egész "Teaház"-ra keresztelt program az iskolában történik. A teház név nagyon illik rá a hallottak alapján, van tea, és persze ami a taához elengedhetetlen, a teasüti. Hangulatos gyertyák és fények, jó társaság, a kisebbektől a nagyobbakig. Mindenki felolvashat már megírott verseket, és akár saját szerzeményeiket is be lehet mutatni. Ha összejön, nevesebb költők is megjelennek. Arra gondoltam, megpróbálkozok egy novellával... :D

Tenisz

Mert hogy én már teniszezek... ;) Érdekesen alakulnak a dolgok, dehát ütőt ragadtam, és nem is vagyok rossz ebben a sportban, talán egész sikeres hobby teniszező is lehetek. ^_^ Éljen a PoT! :F

Anime

És az elengedhetetlen, örök hobbym. Már csak hogy ez se hiányozzon a sorból. :D
Remélem, Rosiel nem lesz féltékeny, mint ahogy szokott, de én is nézem a Kuroshitsuji-t... :)) Akárhogy is, ilyenek az animések élete. Féltékenység, barátság, kibékülés...és szerelem ---> helyett, nézni, ahogy az animékben szerelmesek. :D

És a celeb vagyokban van Kristóf! :DD

Elnézést mindenkitől. De ez igaz. 

És a legújabb cosplayeim:

A tavaszi cp-m:

 

Nem a kicsilány, hanem a kékruhás... :D

És az őszi <3:

 

Na álljunk meg egy szóra. Álljunk meg, álljon meg a stop szavamra az idő meg a mittudomé' mi is.

Mert hogy az ÉN barátaim ne legyenek köcsik, meg semmi olyanok, amit én nem viselek el. Mert nekem megvan a jelszavam, ((leszarom ->rondán, de most jobban nem is lehet))  és ha egyszer betelik ez a tűréshatár, ami nálam a legmagasabbnak bizonyul,akkor egy olyan durva kitörésem lesz, hogy egy életre megemlegeti mindenki akit  érint. 

Én tűrök. Még. 

Szia Ember 1,2,3........! (sorrendben, ahogy olvassátok XD)

Rájöttem, hogy imádom Clovis hangját, ahogy mondja, hogy SZEX! (SEKKUSU!), ahh, nagyon ó... :D

És arra is, hogy mivel azt a címet adtam a hsz-emnek, hogy szex, ezt most sokan elolvassátok. XD És csúcsidő is van, szóval most valami nagyon fontosat írok ide le nektek!!!Illetve inkább magamnak.

 Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy piros iskola. Melette volt egy domb, és előtte volt egy liberti. :D És ebbe a suliba járt Bráj és Májki, akik örök barátságot fogadtak Petrikszféjzi után. Aztán jött a középiskola, és Bráj és Májki továbbra is barátok maradtak, és együtt jártak az Elterbe, másnéven Vudizzba. Aztán Bráj forgatott a sulijában, Májki pedig iskolamániásokkal volt együtt, békeségben. 

 

Aki kíváncsi a történet folytatására, olvassa a blogom továbbra is. A következő bejegyzés sokára lesz, ahogy növekszik Bráj és Májki, a történet úgy fog nőni, és értékes lesz, mint a barátságuk.

 

 

Mindjárt kicsöngetnek, szóval rövidre fogom a szót. A multheti hiányzásom nagyon nem jött jól. Egy csomó dolgozt van ma, és egyikre sem tudtam rendesen felkészülni. Fáradtság. Próbák. Hiányzás. Minden nagyon kikészít. Nagyon szeretnék jól teljesíteni, és nem kéne ezt a harmadik hét negyedik napján elszúrni. Most elkövettem egy bakit a terveimben, de azt hiszem, mindenre képes vagyok és mindent ki tudok javítani. Ez az első órám, első nem volt, info van. Érzem hogy felesleges átnézni ötödszörre is a törit, vagy akár az éneket. Bízni szeretnék magamban, de tudom, hogy nem készültem fel, készülhettem volna jobban, és most átkozom a fejem. És ilyedn esszét lg nem is írtam. Majd lesz valami...csak ne egyes, ne kettes, és ne hármas, Istenem, tegyél valamit...egíts ki a hibámban...most utoljára... (>_<) 

Csendesen, elmerengve benned.
Érezni szótlan szemed.
Neked adni száz sebem.

Mondta csendben, majd tovább haladt.

Tsuyuho Kazumi 

:)) 

Az emberek, akiknek nincsnek barátaik, nagyon magányosak.

Azok az emberek, akik úgy érzik vannak barátik, tévednek.

Azok az emberek, akik nem törődnek ezzel, igazán boldogok.

 

Pont az egyik nap kellett írnom egy dolgozatot az egyik órára, a támája a Boldogság volt. Az ARC kiállításról adtuk a címet a házidogánknak; Hol a boldogság mostanában?  És tudtam volna róla írni, nem csak másféloldalt, hanem egy egész, kisbetűs, nagylapos, 100 oldalas könyvet is. De csak a gondoltaimmal. :) Hátszerintem, mindenki tudja ezt az érzést.

A fenti három mondatom, akár az eddigi életemet is jellemezhetné. Barátilag. :) Mert illik rám ez a három mondat, és jelenleg az utolsó illik rám, ez nagyon jó. 

Tegnap jöttem rá.

-Van kire számítanom.
-Van kivel beszélgetnem.
-Van ,  aki szótlanul meghallgat, ha problémám van.
Nem vagyok már egyedül.

Igazából, most az egyszer volt az, hogy nem törekedtem erre, és olyan emberekre leltem, ... Még sose álltak emberek (akik nem rokon-emberek :)) ilyen közel hozzám.

 

Köszönöm, nektek, barátok!