Miután megnyert sok íjászversenyt,a kérkedõ ifjú bajnok kihívott egy Zen mestert, aki az íjászat terén szerzett tudásáról volt híres. A fiatalember bemutatta figyelemre méltó technikáját, amikor egy messzi céltábla közepét elsõre telibe találta, és második lövésével kettéhasította az elsõ nyilvesszõt. "Nos, megnézem azt, hogy ezt utánam tudod e csinálni!" mondta az öreg mesternek.

A mester nem ajzotta fel az íjat, hanem megkérte a fiatal íjászt, menjen el vele a hegyekbe. Kíváncsi volt a bajnok, követte hát a mestert a hegyekbe, mígnem egy tátongó szakadékhoz értek, melyet egy vékony és meglehetõsen rozoga függõhíd ívelt át.

A mester nyugodtan rálépett az ingatag, veszélyes hídra, és bement egyenesen a közepére. Felajzotta az íját, célba vett egy távoli fát, és elsõre eltalálta. "Te következel" mondta, és elegánsan visszasétált a biztonságos földre. A fiatalember lebámult a mélységbe, és nem tudta rávenni magát hogy rálépjen a hídra, így nem tudta célba venni a fát. "Neked nagy tapasztalatod van az íjászatban," mondta a mester érzékelve kihívója kínos helyzetét, "de kicsi a tapasztalatod saját elmédben, mely elvétette a lövést."