No elmentem pihenni, valahova ide.  

Visszatértem.

Az Efott fáradalmait Lengyelországban pihentük ki.

Krakkó gyönyörű város, és eltévedni sem lehet benne, az ember egyből otthon érzi magát a régi épületek között.

Bár a lengyel vendéglátás _{(gondolok itt arra, hogy a pincérre igen sokat kell várni néha)} és ételek _{(semmit nem fűszereznek. ennek ellenére jó kis nemzeti ételeik vannak)} csak ezüst vagy bronz érmet érdemelnek de az összhatás: tájak, városok, épületek, emberek, hangulat - megkapja az aranyat részemről.

Örülök, hogy ott voltam az adott emberekkel. Jó volt nagyon!

A Dráva-melléki síkságon fekszik a horvát határtól mindössze pár km-re. A legközelebbi város Siklós (7 km).

Az oklevelekben 1332-ben jelenik meg a neve először (S.Martino). Egykor itt állt a vaskaszentmártoni apátság.

Az 1700-as években Drávaszentmártonnak hívták.

A 18. században az Esterházy család, majd a vakai apátság birtoka volt.

A 20. századig elsősorban sokácok (horvátok) lakták.

1980 körül etnikailag tiszta cigány településsé vált. Cigány lakosai a beás, másnéven teknős/teknővájó cigányok muncsán alcsoportjába tartoznak. Nyelvük archaikus román dialektus.

Itt voltam hétvégén. Feledhetetlen élmény volt, azt hiszem sok dologról megváltozott a gondolkodásom.

Végre végre!

Itt a tavasz, elhagyjuk a város négy napra.

Holnapi indulással megkezdődik az első utazós-pihenős-mulatós hétvége.

Irány Poroszló!

Yesss!

Visszatértünk messze földről.

Nagyon sok helyen jártunk, sok érdekes, gyönyörő és hihetetlen dolgot láttunk mind a két országban.

Tele vagyok élményekkel, amikből kint körülbelül fél óránkét ért minket egy új.

Most visszavágyódom.

Túl jó volt!

Két nap non stop pörgés.

Tegnap elrohantam a kész útlevelemért, ezután megkötöttük a biztosítást, igazolvány képet csináltattunk, a negyedik bankfiókban sikerült egy deviza számlát nyitni, amihez lesz egy dombornyomásos kártya jövő hét közepére. Ez utóbbi az internetes szállásfoglalásnál jó szolgálatot fog tenni, mert az előleget így ki tudjuk fizetni. Ezután egy kis junkfood ebédre a Burger Kingben, mert néha arra is szükség van.Megkóstoltuk a steak menűket, amik egészen jók voltak. Utánna elindultunk a világ végére, mert a Thai nagykövettség valahol arrafelé van. Meg is szívtuk rögtön, mert nem néztük meg, hogy csak 9-12-ig van vízum ügyintézés, mi meg körülbelül háromra értünk oda. Van ez így. A délutánt és az estét meg egy szülinapi buli töltötte ki.

Ma érthető okokból elég nehezen ébredtem de menni kellett, mert délig oda kellett érni a nagykövettségre. Ezt időben megoldottuk, szóval jövő hét hétfőre meg is van a kétszeri belépő vízum Thaiföldre. Itt jegyzem meg csendben, hogy már másodszorra is marha unalmas és fárasztó volt felgyalogolni arra a rohadt dombra, nemhogy majd harmadszorra, de hát ha ez kell ahhoz, hogy beengedjenek az országba akkor ez kell. Kis direkt kirándulásunk után piknikeltünk egy jót a Mechwart ligetben, karfiolos ráksaláta és hasonló finomságok volt a fogás. Eközben persze a környék összes szárnyasát magunk köré szoktattam viccből, persze a végén már mozdulni sem volt könnyű tőlük. Ha már arra voltunk, megnéztük Gül Baba türbéjét meg a panorámát, de sajnos az ott lévő kávézó nem volt nyitva, ezért a Király utcánál vetettük be magnkat egy helyre, ahol az út részleteit csiszolgattuk.

Most végre itthon, már megérdemlek egy kis pihenést, és az úttal kapcsolatban is minden elrendeződött! Semmit nem fogok csinálni, csak sorozatokat bambulok és játszok egy két pihentető játékkal.

Dolce Vita.

Jó, hogy hívom az okmányirodát az x számon amit a tudakozótól kaptam biztos ami biztos alapon, mire körül-belül a harminchetedik foglalt jelzésű próbálkozásom után egy teljesen más forrásból megtudtam, hogy megváltozott a számuk.

Hátatökömnektáncoljatokazidegein.

Viszont megvan az útlevelem! Holnap reggel elmegyek érte, aztán vízumot csináltatunk, meg kötünk biztosítást és nincs több izgalom az út miatt. Egy nap alatt lerendezve minden. _Remélem.