"Werner Schawb darabjának hősnői, az "elnöknők": a bigottam katolikus Erna, az élveteg Grete, és az e két tulajdonságot öntudatlan félkegyelműségben egyesítő Mariedl valójában takarítónők, Akik egy leértékelésben beszerzett tévékészüléket megünnepelni jönnek össze. A beszélgetés során szabadon eresztik a fantáziájukat, és álmaik éppoly sírnivalóan és hátborzongatóan szánalmasnak bizonyulnak, mint a valóságuk."

Hogy Kiss Ádám stand upos szavaival éljek: "Besza - behu!"

Nemhiába, a két legviccesebb dolog akkor is a szarás és a szex marad, míg az ember ember, így hát hiába szörnyűséges sorsokról szól a darab, a nevetést egy pillanatra sem lehet ebbahagyni az eszméletlen monológok és párbeszédek miatt. Bár szintúgy tartalmaz megrázó jelenetet is, de az ember mégis felüdülten jön ki erről a darabról.

Megint csak mindenkinek ajánlani tudom!

"A néger és a kutyák harca nem Afrikáról és a feketékről mesél - nem vagyok afrikai szerző -, nem beszél a neokolonializmusról, és a rasszizmus kérdéséről sem. Az ember néha olyan helyekről mesél, amelyek metafora értékűek, az élet, az élet egy aspektusának a metaforái, vagy valaminek, ami számára súlyos és magától értetődő... Az én darabom talán Franciaországról és a fehérekről szól; ha távolról, egy másik világ felől szemléljük ezeket a dolgokat, néha megfejthetőbbé válnak. Mindenesetre három elszigetelt emberi lényről mesél, a világnak egy számukra idegen helyén, titokzatos őröktől körülvéve. Úgy hittem - és még most is úgy hiszem -, hogy az Afrika mélyén hallott hangokat, a nyugtalanság és magány territóriumát, amelyet ezek a hangok határoztak meg, olyan téma, amelyet fontos volt elmesélni." Bernard-Marie Koltés

Ehhez a darabhoz kell egy hangulat. Nekem szerencsére pont megvolt az a bizonyos hangulat, ezért egy kisebb jelenetet leszámítva tetszett a darab, bár csak saját felelősségre ajánlom, mert az ismerőseimből kiindulva én voltam eddig az egyetlen, akinek bejött.

""Ledarálnak... eltűntem..." városi falfelirat ismeretlen szerzőtől

"Egy bizonyos ponton túl nincs többé visszatérés. Ez a pont elérhető."
(Franz Kafka)

Valahanyadika... reggel... letartóztattak... feljöttek, összetörtek mindent, az egyik megütött...
leveleket küldenek, telefonoznak, mindenütt ott vannak, mindent kifigyelnek, nem igaz, az egész nem igaz, és nem is fontos, valaki ott... az istenit, senki nem segített...végül... csak mondják... lép... lép... lép... fordul lép... kérlek égesd el az összeset... ne maradjon semmi, egy sor sem... ne maradjon semmi... ledarálnak... eltűntem! "

Érdekes Kafka feldolgozás, ami nem nélkülözi a humoros, de a meglepő, megrázó jeleneteket sem.  Tíz pontos darab volt nálam!

Megint láttunk két előadást.

Az ezelőtti két darab nem igazán jött be, és ideje volt már valami jóra beülni.

Garantáltan nevetős mindkettő, aki önfeledten akar szórakozni, az mindenképp nézze meg őket.

Az egyik amit nagyon ajánlok a PORTUGÁL!

(Ebből a darabból film is készült.)

A másik pedig a SÁSKÁK!

A Katona József színházban játsszák mindkettőt, és tényleg igazi kikapcsolódás!

Voltunk pénteken a Nemzetiben. Megnéztük a Mester és Margaritát.

Vegyes véleménnyel vagyok a darabról. Sajnos a könyvet még nem olvastam, de az biztos jobb mint az előadás.

Volt ami tetszett benne, volt ami egyáltalán nem. Legyen mondjuk 60% a részemről.

Voltunk Japán Art eseményen is, amit pont rosszul időzítettünk, mert lemaradtunk a szushiról és egy előadásnak is csak egy apró részletét láttuk, mert a művészek és hangszerek nagy része nem érkezett meg aznapra Japán honból. Azért kóstoltunk helyette érdekes zöld fűszerteát, mini édességekkel, amit öreg japán nénikék szolgáltattak nekünk amolyan fél tradicionális módon. Aranyosak voltak.

Más: Furcsa módon az emberek vagy nem ismerik a saját lakásukat, vagy nem tudom kit akarnak 'átverni', amikor alaprajzot csinálnak róla, de ha egyszer megnézi az ember, úgyis látja, hogy az adott fal nem az adott helyen van. Vicces.

Ja, kéne egy építész ismerős ilyen esetekre.

Ma meg épp megint irodai székeket szerelek össze, nem mintha nem lenne más dolgom. Azt hiszem az elmúlt hónapokban elég nagy gyakorlatra tettem szert ezen a téren. Ez azt bizonyítja, hogy hiba olcsó vagy drága egy szék, a minőség mindig adott: szar.

Ilyesmi van/volt mostanság.

"Andalúzia szikár, fekete vidékén a férfi élete a harc, a nõé a tûrés. A múlt bûnei és sérelmei ott laknak minden porszemben. S itt minden tüdõ port lélegez, mert az élet a föld, s föld megy a földhöz."

Hétfőn a Vérnászt láttuk a Szkéné színházban a Honvéd társulat előadásában. Nem egy vidám darab a témájából adódóan. A drámai véget az fokozta még inkább, hogy nem volt taps a darab végén, hanem egy siratójelenet 'közepén' megköszönték a közönségnek, hogy eljött, és kitereltek minket az előadás helyszínéről. Ezt fokozta, hogy egy komplett halotti tor várta az előtérben a nézőket, amin mintegy levezetésképpen részt lehetett venni a terített asztal mellett, megbeszélve a darabot. Azt kell mondanom igen hatásos volt.

Egyik kedvenc társulatomtól egy újabb darabot láttunk a múlthéten, és ezt is a tőlük megszokott igen jó színvonalon tálalták!

Színészek:
_{Bánki Gergely
Máthé Zsolt
Mátyássy Bence
Radnay Csilla
Roszik Hella
Szilágyi Katalin
Takács Nóra Diána
Tóth Orsolya} 

Múlt hétvégén néztük meg bábszínházban. Érdekes volt bábokkal látni a történet megvalósítását!

_{Színész:
Bánfalvi Eszter
Friedenthál Zoltán
Herczeg Tamás
Kiss Diána Magdolna
Polgár Csaba
Radnay Csilla
Roszik Hella
Szilágyi Katalin
Takács Nóra Diána}

"A Merlin új bemutatója nem hagyományos táncszínház. Nálunk a közönség táncol."

Hűen a 2006/2007-es évad új arculatához, a Merlin Nemzetközi Színház 2006. decemberében a Szentivánéji álom "party változatát" mutatja be. Az előadásra a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves operett-musical szakos osztályával készülünk koprodukcióban.

Az előadás természetesen csak apropónak használja a Shakespeare-i alaphelyzetet, s nem kísérli meg a színdarab mélységeit bemutatni, de elmeséli a történetet. A több színpadot bejátszó, a '70-es '80-as évek csillogó, extravagáns világát idéző szereplők a disco korszak jelentős alakjaiként jelennek meg - újjá élednek az ABBA lányok, Gloria Gaynor, és a Boney-M. Terveink szerint az előadás csupán az éjszakai szórakozás kezdete. Aki akar maradhat, és hajnalig táncolhat, álmodhat...

És tényleg mintha csak egy discoban lettünk volna. A darab egyik érdekessége az előadásmódból kifolyóleg eleve az volt, hogy álva kellett végignézni, de akár táncolni is lehetett ha kedvet kapott hozzá valaki, mi több a színészekkel az előadás végén ott lehetett maradni partyzni. Érdekes volt.

Megint csak a HoppART társulat előadásában láttam egy jó darabot. Eddig minden tetszett tőlük, ami miatt egyre jobban a szívembe zárom őket.

_{Színészek:
Vári-Kovács Péter
Bánfalvi Eszter
Friedenthál Zoltán
Herczeg Tamás
Kiss Diána Magdolna
Mátyássy Bence
Polgár Csaba
Radnay Csilla
Roszik Hella
Szabó Tamás
Szilágyi Katalin
Takács Nóra Diána
Tarjányi Tamás}

"Mindenki ismer néhány egypercest. Mindenki idéz belőlük, akkor is, ha nem tud róla. Kortárs szövegek, mégis klasszikusok. Az előadás szándékosan nem a legismertebb egypercesekből áll. Bár van néhány sláger is.
Műleírás: 2x50 perc, 66 jelenet, 6 nő, 7 férfi, 109 szerep, 13 szék, 9 asztal, 10 hangszer, 208 taktus zene, 77 csönd.

"Ezek a szövegek nem azért rövidek, mert kevés a mondandójuk, hanem mert kevés szóval szeretnénk sokat mondani." /Ö.I./ "

Egyre inkább szeretem a HOPPArt társulat tagjait. Eddig csak jó darabot láttam tőlük, és ezalól ez sem volt kivétel. Nagyon jól összehozták az Örkény féle egyperceseket. Igazán élvezetes volt.

Viszont soha többet nem akarok kibaszott iskolások mellé ülni, mert azt a rohadt motoszkálást amit levágtak egész idő alatt, azt már etikátlannak nevezném. Ha motoszkálni akar, akkor menjen el a Jehova tanúihoz, azt hiszem ott úgyis van ilyen nevezetű elfoglaltság, amit most nem részleteznék, hogy miből áll, de kerülje el a színházi előadásokat, főleg amelyiken én ülök...

Viszont megint jutott hírességekből is a nézőtérre, ami már nálam szinte tradíció, hogyha elmegyek valamit megnézni, akkor a közelemben felbukkan egy vagy több ismert alak.

Tegnap az egyik ilyen Mácsai Pál volt, akit igencsak szeretek, a másik pedig Bollók Csaba, aki az Iszka utazását rendezte, ami egy nagyon jó film.