Ilyenkor szép a reggeli munka:
Munka nincs, csak reggeli.
Kollégám hozott egy tálca hidegtálas ételt.
Épp aszpikos marhanyelvet eszek sonkatekerccsel és franciasalátával.
Jobban nem is indulhat a nap.

Ilyenkor szép a reggeli munka:
Munka nincs, csak reggeli.
Kollégám hozott egy tálca hidegtálas ételt.
Épp aszpikos marhanyelvet eszek sonkatekerccsel és franciasalátával.
Jobban nem is indulhat a nap.
Ezt is megéltem.
"Elnézést kérek, ha valakit megbántottam volna,
Tudod, soha nem voltam én bébi rossz kissrác,
Aki csalna, ölne, lopna, szitkozódna vagy rabolna,
Csak akkor voltam gonosz, mikor épp nem volt más.
Gyakran martam, mint egy kobra, de nem vertem nagydobra,
Nem voltam tekintettel se nemre, se korra,
Tettem én a jóra, és hát tettem én a szóra,
Igen rossz lóra tesz, ki rólam mintáz meg egy sztárt."
Mától dupla annyi a papírmunkám, mert ki kell küszöbölni bizonyos "árú" eltűnéseket.
"Ügyes ötlet", mert itt is ugyanúgy megvannak a biztonsági rések, effektíve semmi értelme...
Hát a faszom. "...vedd a sorját,
gitteld be a burzsuj orrát."
József Attilás utánérzéssel most már akár a vonat is
jöhetne.
Voltunk pénteken a Nemzetiben. Megnéztük a Mester és Margaritát.
Vegyes véleménnyel vagyok a darabról. Sajnos a könyvet még nem olvastam, de az biztos jobb mint az előadás.
Volt ami tetszett benne, volt ami egyáltalán nem. Legyen mondjuk 60% a részemről.
Voltunk Japán Art eseményen is, amit pont rosszul időzítettünk,
mert lemaradtunk a szushiról és egy előadásnak is csak egy apró
részletét láttuk, mert a művészek és hangszerek nagy része nem
érkezett meg aznapra Japán honból. Azért kóstoltunk helyette
érdekes zöld fűszerteát, mini édességekkel, amit öreg japán nénikék
szolgáltattak nekünk amolyan fél tradicionális módon. Aranyosak
voltak.
Más: Furcsa módon az emberek vagy nem ismerik a saját lakásukat, vagy nem tudom kit akarnak 'átverni', amikor alaprajzot csinálnak róla, de ha egyszer megnézi az ember, úgyis látja, hogy az adott fal nem az adott helyen van. Vicces.
Ja, kéne egy építész ismerős ilyen esetekre.
Ma meg épp megint irodai székeket szerelek össze, nem mintha nem lenne más dolgom. Azt hiszem az elmúlt hónapokban elég nagy gyakorlatra tettem szert ezen a téren. Ez azt bizonyítja, hogy hiba olcsó vagy drága egy szék, a minőség mindig adott: szar.
Ilyesmi van/volt mostanság.