DURRR, BUMMM, BANG...

- Mi a szar ez? - tettem fel a költői kérdést magamban.

Kinézek az iroda ablakán, és mit látok?

A gépészeim boldogan petárdát dobálnak az udvaron munka helyett...

Főnököm meg egy idő után lement hozzájuk.

- Ti meg mit csináltok itt?

- Riogatjuk a sofőröket, hogy ne jöjjenek annyian!

 

- A tanárok nem tudnak semmit! Nem is értem minek tanítanak, amúgy is csak három dolog miatt lesz az emberből tanár: a június, a július, és az augusztus miatt! Ezért vannak romokban, meg omladoznak az iskolák.

Az összefüggést még nem leltem meg ennek a lelkes jó-munkás embernek a beszédében, akinek a társához intézett monológját kellett végighallgatnom a reggeli buszutamon, de talán nektek majd sikerül. ; )

Leszállás után míg ezen gondolkodtam, megközelítettem a kisboltot, ahol cigarettát szoktam venni. Tipikus hely, a helyi szakik állnak sorba a reggeli felesadagért. No comment. Utálom mint a szart, de nincs más a közelben ilyen korán, szóval kénytelen vagyok ott vásárolni.

Álldogálok a sorban, már csak egy ember van előttem, s mikor végez, egy csöves-él-segédmunkás kinézetű, ötvenes cigó beáll elém, (ahogy a helyi suttyók szólították: alias Joe bácsi) és rendeli magának a feles adagját meg a többi sötét trükköt. Ebből a szituból csak épp az nem zavart, hogy ötvenes, ezért szóvá is tettem neki, hogy talán sorba kéne állnia, ha már mind ezt tesszük. Erre a képembe vágja haragosan bágyadt szemeivel, hogy: - Há' mi?! Én voltam itt előbb! .

Pillanatig tartó töprengés után, gondoltam a civilizáltabb módszert választom ahelyett, hogy cserzett arcbőrét érintkezésbe hozzam a tenyeremmel, ezért gondoltam röviden megcáfolom előbbi állítását és az erőszak elől egy huszáros kitérővel azt feleltem neki, hogy: -Szerintem nem.

Művelt barátunk annyira nem tudott mit kezdeni eme hatalmas kora reggeli bölcsességgel, hogy míg agresszív arckifejezésel és ökölbe szorult kézzel mélyen próbált a szemembe bambulni, saját egyszerű igazságtalanságán felháborodva, én nyugodt vidámsággal bevásároltam a magam kis cigarettáját, fizettem, elköszöntem a boltostól és el is jöttem.

Joe bácsi valószínűleg azóta is ezen a tizenkét darab, igen jól sorbarendezett betűn gondolkodik, amit tőlem hallott, de legalább mégsem esett csorba rettentő állóképességén...

Ennyit a szürke, bár mégis mindíg kalandos reggelekről, amibe akaratlanul is belekeveredik az ember.

Itt a hétvége, és én adatrögzítek a munkahelyemen, mert a szakemberek nem tudták a november 4.-e utáni dolgokat visszacsalni a meghalt gépből. Hurrá!

 

 

Hiába féltettem a kezem, tegnap mégsem került sor a ferezisre.

Elmentem délre a vérellátóba, de rövid várakozás után megtudtam, hogy három órára kéne visszamennem, mert fertőtlenítés miatt épp nem lehetett használni sem a gépet, sem a helységeket.

Három előtt felhívtak, hogy mégsem kell mennem, mert aznap már nem nyit ki az a részleg.

Utánna felhívtak, hogy azért szerdán viszont menjek, mert nagy szükség van rám.

Azután felhívtak, hogy szerdára már nem jó.

Utánna megint csöngött a telefon, hogy mégis csak jó...

Ennyi kavarást még nem csináltak, amióta járok, vagy tizenkét bocsánatkérést is végighallgathattam, de végül is ennek ellenére sem jött ki rosszul a lépés.

Helyette elmentünk egy kínaiba ebédelni, megnéztünk egy kreatív boltot karácsonyi ajándékok végett, egy indiai boltot a szobám miatt, több ruhaboltot, voltunk egy közvélemény kutatáson, forró csokiztunk a belvárosban, bementünk egy csokoládé boltba, sétáltunk a körúton. Kellemesen eltelt a délután!

 

Ma reggel meg arra ébredtem, hogy náthás vagyok, fáj a torkom és dolgozni kell, a buszmegállóban meg lefröcskölt egy autó. Vicces.

Csütörtökön voltam már ferezisen, de mára megint behívtak. Sürgőssen kell valakinek a készítmény, és csak én meg egy másik ember jöhettünk szóba valamiért. (Ezt nem igazán értettem a telefonban, de majd megkérdezem.) Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni a kezemhez, mert nem elég, hogy még a múltkori két szúrás helye sem múlt el, de a hétvégi kutyázás óta tiszta folt és bedagadt rész mindkét karom. Köszönöm Bercinek az intenzív játékot. (Bala most biztos jót röhög ezen és megsimogatja a kutyája fejét.) Mondjuk miután megittunk egy tonna alkoholt, azt hiszem én hergeltem fel a vadabb játékra, de erre már nem emlékszem érdemlegesen. Ezekután ma délutánra teljesen használhatatlan lesz mindkét karom.

Ennek ellenére :) köszönet a hétvégéért, ismét nagyon jól telt ez a két nap!

 

Most meg még olyan vagyok, mint akit agyoncsaptak. Egy atomrobbantásos-fertőzéses-utazós álmom volt furcsábbnál furcsább helyekkel és történésekkel fűszerezve. Kiráz a hideg ha eszembe jut.

Káosz.
Már múlt héten érződött a munkahelyen, de azt hiszem ma jön el a tetőpontja.
A számítógépek szenvednek valamitől, nyomtatni vagy nem akarnak, vagy a patron fogyott ki, bizonyos műveleteknél lefagynak, és még sorolhatnám. Cb-n kérdezgetnek mindent a kollégák, ami külön elfoglaltságot ad a megszokott reggeli forgalom duplája mellé. Fejetlenség uralkodik a hely hiányában, amiből alig van a területen, nem is tudom, hogy hova tudnak rakodni egyáltalán a gépészeim. Azt hiszem ma még súlyos gondoknak nézünk elébe.
Kissé világvége hangulat kezd kialakulni, de valahogy megoldjuk ezt is, mint mindíg. Erre vagyunk nevelve: oldjátok meg. Szuper. Néha még az is sikerül, ami lehetetlennek tűnik. Beépített kreativitás fejlesztő tanfolyam a munkahelyen, ingyen és bérmentve. Mi kell több?
Azért kíváncsi lennék mi történik, ha egyszer _{(bár inkább ne forduljon elő)} majd nem lehet már rendbe tenni a dolgokat, és esetleg nem azért, mert nem képes rá valamelyik kolléga, hanem például azért, mert fizikálisan kivitelezhetetlen.

Jelenleg csak az esti színház és a hétvégi külföldi út tartja bennem a lelket.

... jahhh, és a fejetlenségben elveszett a tollam kupakja is... :p

 

Megint Ska?

Hát igen!

Kitáncoltuk magunkat rendesen.

Jó buli volt nagyon!

Kiki-ék kitettek magukért.

Tegnap felvásároltuk a fél Westend-et. Én csak egy kabáttal lettem gazdagabb, de a női ruha osztályok elég rendesen megcsappantak mind nadrágok, mind felsőrészek terén.

Persze olyan sapkát amilyet keresek, nem találtam magamnak, ezért még legalább egy úttal tartozom az ördögnek.

Ebédre ettünk az indo-kínai(?) kajáldában. Én például sülttojásos zöldséges marhahúst. _{(A főttojás pluszban ki volt sütve.)} Jópofa találmány, és nem utolsó sorban finom is.

Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy leveses típus, és ez abban is megmutatkozik, hogy gyakorlatilag sosem eszem levest, viszont tegnap sikerült olyan levest kóstolnom, ami megnyerte a tetszésemet. Sűrű volt mint egy szósz és mellette kellően csípős. Eléggé rendben volt.

Tegnap visszaaludtam az ébresztő után, ezért elkéstem ferezisről egy órát. Lassan lejár a vállalásom is, már csak 3-4 alkalom lehet hátra és utánna pihentetnek egy darabig. Ellenben ami jó hír, hogy újra visszakerült a folyósóra a végtelenített üditő autómata. Kánaán!

 

Ma visszaaludtam az ébresztő után, ezért elkéstem a munkahelyemről egy órát. Útközben a táskámban kifolyt a csalamádé leve, amit savanyúság gyanánt hoztam az ebédemhez. Most az új: 'Friss savanyúság-illat' parfümöm intenzív illat rengetegébe burkolózva ülök az irodában. Vicces.

Szerencsére a táskámban lévő könyvek túlélték a természet eme trükkös támadását szerény személyem reggeli jókedve ellen, na de akkor is?! Hát nem elég veszélyes az élet?! Azt hiszem, most büntetésből duplán kell, hogy megrágjam.

 

Vennem kell egy sapkát is, mert a fasza freestyle satyekom már túl öreg és viseletes ahhoz, hogy felvegyem.

Különben lefagy a fejem, mint ahogy azt tette a kapucni alatt is most reggel.

Munka | Hoztam pörköltet | Elfelejtettem kenyeret hozni hozzá | Kértem Lacitól kenyeret | Ne volt neki | Sajtos kiflije volt | Adott sajtos kiflit | Sajtos kiflit fogok enni a pörkölthöz.