- Akkor láttuk harmadszor a loch nessi szörnyet! Egyszer azt hiszem épp július volt?!

- Augusztus!

- Augusztus! Hát kopogtattak az ajtón. Ottan áll egy tündéri kis cserkészlány.

- Enni való kis lány, vót' rajta lófarok, meg minden!

- Azt mondja nekem: Finom süteményeket árulok, kérnek?

Én meg mondok: Milyen süteményed van?

Vót' neki fahéjjas, meg almás-ropogós.

- Mazsolás piskóta.

- Mazsolás piskóta! Én meg mondok: Veszünk almás-ropogóst, mennyit kérsz érte?

Rámnéz, azt' asz'ongya: Kábé há'mhúszat!

- Há'mhúsz.

- Nagyjábó' ekkó' veszem észre, hogy a cserkészlány megvolt nyó'c emelet magas! Nem más, mint maga az őskori rákfajú szörnyezet!

- A loch nessi szörny!

- Én mondok: Figye'j te szörny! Húzzá' ki a kertembő' , me' én ugyan nem adok há'mhúszat!

Asz'ondja: Akkó' legyen kéthúsz csak!

Én mondok: Hohóóó, má' csak kéthúsz? Tán csak nem akció van a Loch Ness termékekre?

- Hű, de milyen pipa vót'!

- Még szép, hogy pipa vó'tam!

- Nem te, a szörnyezet. Jó megruházott vó'na!

- Fogod a szádat asszony!

- Asz'ondom tökösök, láttam én bizony azt a loch nessi szörnyet, elmondjam, hogy hogyan?

- Ááá, kösz, nem kell.

-Óóó, megvó't annak má' hét vagy nyó'c éve is. Én meg a jó mátkám csak csónakázgatunk, éjszaka, egyedül. Egyszer csak egy hatalmas lényezet, egy óriási rákfajzat, őskori szörnyeteg ugrik ki a vízből.

- De be is gazoltunk ám! Isten az atyám, felugrottam, azt' mondok: Thomas, micsoda egy lényezet ez?

- Ottan állt felettünk, nagy veres szemekkel meredve!

- Húú de fé'tünk!

- Én meg kurjantok, azt' mondok: Mit akarsz tőlünk te szörny?

Oszt' a szörny lehajol, asz'ondja: Úgy kábé há'mhúszat.

- Mi a szar az a há'mhúsz?

- Három dollár azt' húsz cent.

- Há'mhúsz.

- Pénzt akart?

- Így igaz! Azt mondok: Én ugyan nem adok há'mhúszat, te rohadt loch nessi rákfajú szörnyeteg, mennyé' dó'gozni!

- Én egy dollárt adtam!

- Ő adott egy dollárt!

- Azt hittem elmegy ha adok egy dollárt.

- Még szép, hogy nem megy el Nellie, ha egyet adsz, tudja, hogy van ott még több is!