Voltunk pénteken a Nemzetiben. Megnéztük a Mester és Margaritát.

Vegyes véleménnyel vagyok a darabról. Sajnos a könyvet még nem olvastam, de az biztos jobb mint az előadás.

Volt ami tetszett benne, volt ami egyáltalán nem. Legyen mondjuk 60% a részemről.

Voltunk Japán Art eseményen is, amit pont rosszul időzítettünk, mert lemaradtunk a szushiról és egy előadásnak is csak egy apró részletét láttuk, mert a művészek és hangszerek nagy része nem érkezett meg aznapra Japán honból. Azért kóstoltunk helyette érdekes zöld fűszerteát, mini édességekkel, amit öreg japán nénikék szolgáltattak nekünk amolyan fél tradicionális módon. Aranyosak voltak.

Más: Furcsa módon az emberek vagy nem ismerik a saját lakásukat, vagy nem tudom kit akarnak 'átverni', amikor alaprajzot csinálnak róla, de ha egyszer megnézi az ember, úgyis látja, hogy az adott fal nem az adott helyen van. Vicces.

Ja, kéne egy építész ismerős ilyen esetekre.

Ma meg épp megint irodai székeket szerelek össze, nem mintha nem lenne más dolgom. Azt hiszem az elmúlt hónapokban elég nagy gyakorlatra tettem szert ezen a téren. Ez azt bizonyítja, hogy hiba olcsó vagy drága egy szék, a minőség mindig adott: szar.

Ilyesmi van/volt mostanság.