Ezt találtam ma:

Centropa - Zsidó élettörténetek a 20. században
"A Centropa Magyarország on-line adatbázisában több ezer régi közép-kelet-európai zsidó családi fényképet, valamint sok-sok családtörténetet talál."

Egyrészt a tartalom érdekes, másrészt nagyon jól megcsinálták a websiteot, érdemes kicsit játszani vele.

Néha szoktam azon gondolkodni, hogy mennyi történet és élmény és egyszerű adat veszik el amikor meghalnak a nagyszüleink, dédszüleink. Például itt van a nagymamám, 1921-ben született, egész életében parasztasszony volt, a gazdaságot vitte, főzött, mosott, kapált, hímzett, és imádkozott. Emlékszem egyszer gyerekkoromban elgondolkodtam, hogy neki sosem volt munkahelye, akkor vajon mit csinált felnőtt éveiben, a gyerekkora és a nagymamakora között (mert én már csak nagymamaként ismertem)? Megkérdeztem, hogy "Mami, te egész életedben nem csináltál semmit?" Egymásra néztek a szintén parasztasszony sógornőjével és jót nevettek.

Ez a nagymamám annyi mindent tudna mesélni, annyi minden van amit tudom, hogy csak tőle hallhatnék, és mégis, a nagy részét a sírba viszi majd. Vagy a másik nagymamám, aki 95-ben meghalt, és annyi minden van amit megkérdeznék tőle, hogy hogy is volt, és annyi minden van, amit nem is tudok, hogy volt, de már sose fogja elmesélni.

Kéne egy ilyen nagy Centropa, amiben ezek a történetek mind benne lennének.