Asszem a csend lesz az, ami itt végül kinyír minket

Ben Jonson: Dal
Melybõl kiderül, hogy az asszony a férfi árnyéka csupán

Elfut az árny, ha futsz utána,
Szaladj el, és követni fog.
Szeresd a nõt, minden hiába,
Felé se nézz, szeretni fog.
Mi hát az asszony, kérditek?
Árnyék, amit a férfi vet.

Az árnyak reggel, este nyúlnak,
Kurták, ha delelõn a nap.
Ha fonnyadunk, a nõk virulnak,
Ha éledünk, lehajlanak.
Mi hát az asszony, kérditek?
Árnyék, amit a férfi vet.

na de ne legyünk ilyen díszhuszárok.

 

fizika 3as, alapjáraton nem rossz, de nem is jó, egy ekkora strébernek kell a négyes.

de ne bánkódjunk, becsüljük meg, mert jövő héten kiosztozzák a matekot meg a bioszt és a hármasnál előszülinapi berúgás várható. ami persze esélytelen.

 

ja és holnap nőnap.

 

és nemsokára ünnepnap.

és ha belegondolunk, asszem 50valahánynap múlva elmennek a végzősök.

 

Lassan olvasni kéne az Anyegin-t az öreg Puskintól. Nem sok jót hallottam róla ezeddig.

végezetül verselések:

 

Byron- Többé nem csatangolunk már 

Többé nem csatangolunk hát
ily későbe már,
bár szívünk csöppet sem lomhább
s ragyog még a holdsugár.

Kardról lehull a hüvely
és a lélekről a mell
nem liheghet szűntelen:
a szívnek béke kell.

Bár az éjben érzelem gyúl
s túlhamar megtér a nap,
nem csatangolunk ezentúl
holdas ég alatt.

 

Kortárs Varró Dániel úrtól egy hatalmas szösszenet, helyhiány miatt csak az uccsó versszak

 

Aztán csak számolom a perceket,
idegesen kapcsolgatom a tévét,
és dünnyögök, hogy szeret, nem szeret...
elalszom egy légy zümmögése révén.
Aztán csak számolom a perceket.

 

nagy francokat, legyen itt az egész:

Varró Dániel- Elégia a kiránduló kedveshez

Van öt napom csak áhitozni rád.
Pedig nélküled mit sem ér a fájront.
Majd csinálok magamnak egy teát,
s túlcukrozom, mint Kosztolányi Byront.
Van öt napom csak áhitozni rád.

 

Majd kínrímekkel szadizom magam,
s félõ, hogy téged méltán földicsérõ
szavak közt elnyel a bizonytalan,
amíg te ki-kiruccansz Dörgicsérõl.
Majd kínrímekkel szadizom magam.

 

Majd hörpölöm a nyár hûlt kortyait,
s rágcsálok hozzá mindenféle kekszet.
Majd felidézem régi dolgaid,
hogy melyik ruhádban voltál a legszebb -
majd hörpölöm a nyár hûlt kortyait.

 

És elmegyek mulatni is, ne félj.
Biliárd dákók, sörök és észbontó
pipik között talál majd rám az éj.
És megnézem a legújabb James Bondot.
Elmegyek majd mulatni is, ne félj.

 

Aztán csak számolom a perceket,
idegesen kapcsolgatom a tévét,
és dünnyögök, hogy szeret, nem szeret...
elalszom egy légy zümmögése révén.
Aztán csak számolom a perceket.