Fő az előrelátás
Tehát tegnap még az is kiderült, hogy az ofő bejön jövő héten, lezár minket, aztán húz vissza. Überfasza, mert nyelvtanból, németből és irodalomból is kéne javítanom, hogy legalább a humán tárgyakból legyek ötös, ha már a reálból olyan hülye vagyok. Nemtom, hogy képzeli ezeket a nagy lezárásokat... de biztosan úgy fogja intézni, hogy mindenkinek ok. legyen ;)
Tegnap a buszra szálltam fel, elég sokan voltunk, a sofőr is alig bírta cérnával- na, szóval felszállok, kérem a jegyet, odaadom a pénzt, erre vmiért kinéz az ablakon, én meg a kinyomott jegyet tépném le, hogy segítsek már rajta egy kicsit. Nesze neked segítség: rámförmedt, hogy mégis mit képzelek magamról. Na, nagy csendben visszamondtam, hogy elnézést, bocsánat, csak segíteni akartam (mi mást, nem fogom helyette elindítani a buszt is...). Erre megint kiosztott, hogy simán elronthatom, meg hogy foglalkozzam a saját dolgommal. Jólvan, baszdki, szíved joga itt osztani a jóakaródat, nekem nyolc. Nem szemtelenkedni akartam, hanem simán segíteni, hogy haladjon egy kicsit a sor. Oszt' ezt kapja az ember. Emlékszem, tán hetedikes lehettem, mikor ugyanezt megjátszottam, letéptem a jegyet, akkor a sofőr egy elégedett köszönömöt mondott, még csak nem is gúnyosan, szóval tökre megörült, hogy vki gyorsabb volt nála. És akkor kis csíra hetedikes voltam, mégsem rontottam el. Nagy művészet kell elrontani egy nyugtagépet. Nem könnyű "beletörni" a nyugtát, még egy ilyen kis jöttment kis senki utasnak is sikerülhet.
